újabb események régebbi események további események
22:41
Elvira regisztrált a weboldalra
20:38
Ilona új cikket töltött fel
18:23
Juhász András Géza új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
16:58
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
16:01
Limmbebe regisztrált a weboldalra
15:55
emillio módosította a cikkét
15:00
emillio új cikket töltött fel
13:12
Juhász András Géza új cikket töltött fel
12:59
Grace új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
07:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:02
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
20:01
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:10
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:59
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:30
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:25
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:01
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Műtét más szemmel

2010. április 25. - Látogatók száma: 59

Mivel minden változik és mi magunk is a külső tényezők és a belső biológiai óránk hatására, ezért egy bizonyos dolgot mindig más szempontok alapján ítélünk meg.

Hiú, önző dögök! - ez a mondat szakadt fel bennem a klinika folyosóján sétálva, amikor láttam ahogy tolják be a műtőbe a már leszedált plasztikai műtétre vágyókat.
Százezreket költeni arra, hogy három centivel feljebb kerüljön a melle, miközben más ... - de ezt már nem mondtam ki.

Ez a "más" úgy kezdődött, hogy ismert betegségemet kardiológián kezelték már öt éve. Azaz csak kezelték volna, ha lenne rá gyógymód.
De ennek a betegségnek csak egy gyógymódja van, a szike. (Akkor ezt még nem tudtam)
Kardiológusom sem tudta?! Öt évig nem történt semmi.
Mikor már az állapotom válságos volt, beutalt az osztályra kivizsgálásra.

Nem csak az életem, hanem minden összeomlott rövid időn belül.
Három év van hátra. Három év. Három év...-dobolt az agyamban szüntelenül.
És a rémület. Fel sem fogtam, hogy nincs jövő, csak a számok, azok jöttek elő.
A kisfiam öt éves, csak öt és három év.....
Pszichológust hívtak hozzám, de én csak számoltam.
A kínok kínját éltem meg. Mi lesz a családommal. Hogyan lehet úgy élni, hogy nap-mint-nap ránézek a gyermekemre és nem tudom meddig gyönyörködhetek benne. Meddig lehetek a támasza?

Aztán a professzor asszony adott egy kis fénysugárt. Katéterezéssel meg tudják állapítani, hogy van-e még esély a műtétre.
Ha nem, akkor három év, de ő csak öt... Jajj.

Eljött a katéterezés napja. Majdnem négy órán át tartott a vizsgálat.
Nagy volt a tét, nagyon izgultam, emiatt rosszul lettem. A vizsgálatot be kellett fejezni. Eredmény, ítélet nem született.

A következő vizsgálatra csak legközelebb hat hét múlva kerülhetett sor.
Közben volt egy Karácsony, egy Szilveszter.
Újév, új fogadalmak, jövőtervezés.
Három év......

Január közepén újra katéterezésre került a sor. Ezúttal sikerült minden mérést elvégezni, minden rejtett zugot felderíteni a szívemben.
Már csak az ítélet volt hátra.

A mai egészségügyi helyzetet ismerve, igen nehéz volt összetoborozni a team-et, hogy az eredmények ismeretében konzultáljanak egy esetleges műtétről és annak kimeneteléről.
Csendes kis kétszobás kórtermemben , ahol kivételesen egyedül voltam, vártam. Ha már nem bírtam tovább, akkor a folyosón sétálgattam. Az elején elhangzott mondat is akkor hagyta el a számat.

Professzor asszony csak délután négy után tartotta a nagyviziteket.
Már tűkön ültem. Végre az én szobám ajtaja is csak kinyílt. Próbáltam leolvasni az arcáról valamit, de akár pókerjátékosnak is elmehetne, olyan kifejezéstelen volt.
Ekkor már vágytam a műtétet. Alig vártam, hogy kimondják, felvágnak.
És kimondta. Magyarország egyik legjobb orvos team-je elvállalta az egyáltalán nem egyszerű műtétet.
Ekkor hazamehettem. Másnap már ott volt a távirat, hogy 8 nap múlva mehetek a műtétre.

Nagyon féltem, féltünk, de tudtuk, hogy ez az egyetlen esély van arra, hogy ne három év legyen, hanem lényegesen több.

Még sokáig nagyon haragudtam azokra a nőkre, akik egy szépészeti beavatkozásra vágytak, vagy arra nagy összegeket költöttek.

Ma már tudom, hogy az ő lelküknek, lelki békéjüknek szüksége lehet rá, mint nekem az életmentő műtétre.

A cikket írta: gaboca

8 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 10. 23:57
Én is őrülök hogy sikerült a műtét.
És kívánom hogy ne történjen veletek rossz .
Csak is jó..............................



Maya
2010. május 16. 22:04

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. május 15. 22:27

Mindenki találja meg a boldogságát, ahogy tudja. Szerintem nagyon jó az utolsó mondatod! is!!! Bölcsességet is kaptál a szíveddel :-)
Őszintén kívánom, használd tovább egészségben "őket"!

Köszönöm
2010. május 15. 22:27
Mindenki találja meg a boldogságát, ahogy tudja. Szerintem nagyon jó az utolsó mondatod! is!!! Bölcsességet is kaptál a szíveddel :-)
Őszintén kívánom, használd tovább egészségben "őket"!
2010. május 4. 06:18
Szép irás, tudom min mentél keresztül.Én is átéltem. Az utolsó mondattal azért nem értek egyet, mert azon simán egy pszichologus is tudhat segiteni, hogy a belső békéjüket megtalálják...
2010. április 29. 15:02
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást.
2010. április 28. 20:54
Nehéz ezt pontozni, amit leírtál borzasztó lehetett átélni, ahogyan leírtad az kiváló...átérezhető. Hosszú, boldog életet kívánok Neked-Nektek!
2010. április 26. 19:48
Húha! Kirázott a hideg! És örülök, hogy sikerült az a műtét.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: