Monológ
Látogatók száma: 83
Nem tudom elfogadni magam? Még szép!
Tegye a szívére a kezét minden +10, vagy -10 éves, netán velem azonos korú hölgy és mondja azt, hogy jaj, de szép az élet, milyen jól nézek ki ebben a korban, milyen csodálatos dolog az öregedés! -Nem megy? Nekem sem!
Mondhatom én azt, hogy nem a külcsiny a fontos, hogy jó anya vagyok, hogy átölel ugyan szeretettel a férjem, no, de már az az ölelés sem olyan , mint hajdanán.
Mert a lélek, a lélek a fontos, -mondják. ...Is., is..De a lelkem után senki nem fordul meg az utcán..Néha magamba roskadok, tűnődöm hál' Istennek van mire emlékeznem. Volt idő, amikor ugyanis nagyon eltudtam fogadni magam, érzem a különbséget. A különbség: egyszerűen a fiatalság.
Ma már legfeljebb ápolt lehetek, húszéves soha. Ésszel, vagy ész nélkül, mint a mai celebek.
Egyszóval nem hiszem,-ha őszinték vagyunk magunkhoz, hogy egy bizonyos kor után olyan könnyen elfogadjuk magunkat, De ez van, tetszik, nem tetszik..
Nem akarom a szót vesztegetni a belső értékekre, ami azért szintén rendkívül fontos. De könyörgöm, a belső értékeim már akkor is megvoltak, amikor fiatal voltam.Az ember nem változik meg egyik napról a másikra!
Tehát most itt ülök és elmélkedem, közben oda-oda pillantok a tükörbe, ahol-miután feltettem a szemüvegem-csak a tisztességben elmélyült ráncaimat látom, valamint nem az elégedettségtől elhomályosult szememet .
Ilona B. T..
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Ilonám,
vigasztaljon Villon: A szép fegyverkovácsné panasza című verséből egy részlet:
"Együgyű, vén anyók, magunk,
panaszkodunk örök sóhajban,
a földön mélyen guggolunk,
mint rongyok, úgy ülünk a bajban,
tüzet rakunk, ha némi gally van,
a rőzse ritka lángja reszket.
De szépek is voltunk mi hajdan!
S ez másokkal is így megeshet."
vigasztaljon Villon: A szép fegyverkovácsné panasza című verséből egy részlet:
"Együgyű, vén anyók, magunk,
panaszkodunk örök sóhajban,
a földön mélyen guggolunk,
mint rongyok, úgy ülünk a bajban,
tüzet rakunk, ha némi gally van,
a rőzse ritka lángja reszket.
De szépek is voltunk mi hajdan!
S ez másokkal is így megeshet."
Szerintem már azt sem tudja, fiú-e vagy lány..:-)
Puszi
Szerintem a fiatalok inkább nincsenek megelégedve magukkal ...
Az idősebb korosztály elfogadja, mert változtatni nem tud rajta. Igaz, van aki annyira küzd ellene, hogy (akár) nevetségessé is válhat.
Tetszik a Te álláspontod. :)
puszi
Puszi
De mielőtt végképp elkámpicsorodsz,itt a mentőöv:
http://www.hirstart.hu/site/relocate.php?rssid=54&rsspid=1&id=9008397&chk=8635dccaaceb3c7f63933946d415b604&url=http%3A%2F%2Fwww.egeszsegplazabudapest.hu%2Fmagazin%2Fkeszen-all-hogy-megallitsa-az-oregedest
Én is már csak a szemüvegemre vigyázok, üsse kavics a ráncaimat.
Jó ez a kis monológ.
Sandának pedig csak annyit mondok, majd ha meghaltam, elmesélem milyen volt... :-)
Egy munkában, tisztességben..., az életbe belefáradt embernek akár még maga a megváltás is lehet... Az életre mondhatjuk, hogy nehéz, a halálra nem...
Puszi
http://www.hirstart.hu/site/relocate.php?rssid=54&rsspid=1&id=9008397&chk=8635dccaaceb3c7f63933946d415b604&url=http%3A%2F%2Fwww.egeszsegplazabudapest.hu%2Fmagazin%2Fkeszen-all-hogy-megallitsa-az-oregedest
Majd a halált is el kell tudni fogadni!
Az az igazán nehéz!