újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az aranykalitka foglya

Látogatók száma: 46

1. rész

Hajnali fél négykor kipattant Dorina szeme, és attól kezdve képtelen elaludni, pedig megivott egy nagy pohár kristályvizet, elszívott két cigarettát, sőt, hatástalanította a riasztórendszert, kikapcsolta az ipari kamerákat, hogy húsz percig zavartalanul sétálhasson a kertben. Vencel bizonyára megszidja, amint megtudja, hogy kikapcsolta a biztonsági rendszereket, de nem érdekli az asszonyt, ez az ő napja, az ő születésnapja, melyet magányosan kénytelen eltölteni. Egyedül kénytelen eltölteni? A fenét! Neki soha többé ne mondja meg senki, hogy mit tehet és mit nem!
Megborzong a hűvös levegőtől, mégsem olyan jó ötlet kinn sétálgatni, inkább gyorsan visszatér a házba, bekapcsolja a riasztórendszert. Miközben bezárja a bejárati ajtót, úgy tűnik, mintha a bukszusok között egy emberi árnyékot vélne felfedezni, de elhessegeti a gondolatot, bizonyára csak a képzelete játszik vele, hiszen egyedül van a házban.
Beül a kádba, hogy ellazuljon a habos, meleg fürdővízben. Öt nap múlva jönnek haza a gyerekek, addig azt tehet, amit akar, csak az a lényeg, hogy kéznél legyen a mobilja, és felvegye, amint Vencel keresi, mert keresni fogja, a legváratlanabb időpontokban, és rákérdez, éppen hol van, és mit csinál. Évek óta játssza a szigorúan ellenőrzött feleség szerepét, akinek nincs más gondja, mint az ikerlányok nevelése és saját fiatalságának megőrzése, melyről kozmetikus, fodrász, jógaoktató, dietetikus és stylist gondoskodik. Ezekre nem sajnálja férje a pénzt, minden másra azonban kétszer is meggondolja, hogy mennyit költsön, mert álláspontja szerint a pénzt könnyű megkeresni, ám megtartani annál nehezebb, ezért szigorúan megtiltotta Dorinának, hogy kisebb-nagyobb összeggel segítse a családtagjait.
Kellemesen simogatja testét az illatos fürdővíz, melynek párája betölti a fürdőszobát. Nyolc órára jön Pomogács néni takarítani és ebédet főzni, majd hazaküldi és ad neki öt nap fizetett szabadságot. Addigra elkészül a csomagolással, hazamegy a szüleihez, közben meglátogatja a nővérét és a nagyszüleit is. Máris jobban érzi magát, pusztán attól a tudattól, hogy a villát elhagyva nem figyeli senki, szabadon lélegezhet, és olyan lehet, mint bárki más, például az angol-portugál szakos középiskolai tanár, aki egykor volt. Mára mindössze annyi hasznát veszi a diplomájának, hogy mindkét nyelvből kortárs könyveket fordít, s egyszer egyiket talán elküldi egy könyvkiadónak, sohasem lehet tudni, akár még ki is adják. Álmodozni szabad. Kovalcsik Karcsival, középiskolai nagy szerelmével, azt tervezgették, hogy mindketten tolmácsok és műfordítók lesznek. Sorshúzással döntötték el, hogy melyikük tanuljon egzotikus nyelvet, Dorina vesztett, és Karcsi az arab nyelv mellett döntött. Az egyetemi évek alatt elváltak útjaik, később hallotta, hogy a fiú megnősült, diplomáciai pályára lépett és valamelyik arab országban dolgozik. Mindketten ugyanabból az alig kétezer lelket számláló kis alföldi faluból származnak, s álmaikban sem gondolták volna, hogy mit tartogat számukra az a bizonyos nagy betűs élet. Kalandra, szerelemre, izgalmas életre vágytak, az anyagi jólét nem izgatta őket, mert az nem volt kétséges, hogy asztalukon lesz meleg étel, szekrényükben néhány váltás ruhanemű, és a szerelmükön kívül másra nincs szükségük. Ami Dorinát illeti, éppen az ellenkező módon alakult az élete, mégsem érzi magát boldognak.
