újabb események régebbi események további események
10:49
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
10:27
emillio módosította a cikkét
09:46
Yolla módosította a naplóbejegyzését
09:45
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
22:41
Elvira regisztrált a weboldalra
20:38
Ilona új cikket töltött fel
18:23
Juhász András Géza új hozzászólást írt Virág naplóbejegyzéséhez
16:58
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
16:01
Limmbebe regisztrált a weboldalra
15:55
emillio módosította a cikkét
15:00
emillio új cikket töltött fel
13:12
Juhász András Géza új cikket töltött fel
12:59
Grace új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
07:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:02
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
20:01
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:10
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:59
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:30
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Bosszú

2011. november 6. - Látogatók száma: 77

Csak egyetlen egy célja volt ezzel a tettével, fájdalmat okozni annak a férfinek, amit ő is érzett, akkor, amikor meglátta nála azt a nőt.

Nem először ültek a falu egyetlen kocsmája ennek az asztalánál azért, hogy megpróbálják rendezni kapcsolatukat, akár úgy is, hogy végérvényesen befejezik, ami már mindkettőjük számára csak a kínlódást jelentette. Mégis mindig kibékülés lett a vége. Talán volt bennük még valami érzés egymás iránt.

Egyre nézte a férfit és közben azon tűnődött, hogy nem veszi észre, hogy keresztül utazta miatta a várost, csak azért, hogy lássa? Magának sem akarta bevallani, hogy szüksége van erre az emberre, aki az életének egy nagy részében a társa volt, és most is az lehetne, ha az a nő nem csöppen be, éppen akkor az életükbe, amikor amúgy is sebezhetővé vált. Amikor elvesztette a számára legfontosabb embert, aki még kitölthette az életét, az édesanyját.

(Az anyját gyászolta, ami megakadályozta abban, hogy bármi mással törődjön. Hetek teltek el anélkül, hogy találkoztak volna. Amikor végre rászánta magát, elmegy hozzá, nem tudott másra gondolni, csak arra, szüksége van valakire, aki enyhítheti a fájdalmát.
És akkor meglátta nála azt a nőt. Abban a pillanatban fel sem fogta mi történt. Lassan jutott el a tudatáig, mialatt ő a fájdalmával volt elfoglalva, a férfi mással múlatta az időt. Iszonyatosan szenvedett. A döbbeneten kívül mégsem tudott semmit tenni akkor. Egyszerűen sarkon fordult és otthagyta...
Heteken keresztül őrlődött. Nem akarta tudomásul venni, hogy a hosszú évek óta tartó kapcsolatuknak így legyen vége. Ez nem lehet igaz.)

Most itt van megint, mint már annyiszor, egymással szemben ülnek ugyanannál az asztalnál, hogy megpróbálják helyrehozni azt, amit elrontottak. Talán még nem késő és kapnak mindketten még egy esélyt, hogy tisztázzák egymás között a történteket. Mit jelenthet számára az a nő? Csak ez a gondolatait járt a fejében.
Hiába próbálta a férfi bizonygatni, hogy semmi köze hozzá, ő ezt nem hitte el. Lepörgött előtte az a jelenet, amikor kijön a szobájából az a nő... Az nem lehet, hogy csak ennyi volt...
A beszélgetésük rossz irányba kezdett kitolódni, mindketten érezték, valami közéjük furakodott, egy kellemetlen érzés, egy kétely, amitől már nem tudtak elszakadni. A nő kétségbeesve keresett még egy utolsó szálat, amibe belekapaszkodhat, de hiába. Úgy érezte mindennek vége és ez olyan súllyal nehezedett rá, hogy mozdulni sem tudott, amikor a férfi hirtelen felállt és otthagyta... Ez nem lehet!... Ilyen nincs!... Ez vele nem történhetett meg!

Nem mozdult. Az agyában kavarogtak a gondolatok, a megválaszolatlan kérdések. Miért tette ezt vele? Mit követett el, amiért most itt ül, egymagában, számára a külvilág, mintha nem is létezne, és kínjában még mosolyogni is képes?... Megsemmisülve eszmélt rá, hogy a férfi elment. Egyszerűen!... Tudta, hogy ő nem tud veszíteni. Így nem. A büszkesége nem engedte, hogy józanul gondolja végig, ami vele történt. Vele ez nem történhet meg!... Egyetlen gondolat kavargott benne, hogy számára most már minden mindegy.

És ekkor odament hozzá az a férfi, akit ebben a kínos pillanatában észre sem vett idáig, hogy közben figyeli... (Még elmehet... Még felülhet a buszra és hazamehet belenyugodva abba, amibe ő képtelen, de a fájdalmat, amit akkor érzett, egy még sokkal nagyobb tettel tudta csak ellensúlyozni.)... elfogadta a férfi közeledését... Már nem akart semmi mást csak szabadulni attól az iszonyatos nyomasztó érzéstől, ami benne zajlott,... feloldódni egy másik, egy idegen férfi karjaiban, ami számára semmi mást nem jelentett akkor, csak egy végtelen megkönnyebbülést, amit érezni akart... Már nem gondolkodott. Ez az idegen és hirtelen a semmiből feltűnt férfi kéz testének minden porcikáját birtokolta és ő hagyta, tegyen vele, amit akar. - Ne sírj! - kérte a férfi.

Kép:net

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. november 7. 12:35

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 7. 12:32

Szia Éva!
Igen, kutyaharapást szőrével...! Nem egyszerű az élet, de a te szereplőid mindig megpróbálják leegyszerűsíteni..., de nem lehet! A nyomok megmaradnak, örökre!
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!

Neked is igazad van! Minden jel arra mutat. De én már nem vagyok nyomkereső. :-)

Puszi,
Éva
2011. november 7. 12:33

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. november 7. 09:16

Kutyaharapást szőrével?

Ilyen időtávlatban már én is azt mondom! De akkor... nem volt ez ilyen egyértelmű.

Kössz, hogy olvasol és mindig van hozzám egy-két szavad. :-)

Pussz,
Éva
2011. november 7. 12:32
Szia Éva!
Igen, kutyaharapást szőrével...! Nem egyszerű az élet, de a te szereplőid mindig megpróbálják leegyszerűsíteni..., de nem lehet! A nyomok megmaradnak, örökre!
Üdv,
Pinokkió
2011. november 7. 09:16
Kutyaharapást szőrével?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: