Üdvözlettel: Alíz

Látogatók száma: 46

Emlékszem még, amikor iskolában vitt az anyukám, és én a második padsorba ültem le. Volt pár ismerős, de mégis szégyenlős voltam, de talán hiszitek, talán nem? Okos...Igen, intelligensnek tartom magam, hogy miért? Mert a hülye hangoztatja, az okos pedig

nos titkolja, és csak vár arra, hogy kiderüljön. Mert épp nem szeret a világ középpontjában élni, lenni. Engem csak Te menthetsz meg...hol vagyok otthon nem tudom...De itt vagyok egy intézetben, és nem jutott más, minthogy a gép előtt kapisgáljak? Igen, ennyi! Le kell kopni a falról, mert a sok hülye srác már kicsinált. Plátói szerelmem egy olyan tiszta lelkű fiú, akivel ugyanaz a dal ruház fel. Ugyanaz a lelkünk ismerete, a szívünk, valaha egy volt. Most mégis távol tőle, de nap nap után egy és ugyanazon intézet falai között, soha nem mondtam volna, hogy be merem vallani: szerelmes vagyok belé...mert kikosaraz, mert hátulról jövök, mert tetszem a barátjának is, vagy mert egyszerűen én beteg vagyok, Ő meg nem. De ilyen hülyeséget, álmodozom intézetben, hogy valaki észreveszi, van bennem egy kis kakaó? Milyen, hát nem fehér csokoládé vagyok, hanem az az ember, aki a lelkedet akarja, aki a testedet akarja símogatni, aki fel szeretne ébreszteni egy csókkal. De működik -e a kémia két ember közt, akik csak sármjukról vagy nőiességükről ismertek? Azt hiszem nőiességem ott kezdődik, hogy minden férfi ember szép valahol és ideális, ha a külsőn túl a belsőt is látjuk. De a nő féltékeny a többi nőre, mert fiatalabb, hosszabb a lába, göndörebb a haja, vagy egész egyszerűen: mások akarunk lenni, mint akik vagyunk. Mások? De kik, talán a mént tényleg a gebéjétől nem szabad elválasztani...mert Égi-Földi szerelem Lilla és a gyermekei kapcsolata...nem találok szavakat, mit is mondjak arra, hogy vigyázni a szépre és a jóra, amelyet otthonról hoztam...az Intelligenciát és Állhatatosságot...Türelmet és béklyót, amellyel évezredekig éltem, mert a bűn egy emberben megfogalmazódik és úgy dönt, de jó lenne megpróbálni más is olyan nagyon élvezi mint én? De vajon mit, azt hogy sok-sok férfi karjai között volt már a lány és oda van nagyon egy fiúért évek óta, aki plátóilag a legszebb, a félelem attól az illúzió elvesztésétől, hogy ha már megkaptam nem érdekel...más is tudja ezt? Igen a gyerekek, ha már megvan valami, már annyira nem érdekes. Fiatal vagyok, hogy családon gondolkozzak, öreg, hogy örök szerelemről ábrándozzak. Tehát, mi a megoldás? Valaki mellett kiköt a hajóm és süllyedjen el a szégyentől, mert barátok között marad úgyis? Na jó talán; nem kéne a borsót a falra hányni...és utána meg éhen maradva ugyanazon a futószáron körbe-körbe szaladni! Jó, akkor mit csináljak, menjek neki és magyarázzam el, pedig már csak róla gondolni is jó, még ha rossz lenne is jó lenne, mert olyan dal van lelkében, mint amilyen az enyémben és nem szűnik meg a gonosz csábítása, hogy közétek álljon, na! De akkor, hogyan tovább? Szűrjünk ki minden vadállatot, mert egynek a húsa igazán finom, viszont akit igazán szeretünk: hűséges, odaadó, változatos és leplezetlen...?

Üdv - Alíz -

támogatóink