A könnycseppek vissza felé száradnak

Látogatók száma: 44

Mert nagy az Isten állatkertje...de aki Budapesten...Buta Pesten ráfaragott az Isten, valamit mindenkire rábízott védőangyala...nekem ezzel az áldással, hogy gonoszsága határtalan a kis ördögnek, aki mindig alszik, csak akkor van ébren, ha valami ellen...

össze kell fogni, például a szeretet legyőzhető egy kis ellenszenv esetleges kiváltásával már abból a szempontból, hogy kerüljük a szimpatikus viselkedést, már csak azért is mert nem vagyunk megelégedve életünkkel, amit ránk mér Isten csakis annyi, amennyit el bírunk viselni...Ezt tanultam meg Itthon, a nem a neveltetésem által, hanem azáltal, ahogy velem viselkedtek, annak idején szüleim...ja, habár még mindig a Mama hotelben lakom, apám szerint nélküle élet sem létezett a Földön...szóval összefogásra mint, mindig van esélyünk...főleg, ha valamit el akarunk érni, kellenek a tapasztalattal járó fájdalmas változások, is! Erre azért van szükségünk, mert valaki nélkül tényleg nem nevelkedhetnénk...még pedig az a család...a legkisebb egység, még az állatok számára is a falka, amit nem összeverődéssel, hanem kialakult szokással, vagy még inkább falkák által választott tagokkal tudja az ember összehasonlítani, azt a magyar közmondást...hogy aki korpa közé keveredik, mi történik vele...Összpontosítsunk a fájdalomra, mert annak küszöbét léped át legközelebb, aki hozzád közel áll. Állni is fog, és most sütött ki a nap, mert vannak ilyen szomorúbb napjai is az embernek, hogy más nap már nem is létezik, mint a vasárnapi pihenés, persze nem tehetjük meg, hogy naphosszat pihenéssel foglalkozzunk, akkor mi mást csinálhatnánk, mint szívunk! De jó nagyokat...jó nagyot, nagyon szívunk azzal, hogy más szerint is megválogathatjuk a családunkat...és szerintem is. Szóval, ha már azt tudjuk, hogy új családunk milyen köszüböt állít fel, amit át kellene vinnünk...nem vagyok nagyon magas I.Q.-val megáldva, de azt azért tudom, hogy ami elmúlt soha nem jön vissza már! Legalább, az a tény, hogy isten mindenkire ráfaragja nevét, és ne vétkezzen...szóval csak, azért hordom ezt is itt össze, mert mindenkinek köszönném, aki nem szeretett, hogy nem kell visszaadnom azt az érzést, hogy engem nem tanítottak meg semmire, pedig az ösztönzés nem egy elengedhetetlen fogalom a családban, vagy egy családnak. Amit szüleim előszeretettel alkalmaznak saját magukra, hogy elsírják magukat tehetetlenségeikben és néha olyan érzésem van, hogy tényleg angyal bőrbe bújt angyalokkal...néha meg farkasokkal vagyok körül véve, és nem tudok kimászni abból a szerepből, hogy az anyám a cseresznyét is leszedi helyettem, nem hogy a gesztenyét kaparná ki más szemét az is, akire akinek az anyja ránéz a leánya szeretőjére...Nem?Szóval, csak azok a könnycseppek maradnak, amelyeket vissza nem tudunk fordítani, ne veszekedjünk, nyíltan nem csaljunk, és nem fogadkozzunk már olyannak, aki nem tudja értékelni, illetve ne higgyünk még a saját anyánknak sem ... Nem?!

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink