Évtizedeken keresztül. (Játék).
Látogatók száma: 59
"Valaha még tudták, hogy a legelső, amit egy kisgyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan, a mértan és az ábrázoló geometria, hanem az, hogy legyen önmaga! Legyen erős, bátor, önbizalommal teli, félelem nélküli ember, aki a bajban megállja a helyét."
Elég idős vagyok már ahhoz, hogy elgondolkodjam rajta, nekem ez a mondat mit jelent.
Túl vagyok már azokon a helyzeteken, amikor a barátom, a párom elhagyott és nem pusztultam bele.
Belesüllyedhettem volna a semmittevésbe, sajnálhattam volna magam napestig és még mindig azon gondolkodnék, miért is történt. A mélyen megalázott nő mondhatta volna: eldobtak, mert a másik szebb, jobb volt nálam. Nem tudom elfogadni magam; én egy ronda, trampli nő vagyok. Innentől nincs tovább.
Annak sincs jelentősége, ha télen pár kiló felkúszik, a nyár melege majd leolvasztja.
Persze nem a tengerparton heverészve: nekem a kert szépsége, a velejáró munkával együtt nyugalmat és békét ad.
Sok évtizeden keresztül szinte elhittem, mert mások el akarták hitetni velem, - szinte belém sulykolták -, mennyire szerencsétlen vagyok. Egy-egy nem kívánatos eset kapcsán elmondtam, mert kikívánkozott, mi történt velem, és mint, valami, jó pszichológusok el kezdték boncolgatni az életem. Akadt tanács temérdek, nem győztem meghányni-vetni, vajon melyiket kövessem.
Pedig jól tudtam, egyiket sem teszem, mert az én életemben, mint olyan: Nem tudom elfogadni magam, mert egyedül képtelen vagyok megoldani dolgokat ,- nem létezik.
A háziorvos tanácsára, hol ilyen-hol olyan bogyókat szedtem, mondván, annyi rossz dolog történik velem, szükségem van rá. Tudtam, a probléma ott marad megoldatlanul, ezért a recept kiváltatlanul hevert a táskámba, míg ki nem dobtam. S mennyire jól tettem. Édesanyám halála volt rá a bizonyíték, minden féle tudatmódosító szer nélkül, tiszta gondolatokkal, tudtam mellette lenni, és segíteni őt az utolsó útra készülve.
Apám szavai nem feledhetőek: Úgy élj, hogy mindig emelt fővel, egyenes derékkal járhass az utadon.
Próbáltak életem során, sokszor hajlítani, megtörni, mássá tenni; finoman, agresszívan, cselszövéssel, de én mindig a magam útját jártam.
A mai életem sem gondmentes: elmondhatnám, és kérdezhetném: Te mit tennél a helyembe?
Szörnyülködnél, hitetlenkednél: Ezt nem hiszem el. Ilyen nem lehet.
Pedig hidd el, sok rafinériával megáldott embert hord a föld a hátán.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Puszi
Szinte biztos voltam benne hasonlóan gondolkodunk.
Legfontosabb: "mert az élete mindenkinek a magáé..."
puszi
Te is ilyen vagy és maradj is ilyen.
Puszi
Válasz erre: Ilona
Az ember élete folyamán számtalanszor ad,-kap tanácsokat De nekem a végső konkurzióm mindig az volt, hogy az én életemet én élem, nem más helyettem. A gyeplő az én kezemben van, nekem kell dontéseket hoznom, hogyan tovább..
Te is ilyen vagy és maradj is ilyen.
Puszi
puszi