Hiába tiltakozott, hogy nem kell neki az aranymetál színű, nyitott Lexus sportkocsi, mert így is elég sok irigye van a városban, Vencel nem hallgatott rá, nem mondta le a megrendelést, mert azt a megye legnagyobb tekintéllyel rendelkező vállalkozójaként nem tehette meg, egyébként is, kamaszodó iker lányaikkal együtt választotta ki a katalógusból és nagyon csalódnának a gyerekek, ha anyjuk szeptembertől nem a bőrüléses csodaautóval vinné őket az iskolába. Ezen nem mindennapi ajándék ellenére Dorina magányosan tölti a negyvenedik születésnapját, mert lányai nyelvtanulási céllal éppen Londonban időznek, férje pedig két nappal korábban bejelentette, hogy a haverokkal tíz napra leugrik az Adriára hajókázni, amolyan férfi buli lesz, kiengedik a gőzt. Másnap reggel elutazott. A féltucatnyi pasit számláló baráti kör tagjai fejenként minimum ötszázmilliós vagyonnal rendelkező vállalkozók, akik kizárólag egy istent imádnak, a pénzt, és nejeik még a csivavákat is elűzték házaiktól, nehogy a vak komondorban felbukott feleség sorsára jussanak. Úgy viselkednek az asszonyok, mint a komód tetején az ébenfából faragott három majom teszi, nem látnak, nem hallanak, és nem beszélnek, ennek ellentételezéseként a ház urának távollétében azt csinálhatnak, amit csak akarnak, csupán az uruk és parancsolójuk megszabta határokat tilos átlépniük.
Lassan kihűl a fürdővíz, ideje befejezni a lubickolást, részint, mert megéhezett, részint pedig izgatja, hogy a fiatal angol írónő „Szélmalomharc” című regényének főhőse, Leoni, miként képes megbirkózni a rázúduló feladatokkal, megtartani az állását és a szerelmét. Farmerben, pólóban, de mezítláb kimegy a konyhába, kinyitja a hűtőszekrényt és szemrevételezi a tartalmát. Ez sem kell, az sem kell, szinte valamennyi ételféleség a dietetikus útmutatása szerint készült, szemrevaló és íztelen. Hideg a kőburkolat, gyorsan keres egy papucsot, belebújtatja a lábát és irány az alagsori élelmiszertároló, amely természetes körülmények között Pomogács néni felségterülete. Ott tártja a feldolgozásra váró nyersanyagokat, zöldségeket, húsokat, lisztet, cukrot, kávét, kakaót, gyümölcsöket, italokat, ám ami izgatja Dorinát, az a sarokban meghúzódó aprócska hűtőszekrény, amelyben az öregasszony a saját, otthonról hozott élelmiszereit tartja, a kacsazsírtól a füstölt szalonnáig. Igaz, hogy kiválóan elkészíti a dietetikus által előírt ételeket, csakhogy azokat nem fogyasztja, mert az kár az ő paraszt gyomrába, neki megfelelnek a megszokott, régi ételek. Dorina levág egy arasznyit a füstölt kolbászból, és egy vastagabb szeletet a füstölt szalonnából is, majd magához veszi a paprikát, paradicsomot, hagymát, és siet vissza a konyhába, lecsót főzni. Menetközben rápillant a nappali terasz felé vezető ajtajára, melynek üvegén át mintha egy férfiarcot látna. Ugyan, nincs itt senki, nyugtatja magát, egyébként is köztudott, hogy a villában komoly riasztórendszer működik és a kamerák negyvennyolc órányi anyagot rögzítenek, ide úgysem mer senki betörni.
Serpenyőből eszi az ízletes lecsót, nagyokat harap a barna kenyérből, amely nem az igazi, hófehér kenyér illene hozzá, csakhogy ebben a háztartásban annak nincs helye. Az utolsó cseppig kitunkolja a zsírját is, és megállapítja, hogy régen evett ilyen finomat. Kávét főz, amit most természetesen tejszínnel és cukorral issza, nem pedig a szokásos egy szem cukorpótlóval. Ettől még nem fog elhízni, hiszen a százhetvenhat centis magasságához ötvenhat kiló a testsúlya, igazán nem mondható kövérnek. Elmosogat és kiszellőztet, mert a páraelszívó ellenére érezni a levegőben a lecsó szagát és nem szeretné, ha Pomogács néni észrevenné a torkoskodását.
Öt óra után néhány perccel Dorina a nappali sarkában lévő íróasztalánál ülve a „Szélmalomharc” című regény fordításába mélyed. Egyáltalán nem érzékeli a puha léptű percek múlását, annyira leköti Leoni története, s egyre jobban csodálja a lányt, aki ki tudja, honnan veszi az erőt ahhoz, hogy szembeszálljon az őt körülvevő világgal, bár milyen jó is volna, ha adna belőle neki is, nem sokat, csak éppen annyit, amennyi ahhoz kell, hogy ismét megtalálja önmagát, a magabiztos nőt, aki tudja, mit akar elérni és tenni is képes érte, s nem lenne többé díszzsebkendő férje öltönyén.
Kényelmes lenne a kialakult helyzetért egyedül Vencelt hibáztatni, ám ez nem lenne igazságos, hiszen együtt élték meg házasságuk tizenöt évét, bejárták az ideáig vezető út napos és árnyékos oldalát, ahogyan az sem csupán férjén múlt, hogy elhidegült a családjától, főleg a testvéreitől, akik azt hiszik, hogy Dorina élete irigylésre méltó, miután nincsenek anyagi gondjai, ráadásul ennek érdekében még csak egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie.
Félresöpri a könyvet és a jegyzeteit, bekapcsolja a számítógépet. Levelet kapott a lányoktól, pár sor az egész, ám a hozzácsatolt tíz képen jól látszik, hogy élvezik a kinti létet. Érdekes, hogy Vencel kibírt egy egész napot anélkül, hogy felhívta volna, levelet sem írt, ebből következik, hogy nagyon jól érezhetik magukat a fiúkkal, akik közül Dorina egyedül Lampert Lacit ismeri személyesen, aki befutott ügyvéd és nem mellesleg életművész, s nem mellesleg három feleségtől van öt gyermeke. De miért írt neki levelet? Csak nem történt valami baj Vencellel? Kinyitja az ékes magyar nyelven írott e-mailt, elolvassa, mégsem érti a tartalmát:
„Szia, Dorina! Találkozzunk kilenckor a piacon, a halasoknál. Üdv: Laci”
Ezek szerint a kövérkés, kopaszodó Lampert doktor nem hajókázik a fiúkkal az Adrián. De miért akar vele találkozni?
- Szép jó reggelt, Dorina! – köszön rá Pomogács néni, aki a garázs hátsó ajtaján közlekedik. – Úgy látom, aranyom, új kocsit vettek! Hát, mondhatom, hogy ízlésük az van!
Összerezzen a háziasszony, mert lehető legrosszabbkor állított be a házvezetőnő.
- Jó reggelt, Pomogács néni!
Az idegességtől kissé remeg Dorina hangja, ami nem kerüli el a termetes Pomogácsné figyelmét, aki úgy tesz, mintha ezt észre sem venné, kiviharzik a konyhába és pillanatok alatt kipakolja szatyrából, amit hozott.
- Jöjjön, aranyom, had’ köszöntsem fel! Ugye, jól tudom, hogy ma van a születésnapja? Sütöttem magának egy tepsi meggyes lepényt, azt szereti! Isten éltesse, Dorina! Egyen csak, kedvesem, nincs itthon Vencel úr, hogy lássa és megszólja érte! Aztán mit főzzek ebédre?
Finom a sütemény, csakhogy nem éhes Dorina, meg a gyomra is összeszűkült Lampert doktor üzenetétől, ezért csak nyámmog, forgatja szájában a falatot, nehezen tudja legyűrni.
- Mi legyen az ebéd? Úgy ennék egy finom halászlét, rántott pontyot és krumpli salátát!
- Nem bánom, Dorina, kedves, de akkor ki kell mennem a piacra, mert halat nem tartok a hűtőben.
- Kimegyek magával, Pomogács néni, kocsival csak gyorsabban megjárjuk a piacot, és megvesszük azt is, ami még kell a heti főzéshez.
- Ne fáradjon, kedveském.
- Nem fáradtság, mindjárt elkészülök, addig igyon egy kávét.
- Jól van, nem bánom, legalább nem kell cipekednem.
Dorina először is kikapcsolja a számítógépet és áramtalanítja, utána meg átöltözni. Hófehér farmert vesz fel egy piros blúzzal, megigazítja a haját és felteszi a legnagyobb napszemüvegét, amely betakarja az arca harmadát. Zsibog a gyomra, amely veszélyt jelez. Legszívesebben felhívná a gyerekeket, utána meg Vencelt, de nem akar pánikba esni, ha nem vennék fel a telefont, inkább akkor keresi őket, ha visszaérnek a piacról. Az Insigniával mennek, még jó, hogy nem adta el Vencel, annyira szereti ezt a kocsit, kezes jószág és könnyű vezetni, ráadásul nem is feltűnő, ebből a típusból több is van a városban. Pomogács néni feszít az anyósülésen, végre kényelmesen piacozhat, nem kell cipekednie, mert járhatna taxival, csakhogy annak az árát rendszeresen megspórolja, kell a pénz, megspórolja a viteldíjat, az unokája egyetemi tanulmányaira gyűjtöget, ott spórol, ahol csak tud.
Szótlanul teszik meg a piacig a tízperces utat, pedig mindkettőjüknek Vencel jár az eszében. Dorina bízik abban, hogy férje tud vigyázni magára és nem érte baleset. Az eszébe sem jut, ami Pomogácsnét foglalkoztatja, aki azt hallotta a fiától, hogy az uniós pénzek lenyúlásában több vállalkozó gyanúba keveredett, és úgy érezte fia hangjából, mintha munkaadója is közöttük lenne, de nem mer szólni Dorinának, mert úgy látja, az asszonynak fogalma sincs férje vállalkozásairól, akkor pedig felesleges lenne felidegesíteni ezt a szegény asszonyt. Szóval, apró halakat és ikrát is vesz a halászléhez és egy szép tükörpontyot rántani, de megtisztíttatja a halárussal, mert nem szeret vele bíbelődni. Visszatérve a fiára, nem örült Pisti, amikor négy évvel ezelőtt elszegődött Dorináékhoz háztartási alkalmazottnak, de hol keresne másutt havi nettó kettőszázezret, a falujukban biztosan nem, de másutt sem, hiszen elmúlt ötvenkét éves, hamarosan nyugdíjba mehet, és akkor szépen meglesznek a papával. Egy ideje mondogatja a lányának, hogy átvehetné tőle a munkát, nem kellene neki közmunkásnak lennie, csakhogy fenn hordja az orrát Editke, nem azért érettségizett, hogy háztartási alkalmazott legyen.
Dorina a piac pakolójában arra a szabad helyre áll, ahonnan gyorsan ki tud menni a forgalomba, ha a szükség úgy hozza. Ránéz az órájára, tíz perc múlva kilenc óra, igyekezniük kell, hogy kilenckor a halárusnál legyenek, és nem szeretné sürgetni Pomogács nénit, aki lassan kikászálódik a kocsiból. kezébe veszi az elmaradhatatlan vesszőből fonott kaskáját.
- Tessék nyugodtan bevásárolni, én addig körülnézek, és fél óra múlva találkozunk a halasnál.
Nagyot kerül Dorina, úgy megy a csarnok végében lévő halárushoz, ahol már ott találja Lampert Lacit.
- Szervusz, Dorina! Pontos vagy!
- Szervusz, Laci!
- Igyunk egy kávét, addigra Seres úr megtisztítja nekem a süllőt.
