Levél a lányomnak
Látogatók száma: 52
Drága meg nem született Kislányom!
Nagyon sajnálom, hogy sosem tarthatlak majd a karomban. Sajnálom, hogy túl erős bennem a félelem, hogy nem tudnálak megvédeni a szörnyektől és ez a félelem gyümölcstelenné tett, és már nem is reménykedek abban, hogy megszületsz. Pedig még most is mindennél jobban szeretnélek és te vagy az életem legnagyobb kívánsága. Beteljesületlen kívánsága. Sajnálom, hogy a félelem erősebb nálam és hagytam, hogy tönkretegyenek belül. Sajnálom, hogy nem küzdöttem hamarabb és erősebben és most már késő.
De mindig bennem élsz, mintha igaziból élnél és nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Pontosan tudom, hogy milyen lennél és mennyire szeretnélek és óvnálak a szörnyektől. De megrémiszt a gondolat, hogy nem lehetnék ott veled mindig mindenhol, hiába ez az élet rendje. Mindezek ellenére valahogyan mégis bennem élsz. És még mindig, újra és újra felébred bennem a vágy, hogy bárcsak egy csoda folytán valahogy mégis megszületnél. Akkor is, ha a végére lázadó, komisz kamaszként idegelnél. Akkor is szeretnélek.
És néha, amikor ketten vagyunk, csak neked éneklek, és ringatlak magamban, mert itt vagy bent a szívemben. És ha nem is születhetsz már meg, nekem akkor is élő vagy, és szeretni foglak, mindig, amíg csak élek.
Anyukád, VV
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.