Hárpia lettem! -játék
Látogatók száma: 47
Ékességetek pedig ne a külsőséges hajfonogatásból és aranydíszek felrakásából vagy felsőruhák viseléséből álljon, hanem legyen az a szív rejtett embere a csendes és szelíd szellem romolhatatlan öltözékében; ennek a szellemnek nagy értéke van az Isten szemében.
/1Péter 3-3,4/
Régebben azt gondoltam, hogy sikerült megfelelnem az asszonyoknak adott intelmeknek a Bibliából. A külsőségekre soha nem is adtam túlzottan, se a legújabb frizurák, se az ékszerek, se a legújabb divat nem érdekelt túlzottan. Na, hozzáteszem, hogy anyagilag sem engedhettem meg soha magamnak az efféle hívságokat. Amikor meg éppen lett volna rávaló, akkor tuti, hogy beütött valami defekt miatti kerékcsere, horror végszámla vagy más pénzügyi katasztrófa. A külsőségekről szóló résznek talán sikerült is megfelelni, főleg ilyen "segítségek mellett".
De ami úgy igazán vonzott "az a szív rejtett embere a csendes és szelíd szellem romolhatatlan öltözékében". Mert az igazi hölgy nem lármás, romlott, vad hárpia, hanem pont olyan ahogy írják. Ennek szerettem volna megfelelni. Háááát.... nem mondom azt, hogy sosem sikerült. Talán még azt is elmondhatom enyhe túlzással, hogy ha épp nem zaklat fel semmi és nem bosszant fel senki, akkor meglehetősen csendes és szelíd vagyok. Persze így könnyű - mondhatnátok. Gyerekkoromban is mindig csendes és visszahúzódó voltam, az már majdnem ugyanaz.
Ám mostanában elkap a hárpiaság. Azelőtt azért annyira nem. De mostanság bizonyos ciklikus hormonális változások kihozzák belőlem a nőstényördögöt. Képes vagyok megsértődni azért is ha van sapka, ha meg nincs akkor méginkább. Képtelenség jót mondani nekem és kisírom a lelkemet is, ha félreértek valami félreérthetetlent. A párom azt hiszi játszok vele, pedig csupán a hormonok játszanak velem és rontanak el bennem valamit, ami azelőtt még klasszul működött. Erre aztán jön rá a bűntudat és a folyamatos bocsánatkérés a kis hülyeségeimért. De már olyan jól megy a bocsánatkérés, hogy ugyanolyan könnyű kimondani mint köszönni. Mindig megfogadom, hogy legközelebb nem írok semmi negatívat és vitára okot adót, de aztán újra és újra beleesek ebbe a hibába. Úgy nagyjából havi rendszerességgel. Ez se jó. Arra gondolok, hogy ez nekem inkább nem kell. Nem tudom így/ilyennek elfogadni magam és nem is akarom. Talán ha abbahagyom ezeket a hormonviharokat visszatér az a személyiségem, amit már csak ritkán tudok megtalálni egy rövid időre. Az a szeretnivaló, csendes és szelíd szellem a maga romolhatatlanságában.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez nem bók,ez az igazság,Virág.
Egész nap olvastam,hogy a végére jussak egy könyvnek,ami nagyon tetszett.Egy
fiatal amerikai lányról szól,aki egyedül megtette a Pacific Túraösvényt Mexikótól egészen Oregonig. Olyan erős, bátor és szenvedélyes nő lehet, mint Te.
Ez kedves bók volt, Sandám. :)
Egész nap olvastam,hogy a végére jussak egy könyvnek,ami nagyon tetszett.Egy
fiatal amerikai lányról szól,aki egyedül megtette a Pacific Túraösvényt Mexikótól egészen Oregonig. Olyan erős, bátor és szenvedélyes nő lehet, mint Te.
Én is birom Virágot.
Mintha a fiatalkori önmagamat látnám...
Mintha a fiatalkori önmagamat látnám...
Virág egy nő, lehet "hárpia", ha úgy érzi, de sokkal fontosabb, hogy mások mit gondolnak. Én szeretem az állandóan tevékenykedő, mosolygó Virágot. Hormonvihar, ez együtt jár a fiatalsággal, mi már nem küzdünk vele, de átéltük a következő, nem igazán jó korszakot is. Ezért sikerül itt lenni "öregen", ami azért nem olyan rossz ... :)
puszi
puszi
Virág, legyél Te csak olyan, amilyen vagy, Neked még minden jól áll..Az ember sokszínű, ettől nem unalmas és senki nem tudja a természetét levenni, mint egy kabátot ..
Puszi
Puszillak, köszi! :)
Puszi
Az se sokkal jobb... Erről én már leszoktam, nem állt jól... :-)
Én gonoszkodni szoktam néha, nem hisztizni. :)
Azt utálom, ha megmondja, hogy nekem mire van szükségem... amikor hisztizek, mekkorát téved és milyen érdekes, mégis utána már semmi bajom... átmenetileg..., mert ezt én tudom, csakhogy az már őt nem érdekli...
Nem szeretem, ha azt hiszi, h játszok vele. Az nagyon nem én vagyok, akinek olyankor gondol. Ha azonban meg is mondja, akkor az segít leállni és visszatérni normál önmagamhoz.
Mondjuk úgy, h kifordulok önmagamból.
Hát igen... megmagyarázni azt én is tudom... ehhez nagyon értek, miként mentsem fel magam minden, egy adott pillanat rossz hangulata alól, következményeit is felvállalva... Ahogy mondod, lassan többször kérek bocsánatot, mint köszönök...
Elhiszem, ha időnként nem vagy magaddal kibékülve... Melyikünk is mondhatná ezt el magáról?... vagy az nem mond igazat...
Szembenézünk magunkkal és a dolog el van intézve... a párunk meg had higgye azt, hogy csak játszunk vele... :-)
Jó az, ha van még bennünk szeretni való... a többit meg hagyjuk az időre...
Sok jó dolog születik abból, ha nem vagyunk magunkkal annyira kibékülve...
nem igaz?
Mondjuk úgy, h kifordulok önmagamból.
Elhiszem, ha időnként nem vagy magaddal kibékülve... Melyikünk is mondhatná ezt el magáról?... vagy az nem mond igazat...
Szembenézünk magunkkal és a dolog el van intézve... a párunk meg had higgye azt, hogy csak játszunk vele... :-)
Jó az, ha van még bennünk szeretni való... a többit meg hagyjuk az időre...
Sok jó dolog születik abból, ha nem vagyunk magunkkal annyira kibékülve...
nem igaz?