Az utolsó nap!
Látogatók száma: 98
"Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg.... Az eszem azt mondja: - Bolond vagy, felejtsd el őt!... de a szívem azt súgja, soha ne engedd el ..."
Úgy szerettem volna, ha megmondod, hogy valami bajod van velem, nem tetszik a külsőm, vagy a gondolataimmal nem tudsz azonosulni, esetleg mást képzeltél el magadnak, idővel rájöttél nem én vagyok az igazi?...
Vártam és újra mentem, ha hívtál örömmel. Igyekeztem mindig a kedvedbe járni, pedig addigra már bőven tudtam, itt valami nem stimmel? Mit akarsz valójában?... - töprengtem ezerrel..
Közben múlt az idő, nagyon sokat voltunk távol egymástól, de percre nem hagytál magamra... mindig, mindenről tudni akartál. Mit teszek, hogy teszek, mikor, merre járok? És én természetesnek vettem, hogy tudd éppen mit csinálok...
Hosszú távon fárasztó tudott ez lenni, mégis megértettem, hiszen hozzám tartoztál, hozzád tartoztam, tudni akartad mi van velem?... Én tudtam, hogy bajban vagy. Igyekeztem megérteni.
(Most mégis olyan helyzetben vagyok, amire senkitől nem kapok választ, hogy mi történt az után, hogy ott voltam nálad?... Mi változott, ha egyszer megkaptál mindent?... Az utolsó nap.)
Tőled szerettem volna tudni mi változott meg?... Még mindig jobb, mint egy bizonytalanság, ami úgy lopakodik be a szívembe és csak rombol, csak megöli az érzéseket... Hogyan tovább? Nem lehet csak úgy tenni, mintha semmi se lett volna.
Újra és újra eszembe jutnak az együtt töltött napok, órák, percek... Az utolsó, különösen. Miért? Kérdezem magamtól, mert választ nem kapok rá. - Fogadd el!... mondtad és hazugság az erre adott válaszom. Nem!... Nem tudom elfogadni, mert nem mondtad meg miért?... Miért?... Ha valakinek, neked tudnod kell!... Ne hagyj kétségek között.
A távolság, ami köztünk van egy idő óta, felnagyítja még azt is, ami csak iciri-piciri volt... most nagy dolognak tulajdonítom. Pedig talán semmi se volt, csak valami apróság. Mégis, addig, amíg tőled származott, valami jelentőségét mégis csak tulajdonítottam ennek? Mi volt az?... Csak egy pillanat, egy fellángolás?
Ki vagy te?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Rossz az, amikor nem tudunk rendesen lezárni egy kapcsolatot, mert kérdések maradnak bennünk.
De túl kell lépni akkor is rajta. Főleg akkor, ha a másik fél nem is akar válaszolni a kérdéseinkre. Mert az is egy válasz. Ennyire nem érdekeljük, hogy válaszra sem méltat.
Tudom, hogy nehéz, de lépj tovább! aki a múltban él, az nem él.
Nézz előre!
Pussz, Tündér
Nem. Az nem válasz, az gyávaság! Itt nincs arról szó, hogy nem lépek tovább, és a múltban élek. Nem. Éppen hogy arról van szó, hogy tovább akarok lépni, előre nézni! Le akarok valamit zárni! De tudnom kell, akinek adtam, csak elvett volna?
Puszi,
Éva
Kedves Tündér!
Nem. Az nem válasz, az gyávaság! Itt nincs arról szó, hogy nem lépek tovább, és a múltban élek. Nem. Éppen hogy arról van szó, hogy tovább akarok lépni, előre nézni! Le akarok valamit zárni! De tudnom kell, akinek adtam, csak elvett volna?
Puszi,
Éva
Igen, csak elvett. Zárd le, mert csak ki fog használni a jövőben is.
Őrizd azt ami szép maradt, majd meglátod egy idő után, már nem is kérdezel, még magadtól sem. Az aki, nem ez számít, hagyd és engedd el végleg!
Maresz
Ne keresd ki Ő!
Őrizd azt ami szép maradt, majd meglátod egy idő után, már nem is kérdezel, még magadtól sem. Az aki, nem ez számít, hagyd és engedd el végleg!
Maresz
Elmossa az idő! :-)
Éva
Idézek:
"(Most mégis olyan helyzetben vagyok, amire senkitől nem kapok választ, hogy mi történt az után, hogy ott voltam nálad?... Mi változott, ha egyszer megkaptál mindent?... Az utolsó nap.)"
Azt mondják, amíg csak vágyakozik, ébren tartja a vadász ösztöne, aztán, ha levadászta már nem érdekes...
Lépj túl kedves, nem érdemelt meg.
Ölellek: Helena
Kedves Éva, tudod a választ, hiszen Te magad fogalmaztad meg, de talán nem ezt szeretnéd hallani.
Idézek:
"(Most mégis olyan helyzetben vagyok, amire senkitől nem kapok választ, hogy mi történt az után, hogy ott voltam nálad?... Mi változott, ha egyszer megkaptál mindent?... Az utolsó nap.)"
Azt mondják, amíg csak vágyakozik, ébren tartja a vadász ösztöne, aztán, ha levadászta már nem érdekes...
Lépj túl kedves, nem érdemelt meg.
Ölellek: Helena
Külön-külön is tudom, igazatok van. Csak én vagyok az a fafej... lassan úgy érzem mintha arra várnék, hogy megbántson még inkább, mint idáig tette, akkor talán meggyűlölöm... így csak magamban őrlődök... Meddig tart az addig?
Köszönöm,
Éva