újabb események régebbi események további események
19:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:47
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:44
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:43
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:38
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:36
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:34
Tündér egy új programot töltött fel
19:31
Tündér egy új programot töltött fel
19:15
Tündér egy új programot töltött fel
07:52
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:18
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
23:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
06:51
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
06:50
wadbikaiy új cikket töltött fel
06:43
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:14
Beseiesere regisztrált a weboldalra

Zaklatás és nemtől kortól függetlenül

2018. január 27. - Látogatók száma: 39

Felmerült a kérdés, hogy néhány színésznő 20 év távlatából vádolja meg zaklatással egykori producerét, rendezőjét, akárkijét... Vajon miféle indokkal csak ennyivel később?

20 év távlatából... én közel 30 év távlatából még most is pszichológushoz járok. Akivel sosem történt meg, azt nem érti, hogy miért hallgat valaki évekig. És valaki soha nem mondja el, mert saját magát hibáztatja és szégyelli magát. És lehet hibás egy 6-10 éves? Oké, a színésznőtanoncok idősebbek voltak, de hidd el nekem, h se 6 se 12 se 16 se 20 évesen nem voltam képes megvédeni magam. És van olyan, amit már el mertem mondani 30 évvel később, de mindent még mindig nem. És még mindig nem vagyok benne biztos, h nem 40 év múlva fogom-e tudni elmondani a teljes igazságot.
Vonatkoztassunk el attól, h színésznő, aki a köztudatban egyenlő a könnyű nővel, neki is zaklatás a zaklatás, függetlenül attól, h mással esetleg kölcsönösen és örömmel.
Én pontosan tudom, h miért nem beszélek róla még mindig nyíltan, mert pontosan tudom, hogy hány élet dőlne össze miatta, és azt sem akarom, hogy úgy nézzenek rám, ahogy az áldozatokra szoktak, vagy lesajnálva vagy szitkokat fröcsögve. Mert sajnos van rá példa. És igen kevés a normális reakció. Nem is tudom megmondani, hogy volt-e már olyanban részem, bárkinek is mondtam el. Talán a pszichológusaim, mert nem egy volt.
Amúgy tudod, h mi az, ami kiválthatta 20 évvel később? A többiek. Amikor látja az ember, hogy más is elmondja, és egyszerűen nem bírja tovább és muszáj kimondania. És ne gondold, h ebből bármi előnye lesz az egykori áldozatnak. Egyből kapja a negatív reakciókat, h bosszúálló ribanc. És most nem konkrétan rád gondolok.
És tudod, igen, amikor olvasom a sok megtörtént esetet, néha én is elmondanám annyi évvel később, csak nekem Még nincs hozzá elég bátorságom. Nekik volt. És hánynak nincs és nem is lesz? Megszámlálhatatlanul soknak.

Szívesen ajánlom az oldalt:

http://beszeljrola.hu/tortenetek

Bizony az én történetem is az egyik a 313 névtelen történetből. 313-ból az egyiket én írtam. Ez van. Nem kérek bocsánatot a kissé indulatos válaszomért. Nehéz erről higgadtan beszélni.

És ajánlom szíves olvasásra ezt a cikket is, beszéljenek a számok:

https://wmn.hu/ugy/48136-de-a-kislanyok-egyszer-felnonek-es-eros-nokke-valnak-akik-visszaternek-hogy-leromboljak-a-vilagodat---a-nassar-ugy-margojara

- anonimitásom oka, hogy még mindig nincs elég bátorságom mindent kimondani. De ti tudjátok, hogy ki vagyok, ha ismertek. Ha nem, a lényeg és a mondanivalóm szempontjából lényegtelen, hogy ki vagyok. Az egyik túlélő.

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2018. január 30. 23:47
Valaki nem kér segítséget. Nem tudja hogy kell.
2018. január 28. 18:37
Sajnos, hogy sokszor még mindig tabuk és előítéletek, áldozathibáztatás gátol sok áldozatot még abban is, h pszichológus segítséget kérjen. Gyerekként még nehezebb.

Pussz, Tündér
2018. január 28. 09:34
A normálistól eltérő viselkedésformát egészen addig, amíg ez nem bizonyított, és erre nem hívja fel a figyelmet valaki, pl. az elszenvedő, addig még a családnak sem lehetett tudomása erről.

Még testvér a testvérről sem tudhatja, hogy egy aberrált, eltévelyedett, vágyait elfojtó személyiséggé vált felnőtt korára az egyik fiútestvér. Nagy család, nehéz körülmények lehettek a háttérben, de ez nem lehet mentség!...

Egészen addig nem tudhatja egy nőrokon, testvér, amíg rajta nem kapja valaki egy látogatása alkalmával az új családjában, ahol gyerekek, lányok vannak. Az elszenvedő fiatalkorú, akinek még fogalma sincs ezekről a kifejezésekről, hogy aberrált, eltévelyedett, abnormális szexuális beállítottságú... stb. szembesül valamilyen formában ezzel a ténnyel. Erre felkészíteni senkit sem lehetett előre.

A megtapasztalás, egy ilyen ember abnormális viselkedése, a férfi nemi szerv látványa maximum megbotránkoztatja a fiatalkorút és menekülésre készteti a helyiséget elhagyva. A felismerése a történésnek, egy egész életre szóló negatív képet vetít az ilyen beállítottságú rokonról, személyről és úgy általában...

A legkevesebb, amit tehetett az "elszenvedő", hogy ezt azonnal jelezte az anyjának, aki ettől a cselekvésétől felháborodott és azonnal, végérvényesen kitiltotta otthonából a testvérét azzal, hogy kezeltesse magát!

Ezért van az, hogy kerüljük a témát, mert kellemetlen azt nevén nevezni. Így marad a képzelőerő és egy nyitott kérdés, hogy elegendő lehetett-e az anya részéről az, hogy a "Családot" ez a személy többé nem látogathatta?... aki amúgy normális családi háttérrel, képzettséggel rendelkezett. Minek nevezhető egy ilyen cselekedet? Zaklatásnak? Vagy ez már annál több. Betegségnek?... No Comment! Erre is csak szakemberek adhatnának választ.
2018. január 28. 08:33
A szexuális bántalmazás elkövetői nem viselnek bélyeget magukon, hogy vigyázzatok velem, mert veszélyes vagyok, ahogyan az áldozatok sem kínálják fel magukat, hogy nézd, milyen kiszolgáltatott vagyok.

Ahhoz, hogy a pedofília és az abúzus szedje az áldozatait, hozzátartozik az is, hogy vajon a szülők felkészítik-e gyermekeiket ezekre a veszélyekre? Milyenek a családi kapcsolatok? Meg meri mondani a gyerek a szülőjének a felnőttek normálistól eltérő viselkedését? Mit lép erre a szülő? Utánanéz a dolognak, vagy pusztán gyermeki fantáziálásnak tartja? Hiszen ki gondolná, hogy az edző, a tanár, vagy éppen a pap egy szexuális ragadozó?

Mi ennek a jelenségnek a társadalmi és szociális háttere?
Hogyan lehetne megakadályozni?
Mi módon lehetne felvértezni a fiatalokat, a potenciális áldozatokat, hogy az első jeleknél jelezzék azt, mert nem az ő szégyenük?

Kérdések, melyekre nálam sokkal okosabb és e témában felkészültebb szakemberek adhatnának választ.

Ez egy komoly társadalmi probléma, mellyel foglalkozni kellene, de nem pusztán a médiában, felszínesen.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: