Egy szál fehér rózsa
Látogatók száma: 177
Melegebben öltözöm a kelleténél. Hideg, párás reggelre ébredtünk.
Ideális egy hosszú bicikliúthoz, a város másik végébe. Időzni fogok, várakozásra készülök. A dupla zokni is elkel a vastagabb nadrág alatt.
Végigtekerek az életemen.
Szemlélődöm a tájon, ráérősen pihen még, korai a friss ébredés.
Az átlényegülés kapujában állok, rajta felirat.
Nem invitálnak, mégis belépek. A bebocsátás ide nem sorszám szerint történik.
A nyugalom városa ez, az örökkévalóságnak emelt alvó állapot.
Ameddig a szem ellát síri csend honol. A nemrég távozottak itt otthonukra lelnek, a korábbi haragosok békességben nyugszanak.
Szemmel láthatóan egy lélek sem jár erre. Lassan kerekezek a befelé vezető úton, elmúlt életnyi pillanatok memoárjai szólítanak meg.
Kezemben egy szál fehér rózsával érkezem. Már megszokásból zárom le a biciklim, nem mintha itt bárkitől is félteni kellene. Csak a köd figyel csendesen a halmok fölött.
Néhány hónapja még bizakodón, de keserűn beszélgettünk. Együtt kerestük az életcélokat, kifogyhatatlan ötletekkel, hogyan élhetne tartalmasabb, örömtelibb életet. Biztattam az apró örömök megélésére, önmaga megajándékozására, egy egészséges önzésre, és nem a folyamatos lemondásra.
Bizalmatlan volt a fogadtatás, hiábavaló a bátorítás. Bár elfogadta a kezeléseket, de az állapotáig vezető okokat rajta kívülállónak tulajdonította. Hibás volt mindenki, a gyerekkori meg nem értettség, a fiatal felnőttkori sikertelenség, a párkapcsolati magány, a munkahelyi mellőzöttség, sorolhatnám. A kifogások hosszú sora, ami a betegségéhez vezethetett. Kértem, rakja félre a sérelmeket, előre nézzen, ne hátra. Tegyen magáért. Minek? Hisz mások sodorták ide, ő nem tehet róla – jött a válasz.
Ha kívüli az ok, akkor ugye a segítséget is kintről várja.
Többen próbáltuk jobb belátásra bírni, tennie kell a gyógyulásért, ahogy a betegségért is tett, jócskán lapátolt rá. Jöttek újabb „gyógyítók” , hasonló érvekkel, kezdeti sikerekkel. Az elutasító reakció ugyanaz volt, a válaszok sora, mindenki hibás a sorsa miatt, csak ő maga nem. A problémákat kereste, nem a megoldásokat.
Időzített bomba, a karma nem vár sokáig. Megadja a lehetőséget az életprogram lejátszására, de ha nem abban az irányban halad, a felsőbb én kikapja a testből, nem pazarol további éveket.
Neki kereken 50-et adott.
Drága Zsuzsi, nyugodj békében!
fotó: www.kepguru.hu
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az a baj, hogy sokan nem is akarnak változtatni. Még, ha lehetőségük van számtalan, akkor sem.
Olyan természetesnek tűnik minden, amíg gördülékenyen működik.
Csak akkor vesszük észre, milyen könnyedén kimerülnek lelki és fizikai tartalékaink, mikor már baj van.
Pinokkió
Szépen megírtad, gratulálok!
Pussz,
Tündér
My
Egy amerikai menedzser könyvben olvastam... a probléma 20%, a megoldás 80%, mihelyst felderítetted a 20-at, azonnal a 80 felé kell fordulni, és többet nem szabad a problémával foglalkozni, onnantól csak a megoldásra szabad koncentrálni.
Pinokkió
Ahogy mondod: előre, és előre.
A múlt már oda van, a jövőt meg a jelenben képezzük.
Zsötem
Szia Je T'aime!
Szépen megírtad, gratulálok!
Pussz,
Tündér
Köszönöm szépen, puszillak.
Zsötem
Nagyon jó lett, és milyen igaz. Senkit nem lehet megmenteni, amíg ő maga nem akarja, hogy megmentsék. Az a baj, hogy az ilyen emberek, észrevétlenül is ártanak a környezetüknek, a segítőknek.
My
A segítők is tanulnak ilyenkor, és nagyon sok munkát raknak bele, sokszor önzetlenül.
Jó éjt, Zsötem
Nagyon tetszett a cikked. Teljesen azonosulni tudok a mondanivalójával.
Az egészséges embernek teljesen természetes ez az állapot. Mikor jön egy betegség akkor elkezdi okolni a külvilágot, a helyzetet, a másikat, a stresszt, a géneket. Mert "jó kifogás", és egyszerűbb másra hárítani a felelősséget.
Én ugyanígy jártam.
Örök hálám azoknak az embereknek akik az utamba sodródtak. De ez sem volt véletlen.
Változtattam és meggyógyultam.
Szép napot neked!
Inga
Kedves Je t'aime!
Nagyon tetszett a cikked. Teljesen azonosulni tudok a mondanivalójával.
Az egészséges embernek teljesen természetes ez az állapot. Mikor jön egy betegség akkor elkezdi okolni a külvilágot, a helyzetet, a másikat, a stresszt, a géneket. Mert "jó kifogás", és egyszerűbb másra hárítani a felelősséget.
Én ugyanígy jártam.
Örök hálám azoknak az embereknek akik az utamba sodródtak. De ez sem volt véletlen.
Változtattam és meggyógyultam.
Szép napot neked!
Inga
Köszönöm szépen.
Nagyon örülök, hogy egészséges Vagy. :)
Szerencsére sokan vagyunk így, akik egy nagy fenékbebillentés után észhez tértünk, és kaptunk még 1 lehetőséget.
A mottódat a hozzánk hasonlók zászlajára tűzhetjük:
"Változtattam és meggyógyultam."
Simogató napsütést neked,
Zsötem