újabb események régebbi események további események
21:41
Ilona új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
19:11
Hayde regisztrált a weboldalra
14:09
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
13:51
Anyu válaszolt egy szavazásra
10:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
06:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:57
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
17:49
Ilona új cikket töltött fel
17:42
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
17:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:52
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
16:35
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:43
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
12:37
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
07:47
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
20:31
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:09
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
19:02
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez

IGEN, MEGBÁNTOTTAK

2010. szeptember 19. - Látogatók száma: 150

Csak ülök, és azon gondolkodom, hogyan értessem meg azzal, aki olvassa, hogy mennyire elegem van ebből az egészből...

Kiteszem a szívem, a lelkem. Mindent, ami olyan mélyen volt eddig a bensőmben, a napvilágra igyekszem hozni minden képességem szükséges ehhez. Más megélni és más leírni. Nektek mondom el, akiket még nem is ismerek. Nem annyira régen legalábbis senkit sem, mint azokat az embereket, akikkel ezt a sok szörnyűséget, szennyet és mocskot, amit a lelkemben cipelek már olyan hosszú idő óta, magamban hordok. Kipakolok, mert miért is ne tegyem, ha már olyan kedvesek vagytok, hogy ezt hagyjátok. Beleélem magam abba, amit már majdnem elfelejtettem. Majdnem sikerült. