A teltebb nők boldogsága avagy az élet 100 kg felett
Látogatók száma: 243
Nagyon jó barátnő, nagyon boldog nő, feleség és anya. Ez, mind Rita. A maga 165 centiméteres magasságához 100 kiló súly párosul. Szeretne fogyni, de Ő így is boldog. A férje így is imádja.
Rita egy vidéki nő, megjárta Ő már a "nagyvárost" is, ahol ugyanúgy helyt tudott állni az életben, mint otthon. Falta a férfiakat, mindig sok udvarlója volt. Rita csak azért akar fogyni, mert az egészsége nem bírja ezt a súlyt, de különben elégedett magával. Mindene megvan, ami egy boldog élethez kell. S, hogy ezt hogyan érte el?
Csakis annyival, hogy mindig elfogadta magát olyannak, amilyen és aszerint élt. Nem mondom, a férje sem kicsi alkat, Ő is jó 130 kg - os ember. Rita mindig is nő volt a javából. Ugyanolyan az élete, mint minden átlagos, normális házasságban élő embernek. Vajon miért van, hogy a súlyosabb nők jobban tudnak örülni a dolgoknak? Én úgy látom, hogy könnyebben találják meg a boldogságot, mint a "sovány" emberek, mint amilyen Én is vagyok. Hiába szép és csinos valaki, ha az életnek viszont nem tud örülni. Mert az életnek örülni kell, és ha valami olyan dolog van, ami ezt akadályozza, azon tudni kell változtatni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Rita barátnője lehetek. Mindig tud erőt adni, és ha beszélgetek vele úgy érzem, hogy mindenre van megoldás és nem létezik olyan dolog, amit ne lehetne megoldani. Neki is van két gyönyörű szép kisgyermeke, van úgy, hogy Ő is feszült, ideges a mindennapok nehézségei miatt és ilyenkor viszont Rita vágyik egy kis baráti beszélgetésre, kikapcsolódásra. Tibi nem egy tipikus mintaférj, mint ami a leányregényekben meg van írva, de imádják és elfogadták egymást. Szerintem ez a boldog élet és házasság titka.
Rita, tehát tényleg ugyanolyan életet élt és él, mint minden nő.
Szurkolok neki és biztatom, hogy le tudjon fogyni, mert az egészsége miatt erre nagy szüksége van. Ez az egyetlen olyan dolog Rita életében, amit nehezen tud megvalósítani.
A cikket írta: fszabina26
Hozzászólások
időrendi sorrend
jómagam már voltam 22 évesen 49 kiló, csak úgy zörögtek a csontjaim, most vagy harminccal vagyok "idősebb", de nem érzem magam rosszabbul, mint zörgőcsontúként
volt, mikor három hónap alatt adtam le 20 kilót, persze az sem volt normális dolog, s az akkori 68 kilómmal is "kövérnek tituláltak" egyes férfiak,
mostanában meg már nem is érdekel, mennyi a súlyom
ritkán lát az orvos, negyedévente vért adok, s míg adhatok, nem vagyok beteg
:)
jó írás
üdv:anita
Pussz,
Tündér:-)