Átfogja az asszony vállát és a piac hátsó kijárata felé navigálja, közben azt ecseteli, hogy felesége hányféle finom ételt készít a hétkilós süllőből. Megáll a mellékutcában parkoló terepjárójánál:
- Ülj be gyorsan, sietnünk kell.
- Hová megyünk?
- Az irodámba. Pomogács néni hamarosan észreveszi az eltűnésed.
Öt perc az út, ám Lampert doktor három kört tesz a mellékutcákon, mire leparkol.
- Nézd, megkért Vencel, hogy adjak át neked egy borítékot, ami itt van az irodám széfjében.
- Mi történt, Laci? Baleset érte Vencelt?
- Úgy is fogalmazhatnánk, csak az kissé távol állna a valóságtól. Úgy tudom, nem ismered a barátom üzleti ügyeit.
- Nem ismerem. Azt mondta, nekem ezzel nem kell foglalkoznom. Mi a baj?! Mert az van, ugye?
- Neked nem lehet semmi bajod. Mindössze annyit kell mondanod mindenkinek, hogy nem foglalkoztál Vencel üzleti ügyeivel.
- Ez az igazság!
- Tudom, de nem hiszik el.
- Ki nem hiszi el?
- Mondjuk a rendőrség.
Gőzkalapácsként dobog Dorina szíve, alig kap levegőt. Lampert Laci azonban kedélyesen, mint az a vendéglátóhoz illik, hellyel kínálja, majd kinyitja a széfet és elővesz egy vastag nagyméretű borítékot.
- Tessék, tedd el, és akkor nyisd ki, amikor egyedül leszel. Kérlek, ne keresd Vencelt és a lányokat se hívd, majd ők jelentkeznek.
- Vencel nem az Adriára ment? Hogy kerültek hozzá a lányok? Miért nem mondott nekem semmit?
- Nyugodj meg, Dorina, mindenre megtalálod a választ. Adok egy kártyás mobilt, beprogramoztam a számom, csak benyomod a hívó gombot és tudni fogom, hogy kerestél, és jelentkezem, amint tudok. Gyere, visszaviszlek a piacra.
- Laci, légy őszinte! Szeretője van a férjemnek?
- Nem erről van szó. Többet nem mondhatok.
Pomogács néni válogat az apróhalak között, keszeget és törpeharcsát is vesz az alapléhez, s kiválaszt egy ötkilós pontyot, az elég lesz a halászléhez és rántani is tud belőle. Felderül az arca, amint meglátja Dorinát.
- Jaj, már azt hittem, kedveském, hogy maga után kell mennem a lángososhoz. Remélem, nem ette tele magát, mert akkor nem tud ebédelni!
- Nem, dehogy! Találkoztam egy barátunkkal és ittunk egy kávét!
- Kézcsókom, asszonyom! Dr. Lampert László vagyok.
- Pomogács Béláné, örvendek. Olyan ismerős az arca, fiatalember. Biztosan ismeri a fiamat, dr. Pomogács Istvánt, a megyei rendőrkapitányt.
- Igen, ismerem.
- Magáé az a szép süllő? Nálunk is hal lesz ebédre. Nagyon egészséges!
- Ha megbocsátanak a hölgyek, akkor elbúcsúzom, fizetek és sietek haza, mert kis feleségem nem készül el délre az ebéddel. Kézcsókom, hölgyeim!
Pomogácsné hosszan néz az ügyvéd után. Kedves fiatalember, majd megkérdezi a fiát, honnan ismerik egymást. No, de miért ilyen ideges Dorina?
- Megyünk már, kedveském! Mit fizetek? Mennyit? Hát ezek nem aranyhalak! Számolja újra, Seres úr!

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Yolla!

Úgy látom, ismét egy remek sorozat kezdődik, megyek is tovább a folytatáshoz! :)

Pussz,

Tündér
Kedves Yolla, koszonom, varom a folytatast.

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

Eddig nagyon tetszik! Kíváncsian várom a folytatást!
Csak egy valamit nem tudok! Mi az az alujuk?

Pussz: emillio

Kedves Barátom,
azt én magam sem tudom.

Puszi: Yolla
Kedves Yolla!

Eddig nagyon tetszik! Kíváncsian várom a folytatást!
Csak egy valamit nem tudok! Mi az az alujuk?

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: