újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

5 lépcső - Alkudozás

Látogatók száma: 78

Tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás... ALKUDOZÁS: eleget szenvedtünk, végre felismerjük, hogy VÁLTOZNI KELL valamin...

Az elfogadás harmadik lépcsője az ALKUDOZÁS, azaz, túl vagyunk már azon, hogy nincs baj, nem is volt sosem, szembenéztünk vele, tudomásul vettük, mert nincs más lehetőségünk. A sors ilyen, ha mi saját jó szántunkból nem figyelünk fel egy problémára, akkor képen töröl vele, mégpedig kritikus helyzetek sorozatával. Innen nézve pedig, egyszerű a képlet. Aki a saját sorsát éli, a saját útján halad az viszonylag kicsi akadályokat kap, sőt, segítik a körülmények is, a véletlenek (melyek ugye egyáltalán nem azok), az emberek, minden összejátszik az ő előbbre jutásában, akik meg nem a „helyes” úton járnak, nem a számára kijelölt, vállalt életfeladatot teljesítik, folytonos kellemetlenségekkel, nézeteltérésekkel, betegségekkel, vitákkal, balszerencsével találkoznak. Gyakran az ember nem is tudja miért, feltesszük a kérdést nap mint nap, miért pont mi vagyunk ilyen szerencsétlenek, és meg is kapjuk a válaszokat, néhány kínos balesettel, helyzettel, de mégsem fordul meg a fejünkben, hogy valamit rosszul csinálunk, valami nem stimmel velünk, hisz az élet ugyan küzdelem, de csak akkor „halálos” az iram, ha rosszkor, rossz helyen vagyunk és rossz szempontok alapján működünk. Leegyszerűsítve, aki sikeres (és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy gazdag,) elégedett, az pont ott van, éppen úgy működik, ahogyan kellene, aki tele van gondokkal, bajokkal, betegségekkel, annál a sors igyekszik módosítani, helyre tenni, olyan kihívásokat támaszt elé, melyekből megfelelő következtetésekkel a helyes irányba fordulhat végre az egyén.

Nos eddig azonban hosszú az út, hisz a félelmek, a rejtett tüskéink ugye mélyen elzárva mérgeznek minket, tagadjuk a meglétüket, ráépítünk bizonyos fóbiákat és amikor beleütközik valaki vagy valami (rámutat a hibánkra egy helyzet, egy másik ember) akkor mi megtehetjük:
1. MENEKÜLŐ STRATÉGIA: tagadjuk (sokáig ezt tesszük, ha nem bízunk abban aki, vagy ami szembesít minket a működési zavarral) , aztán haragra gerjedünk, igyekszünk tagadni, hogy nem dehogy, de persze ott mélyen felháborít még a gondolata is, hogy egyáltalán valaki a szemünkbe mondta a legféltettebb titkainkat. SZÉPEN ELTUSOLJUK AZ ÜGYET ELNYOMJUK ÉS TOVÁBB ÁLLUNK (a másik a hibás)
2. BELETÖRŐDŐ STRATÉGIA: fásultan vállat vonunk, pont nem veszünk tudomást róla, mindenki tehet egy szívességet alapon beletörődünk, NEM TESZÜNK SEMMIT ELLENE (ez van, ilyen vagyok, jó ez így, mindenki más változzon)
3. SZINTETIZÁLÓ STRATÉGIA: ha végre tényként kezeljük, hogy hoppá, nekem van egy problémám, mondjuk pl. féltékeny vagyok. Én vagyok féltékeny, de miért nem bízom a másikban és mi lehet a megoldás? MEGOLDÁST KERESÜNK MEGVIZSGÁLVA MINDEN OLDALT.

Sem a menekülő, sem a beletörődő nem képes eljutni a megoldásig ebben a fázisban. A beletörődő azért mert nem is keresi a megoldást, csak az akadályokig jut el (csak azokat látja, sorolja, hajtogatja a kilátástalanságát, korlátokat, esélytelenségét, tehetetlenségét). A menekülő esetleg látja a célt, de nem veszi tudomásul, hogy változtatnia kell NEKI és nem másnak. MÁSTÓL VÁRJA A VÁLTOZÁST, KIVETÍTI A PROBLÉMÁKAT MÁSOKRA. Csak néhány gyors példa:
- dohányzom, emelik a dohány árát, és én dühöngök, mert egyre kevesebb pénzem jut másra. Azt várom, ha menekülő vagyok, hogy a dohány ára ne emelkedjen, vagy csökkenjen, mert én nem tudok többet kiadni rá. Ez nem fog menni. A dohány ára (minden ára) növekszik, pont, nincs mese. A másik oldal nem fog változni, tehát a megoldás: ÉN VÁLTOZTATOK A SZOKÁSAIMON, ha nem tetszik a dohány ára leszokom, vagy olcsóbbra váltok, beosztom, mindegy de alternatív megoldást választok.
- a kapcsolataim sorra mennek tönkre, a pasik ilyenek, meg olyanok, nem találok normális pasit, mindegyik akármilyen (kihasznál, megcsal, hazudik, bánt, akármi) Mindig ugyanaz, a pasik hülyék. A másik fél nem fog változni, hisz reakciók összessége minden viselkedés, ha velem gond van, akkor mindegyik pasi ugyanazt fogja tenni velem, amit az előző, csak pepitában. Mi a megoldás? NEKEM KELL VÁLTOZNI, ÉN VÁLTOZTATOK A SZOKÁSAIMON, különben nem változik semmi.
- munkahely, hihetetlen elvárások, idióta főnökök, kevés fizetés, nem találok megfelelőt, mindegyik sz.r. Minden munkáltatónak vannak elvárásai. Az ő szempontjai nem fognak változni, profitorientált, tehát rugalmas és hatékony alkalmazottat keres mindenki. Ha nem tetszik hogy oda kell adnom magam azért a fizetésért, hát kereshetek másikat, de mindenhol ugyanez van. A munkáltató nem értem van, én vagyok a része. A helyzet nem változik, tehát NEKEM KELL VÁLTOZTATNI HOZZÁÁLLÁST. Magasabb végzettséggel, tanulással, elfogadni, hogy átmenetileg az van, közben más célokat kitűzni, ám az elégséges hozzáállást odaadni, nem elvárni elsősorban, hanem adni. Helyes ár/érték arányt szem előtt tartani.

Hogy mikor miben kell változtatni, az természetesen az ALKU tárgya. Ahol elégedetlen vagyok, ahol saját belátásom szerint kellemetlen döntések sora halmozódik fel mindig, azon a téren kell változtatnom. Ha a magánéletem romos, akkor a kapcsolatokhoz való hozzáállásomon, ahol a munka, hivatás romos, a feladatokhoz való hozzáállásomon kell változtatni. Lényegében bármilyen gondom van minden a hozzáállásomon múlik, tehát alapvetően nem árt, ha egy jó alapos személyiség, és önismereti tréningen részt veszek és elkezdem tényként kezelni a gondjaimat. Azok az én gondjaim, tehát nekem kell változni, nekem kell megtalálni a megoldást. Hogyan is? Na ez a nehéz. Őszinte kérdésekre őszinte válaszokkal, lehetőleg egy segítő harmadikkal (másodikkal) együtt, aki rámutat a logikánk hibáira. Mert az ember hajlamos az alaposan átgondolt kis életében átugrani ugyanazokat a hibákat, elfelejteni, tudomást sem venni róla.
Érdemes visszafelé haladni és felgöngyölíteni a történéseket, az érzéseinket, elsősorban a saját felelősségünkre reflektálni. Miért felejtjük el, hogy pl egy műtét során hazudtunk az orvosnak az állapotunkról? Miért lépjük át azt az apró tényt, hogy betegebbek vagyunk, mint amilyennek hazudtuk magunkat, ennek ellenére ugye megműtöttek és természetesen ha a gyógyulás nem megy, vagy szövődmények lépnek fel, akkor naná, hogy az orvos a hibás, ő cseszte el (kivetítés). Mi persze azzal nyugtatjuk meg a lelkünket, hogy ugyan már, egy kis gyenge immunrendszer nem elégséges indok, hogy ne gyógyuljak….persze nem feltétlen következménye a szövődmény, de ha mi eleve hazugsággal értünk el valamit, miért gondoljuk, hogy abban örömünk lesz? Miért gondoljuk, hogy megússzuk a sors elleni támadást? Mert a fizikai világban azt látjuk, hogy sokan hazudoznak és ezzel kapnak ezt, azt, az ölükbe hullik minden, ám a sorsot becsapni nem lehet. Amit adsz azt kapsz, tehát ha hazudsz, akkor hazugságot kapsz. Ideig óráig lehet hogy profitál belőle az ember, de a sors kegyetlenül igazságos. Ha elveszel, elvesz tőled, ha adsz, megjutalmaz. Ez pedig szoros összefüggésben van a lemondással, mert adni annyi, mint lemondani, nagylelkűnek lenni. Akár elvárás, akár anyagi dolgok, akár lelki vonatkozásban. Mégpedig ez az alapja az alkunak. A megoldásért cserébe le kell mondanunk valamiről, ráadásul örömmel. (EGÓ) Ez az ami kegyetlenül nehéz. Az alku a lemondásról szól. Ár/érték arány. (persze nem feltétlen anyagi értékekre gondolok) Mindig veszítünk valamit, de a nyereség sokkal nagyobb mint gondolnánk. Ha mondjuk lemondunk egy kapcsolatban a ragaszkodásról (birtoklásról) azért cserébe mit is kapunk? Mindent. A világ legboldogabb emberei leszünk, mert megtapasztaljuk a megajándékozottság folytonos érzését, mert nem mi kérjük és a másik ad. Persze mondhatja az ember hogy ez hülyeség, mert a fizikai világban ez nem így működik, de egy gyors példával igazolnám ezt a saját életemből:

Amíg elvártam volna az exemtől, hogy tartásdíjat fizessen a gyerekre, segélyekből éltem, GYES (kb 34.000.-) addig totál kilátástalan volt az életem. Az elvárásaim sehogy sem teljesültek, állandó aggodalom volt minden napom. Aztán (kb 3 év pereskedés, viszály és csata után elegem lett) ELEGET SZENVEDTEM MÁR, VÁLTOZTATNOM KELLETT A HOZZÁÁLLÁSOMON. Elhatároztam, hogy egy forintot nem költök még egyszer rá, még egy telefonhívás erejéig sem. Ettől kezdve teljesen másra tudtam koncentrálni, a saját életemre, a saját céljaimra és lőn csoda, jó állást találtam, rendbe raktam az életem, jogsi, autó stb. A hozzáállásom megváltoztattam, nem vártam el többet, hogy jelentkezzen. (Nem is tette jó ideig.) Egy érdekes szakasza kezdődött akkor az életemben, de a lényege az elvárás elengedés volt, amiért cserébe kaptam sokkal többet. Öngondoskodást, biztonságot, erőt, sikereket és nem az exem támogatása által.

folyt. köv

kép:sporolok.blog.hu

A cikket írta: Ailet

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Flo!
Akkor soroltasd fel vele az értékeit, a jó tulajdonságait, mindent amit elért egyáltalán, és nem mellékesen nyugodtan elmesélheted neki azokat a bizonyos típusokat... a hatalmi harccal. (agresszor, szegény én, ugye amit ő játszik, a zárkózottat és a vallatót) Vagy a stratégiákat, hogy ki mennyire keresi a megoldást és biztosítsd, hogy mindig van megoldás. Mindig! :) Ha már itt tartasz, neki is őszintén elmondhatod hogy hiányzik neked... nyugodtan mesélj neki a felismeréseidről, az olvasmányaidról a személyiségfejlődés terén, hátha érdekli. :)) Nem biztos hogy a meghívás... mondjuk aminek anyagi háttere van jó megoldás... inkább javasolnék olyan progit, ami nem kerül pénzbe, ha érted mire gondolok. Egy séta a parkban, vízparton, akárhol annyira magával ragadó tud lenni. Vagy menjetek el valami rendezvényre ami nyílt és még ingyenes is. :)) Ötleteim mindig vannak.... csak kérdezz nyugodtan. :))
Pusz:A

Szia A!
Köszönöm! Már alig várom, hogy visszatérjen a városba. Nagyon szeretném már látni és hallani és éreztetni vele milyen fontos nekem.
Hali! Flo

megtekintés Válasz erre: Flower

Szia A!
Köszi a tippeket. Meghívtam már sütizni, mozizni, sétálni az állatkertbe stb.
Mert valamikor Ő is kinyújtotta felém a kezét és nagyon jól esett nekem is. De már kb. két éve olyan mintha egy örvény húzná lefelé és én alig bírom már tartani. Ezért meg furdal a lelkiismeret!
Nagyon szeretném ha meglátná végre, hogy élni jó! És Ő egy értékes ember.
Hiányzik nekem ...
Hali! Flo

Szia Flo!
Akkor soroltasd fel vele az értékeit, a jó tulajdonságait, mindent amit elért egyáltalán, és nem mellékesen nyugodtan elmesélheted neki azokat a bizonyos típusokat... a hatalmi harccal. (agresszor, szegény én, ugye amit ő játszik, a zárkózottat és a vallatót) Vagy a stratégiákat, hogy ki mennyire keresi a megoldást és biztosítsd, hogy mindig van megoldás. Mindig! :) Ha már itt tartasz, neki is őszintén elmondhatod hogy hiányzik neked... nyugodtan mesélj neki a felismeréseidről, az olvasmányaidról a személyiségfejlődés terén, hátha érdekli. :)) Nem biztos hogy a meghívás... mondjuk aminek anyagi háttere van jó megoldás... inkább javasolnék olyan progit, ami nem kerül pénzbe, ha érted mire gondolok. Egy séta a parkban, vízparton, akárhol annyira magával ragadó tud lenni. Vagy menjetek el valami rendezvényre ami nyílt és még ingyenes is. :)) Ötleteim mindig vannak.... csak kérdezz nyugodtan. :))
Pusz:A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Flo!
Az hogy rossz történik vele és csak mondja mondja, egyenlő a szegény én játszmával, azaz így igyekszik leszívni a környezetéből a számára megfelelő energiát. Nem létezik, hogy valakivel csak rossz történik és nem látja, hogy valami nincs rendben, ergo nem változtat valamit.... vagy még nem szenvedett eleget. Lehet hogy érzéketlenül hangzik, de ennyi a lényege. Eleget szenvedett vagy nem? Na akkor mire vár még, ha mindig minden rossz? Ezzel csak azt veszélyezteted, hogy bunkónak fog tartani, ennél van egy jobb technika is, hogy elkezded dicsérni, hogy de jól néz ki, vagy ilyesmi.... érted. Minden panasz szavára egy dicsérettel válaszolj, a ruhája, a nem tudomén... frizkó, smink, autó, akármi.... Ez a szűzkezelés. :D Na és a mosoly.... az elengedhetetlen. Gyakorlat teszi a mestert. :)) Keresd meg a jót benne és meglátod, mindenkiben találsz. Na akkor kezded el látni a másik ember valódi, játszma mentes énjét. :)
Pusz:A

Szia A!
Köszi a tippeket. Meghívtam már sütizni, mozizni, sétálni az állatkertbe stb.
Mert valamikor Ő is kinyújtotta felém a kezét és nagyon jól esett nekem is. De már kb. két éve olyan mintha egy örvény húzná lefelé és én alig bírom már tartani. Ezért meg furdal a lelkiismeret!
Nagyon szeretném ha meglátná végre, hogy élni jó! És Ő egy értékes ember.
Hiányzik nekem ...
Hali! Flo

megtekintés Válasz erre: Flower

Szia A!
Én is találkoztam olyan emberrel akivel mindig történik valami, rossz.
Borzasztó még hallgatni is. Csak mondja, mondja mikor összefutunk.
Egyébként kedves, segítő kész. Hogyan lehetne ebből kizökkenteni?
Csak annyira beavatkozni, mint mikor a kislány ki akar szállni a hintából, és megfogjuk, hogy leálljon. De ő akarja ...
Hali! Flo

Szia Flo!
Az hogy rossz történik vele és csak mondja mondja, egyenlő a szegény én játszmával, azaz így igyekszik leszívni a környezetéből a számára megfelelő energiát. Nem létezik, hogy valakivel csak rossz történik és nem látja, hogy valami nincs rendben, ergo nem változtat valamit.... vagy még nem szenvedett eleget. Lehet hogy érzéketlenül hangzik, de ennyi a lényege. Eleget szenvedett vagy nem? Na akkor mire vár még, ha mindig minden rossz? Ezzel csak azt veszélyezteted, hogy bunkónak fog tartani, ennél van egy jobb technika is, hogy elkezded dicsérni, hogy de jól néz ki, vagy ilyesmi.... érted. Minden panasz szavára egy dicsérettel válaszolj, a ruhája, a nem tudomén... frizkó, smink, autó, akármi.... Ez a szűzkezelés. :D Na és a mosoly.... az elengedhetetlen. Gyakorlat teszi a mestert. :)) Keresd meg a jót benne és meglátod, mindenkiben találsz. Na akkor kezded el látni a másik ember valódi, játszma mentes énjét. :)
Pusz:A

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Csak nem nyugszom?!

"Tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás..." Hogy mennyire foglalkoztat, ez is bizonyítja. Itt idézgetek tőled.
Én figyelemmel kísérem a cikkeidet. De nem is nekem kellene már, az más kérdés, hogy van, amit ebből tudnék magamévá tenni. (Mennyire megváltozna az életem?!)

Azonban mindazoknak, akik még előtte állnak lenne egy mankó, egy segítség, hogy elejét vegyék az összes többinek... Mert ezen is túl lehet jutni, de milyen áron? Azt én tudnám elmesélni.

Egy példán keresztül, a saját életemből. Szerettem a férjemet, de a nehézségek, amik az életünket uralták nem láttatták velem tisztán és világosan, hogy tenni kell érte és pedig sokkalta többet, mint akkor éreztem. Még annál is többet. (Munka, gyerek,...) mellett akkor is megértőnek kellett volna lenni. Igen. Most már utólag ezt tudom. A "bizalom" az egy nagyon fontos része egy kapcsolatnak. Azt nem szabad elveszíteni!... Még akkor sem, ha átmenetileg ezt érezzük, hogy elvesztettük a párunkat. (Nem vesztettük el!)
Azon kell munkálkodni, hogy az elveszett bizalom visszajöjjön...

Késő bánat a mi korosztályunknak, de talán még vannak, akik mindezek előtt állnak és hajlandóak e törvényszerűséget, hogy bizalom nélkül nincs semmi, elfogadni...

Hát, amint látom ezen munkálkodsz... Tedd is, és ha lesznek, akik ezt elfogadják, követik, már nem tetted hiába.

Puszi,
Éva

Szia Éva!
Pontosan ez a cél, hogy mindenki szemezgethet belőle és akármennyi idős is, sokkal értékesebbé teheti az életét, ha befogadja, vagy esetleg használja is az itt leírtakat tanulságként, ha más nem.
Köszönöm, hogy erre jártál, ne aggódj folytatom, még hátra van a depresszió és a valódi elfogadás lépcsője. :))
Pusz:A

megtekintés Válasz erre: Yolla

Szia, Ailet!

A világon az egyik legnehezebb dolog szembenézni saját magunkkal, hibáinkkal, valós gondjainkkal, de nem lehetetlen küldetés és fáradozásinkat előbb-utóbb siker koronázza.

Pussz: Yolla

Szia Yolla!
Maximálisan egyet tudok veled érteni!!! A fáradtságos munka mindig meghozza a gyümölcsét, hisz nem csak jutalmat kapunk, hanem értékeljük is kellően azt!!
Köszi, hogy erre jártál!
Pusz:A
Szia A!
Én is találkoztam olyan emberrel akivel mindig történik valami, rossz.
Borzasztó még hallgatni is. Csak mondja, mondja mikor összefutunk.
Egyébként kedves, segítő kész. Hogyan lehetne ebből kizökkenteni?
Csak annyira beavatkozni, mint mikor a kislány ki akar szállni a hintából, és megfogjuk, hogy leálljon. De ő akarja ...
Hali! Flo
Csak nem nyugszom?!

"Tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás..." Hogy mennyire foglalkoztat, ez is bizonyítja. Itt idézgetek tőled.
Én figyelemmel kísérem a cikkeidet. De nem is nekem kellene már, az más kérdés, hogy van, amit ebből tudnék magamévá tenni. (Mennyire megváltozna az életem?!)

Azonban mindazoknak, akik még előtte állnak lenne egy mankó, egy segítség, hogy elejét vegyék az összes többinek... Mert ezen is túl lehet jutni, de milyen áron? Azt én tudnám elmesélni.

Egy példán keresztül, a saját életemből. Szerettem a férjemet, de a nehézségek, amik az életünket uralták nem láttatták velem tisztán és világosan, hogy tenni kell érte és pedig sokkalta többet, mint akkor éreztem. Még annál is többet. (Munka, gyerek,...) mellett akkor is megértőnek kellett volna lenni. Igen. Most már utólag ezt tudom. A "bizalom" az egy nagyon fontos része egy kapcsolatnak. Azt nem szabad elveszíteni!... Még akkor sem, ha átmenetileg ezt érezzük, hogy elvesztettük a párunkat. (Nem vesztettük el!)
Azon kell munkálkodni, hogy az elveszett bizalom visszajöjjön...

Késő bánat a mi korosztályunknak, de talán még vannak, akik mindezek előtt állnak és hajlandóak e törvényszerűséget, hogy bizalom nélkül nincs semmi, elfogadni...

Hát, amint látom ezen munkálkodsz... Tedd is, és ha lesznek, akik ezt elfogadják, követik, már nem tetted hiába.

Puszi,
Éva
Szia, Ailet!

A világon az egyik legnehezebb dolog szembenézni saját magunkkal, hibáinkkal, valós gondjainkkal, de nem lehetetlen küldetés és fáradozásinkat előbb-utóbb siker koronázza.

Pussz: Yolla
Szia Ailet!

Ez is nagyon jó! Milyen egyszerű lehetett volna. Ha mindenhez másként álltunk volna hozzá. A sok kérdés, így utólag már belátom mennyire felesleges volt. Mit ér el vele az ember? Az égvilágon semmit. Na jó, talán annyit, hogy mindentől azért nem szabadított meg az exem. A tv maradt. Azért harcoltam. És hogy nem hagytam magam teljesen lenullázni. :-)
Túl vagyok már azon, hogy belátom. A kezdet nagyon nehéz volt és mindketten hibáztunk, de ez nem egyik napról a másikra következett be. Minden kapcsolatban megtalálható ez a felépítése az emberi természetnek. Ha az idő kerekét vissza lehetne forgatni?... De nem lehet... Ha eleve rosszat akartunk volna magunknak?... De nem akartunk... Édes kevés, hogy így utólag tisztába kerülök legalább saját magammal.

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: