Én eltudom, csak hát...
Látogatók száma: 55
Az a fránya kor...
A szívemből szólt Maresz az előző cikkben! :(
A test megöregszik, de a lélek tizenhat éves marad. Nehéz dilemma és nehéz feldolgozni. A régi, hagyományos nagymama szerepbe, azért sem tudunk bújni, mert aktív keresők vagyunk. De már nem vagyunk fiatalok sem. A velem korúak szinte már öregasszonyok, vagy legalábbis rokkantak. Néha szinte szégyenlem magam, hogy nem vagyok hajlandó megöregedni.
Anyám, emlékszem negyven évesen már feketében járt, ősz hajjal, én ötvennégy évesen még mindig szeretem a színes holmikat. A hajamat önként és dalolva festem fehér szőkére. Kesernyésen mosolygok, amikor azt hallom egy fiatalabbtól: De jól nézel ki, meglátszik, hogy jó sorod volt!
- Ha tudnád Te azt! - szoktam ilyenkor mondani magamban.- Vajon cserélnél-e velem?
Cserélnél-e velem, ha azt kellene átélned, amit nekem kellett nyomorult kis életem során?
Cserélnél-e velem, amikor 12 órát talpalok a munkahelyemen?
Cserélnél-e velem, amikor szinte minden percben vigyázzban állok, hogy megfeleljek, mert ha lazítok, akkor hibázok is, és megszid a jóképű? Vagy legalábbis Ő kap a fejére, amit nem érdemel meg, mert korrekt és értelmes főnök. Annyi bizalmat és biztatást nem kaptam embertől, mint tőle!
Cserélnél-e velem, amikor a korom miatt ott lóg a fejem felett a pallos, hogy leépítésnél valószínűleg az elsők között leszek?
Cserélnél-e velem, ha megkapnád azt az élettapasztalatot, ami nekem már megvan?
Mert én nem cserélnék! :)
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
"Cserélnél-e velem, ha megkapnád azt az élettapasztalatot, ami nekem már megvan?"
Ezt nem cserélném el senkivel!!