Terápia ~ IV. rész

Látogatók száma: 143

Alig foglalok helyet az ismerőssé vált karosszékben a pszichológusommal szemben, amikor furcsa, cincogásra és egyben csicsergésre is hasonlító hangok ütik meg a fülünket. Kérdőn néz rám:
- Ön is hallja?
- Igen.
Próbáljuk figyelmen kívül hagyni, de a hang megismétlődik. Újra és újra. Megint rám néz. Ez az azonosítatlan kis élőlény megzavarja a terápiámat.
- Mi lehet ez? - kérdi.
- Talán egér, vagy madár, nem vagyok benne biztos.
- Nem tücsök?
- Nem, annak más hangja van, és csak éjjel ciripel - válaszolom.
- Az igaz.
Próbáljuk folytatni a félbehagyott beszélgetést, de az ismeretlen lény minduntalan közbeszól.
- Nem bánja, ha megnézem? - érdeklődik.
- Nem - felelek nagylelkűen.
A pszichológusom feláll és az ablakhoz megy. Elhúzza a függönyt, de a régi kórház magas ablakának a résénél nem látszik semmi. A hang megismétlődik. A sarokban sincs semmi mozgás. Ekkor az ablaknál álló íróasztalra egy szórólapot tesz, majd feláll rá.
- Na, ha most valaki bejönne! Vajon mit gondolna magában? - teszi fel a kérdést az íróasztal tetején állva.
- Azt, hogy teszteli, hogyan viselkedem váratlan és szokatlan helyzetekben - vágom rá azonnal mosolyogva.

- Nagyon fáradt vagyok - mondja, miután visszaül a székbe - fél kettőkor feküdtem le tegnap hajnalban.
- Nem baj, majd átveszem az irányítást.
- Azt szeretné?
- Valójában nem - válaszolom - jobban szeretem, ha a férfi irányít. A férfi legyen férfi.
- Mondta, hogy volt nőgyógyásznál és sikerült valamit elintézni.
- Igen, kaptam gyógyszert, Norcolut-ot, ami meghozza a vérzésem, és az utánra fogamzásgátlót, Jangee-t...

***

A terapeután szerint segítene a saját nőiességemről alkotott képemen, ha rendszeresen megjönne a mensesem. Persze a PCOS miatt már négy éve nincs vérzésem.
- Ön hogy áll a nőiességével? - kérdezte múlt alkalommal.
- Azzal? Azzal sehogy - válaszoltam. - Akik kint a folyosón mászkálnak egészségügyisek, azok nők. Én nem vagyok az. Én lány vagyok.
- Hány évesnek gondolja önmagát?
- Olyan húsz körülinek.
- Az végül is nem baj, mert akkor a húsz körüliek energiájával is rendelkezik. A baj az, hogy nőnek nézték akkor, amikor még egyáltalán nem volt az. Nőként bántak önnel és ezzel sérült az önmagáról és a nőiességéről alkotott képe.

Mindig úgy gondoltam magamra, mint lányra. Asszonyként és anyaként még el tudnám magamat képzelni, de nőként nem. A nők felnőttek. Én nem vagyok nő. Nem vagyok felnőtt. Anya viszont nagyon szeretnék lenni... Anyának lenni... Azt hiszem kevés jobb dolog van ennél, mint amikor a kezedben tarthatod a gyermekedet. Anyának lenni, olyasmi, mint beteljesíteni a sorsodat, amire rendelt az ég. Amire mindig is vágytam. Rengeteg felelősség és rengeteg szeretet. Mindent feladni érte. Persze ésszerűen, mert nem akarom elkényeztetni. Elképzeltem már sokszor. Amikor megszületik és a karomban van. Amikor nagyobb és együtt játszunk, taníthatom. Amikor jön a kamaszkor... amikor kirepül, majd elhozza az unokáimat. Képzeletben mindig jó anya vagyok, és boldog.

Régebben sokat gondolkoztam rajta, hogy ha már anyunak nem, akkor legalább az öcsémnek mondjam-e el a titkomat? Aztán megtettem. Nem volt könnyű. De már régóta gondolkoztam rajta, látva, hogy milyen gyorsan nő a kislánya, hogy apámat fenyegessem-e meg, hogy eszébe ne jusson hogy hozzányúljon, vagy öcsémet figyelmeztessem-e? Végül Öcsinek mondtam el. Azt mondta, hogy jól tettem, hogy neki szóltam. És köztünk marad. Szerinte se szóljunk már anyunak. Skype-on beszéltük meg, nekem így könnyebb volt. Nem biztos, hogy ment volna, ha látom hogyan néz rám. Utána nagyon kimerült voltam. De úgy érzem, hogy ez most egy hatalmas lépés volt. És akkor, miután Öcsinek elmondtam a sötét titkaimat, egy héten belül újra megjött a vérzésem... Lehet összefüggés a kettő között? Lehetett ez rám ilyen nagy hatással vajon? Ilyen rövid idő alatt? Vajon ha elmondanám anyunak teljesen helyrejönnék? Ezt sajnos még nem tesztelhetem le, de talán majd egyszer... "Mindennek rendelt ideje van" Ezt írja a Biblia is. Ennek már itt volt az ideje. Hogy elmondom-e valaha anyunak, az még nem biztos. De már semmire se vennék mérget előre. Egyelőre nem. Azóta Öcsivel is közelebb kerültünk, hogy jobban ismer. Sajnáltam azért, de nem várhattam tovább. Annál nehezebb lett volna, minél tovább húzom-halasztom. Már akkor is jobban voltam tőle kicsit, felszabadultabb lettem.
Szerintem igen, lehet köze hozzá, hogy megjött, hiszen kezdem feldolgozni a múltam, kezdek félelem nélkül szembenézni vele, ami nagyon sokat jelent, egy idő után én fogom uralni a vele kapcsolatos érzéseimet, és egyre jobb lesz. Nem tudom, hogy milyen hatással lenne rám, ha elmondanám édesanyámnak, de ezt érezni fogom, ha el kell mondanom, ha kikívánkozik belőlem...

***

- És megvizsgálta a nőgyógyász mielőtt felírta a gyógyszert?
- Nem - mondom, elhallgatva a saját kételyeimet is a dologgal kapcsolatban. .
- Neeem? Mindenféle labor nélkül egyszerűen csak felírt gyógyszert? - háborodik fel.
- Így van. De a PCOS nekem már diagnosztizálva van. És az utolsó laborjaim teljesen rendben voltak. Csupán a tesztoszteronom volt picit magasabb a határértéknél, de az összes többi rendben volt. Cisztát sem találtak CT, egyáltalán semmit.
- Mikori ez az eredmény?
- Olyan márciusi körülbelül.
- Ja ebben az évben? - kérdez rá. - Akkor már elmegy, azt hittem több éves. De azért megvizsgálhatta volna, mielőtt hormont ír fel.
- Szerintem is. Pedig nem is a pénzéhesnél voltam.
- Magam is úgy tapasztalom, hogy az orvosok többségét sajnos csak a pénz érdekli.
- Azelőtt a főorvosnál voltam és az ő érdeklődése abban a pillanatban szűnt meg irántam, amikor azt mondtam, hogy nem akarok laporoszkópiát.
- Valóban?
- Igen. Műtét egyenlő pénz - jelentem ki. - Egészen addig érdeklődést mutatott, de azután szemmel láthatóan szűnt meg az érdeklődése. Látványos volt.
- Borzasztó - mondja ő.
- Gondolkoztam a múltkori beszélgetésünkön. Sőt egész héten az foglalkoztatott leginkább.
- Melyik részére gondol? - kérdez rá.

Folytatás következik...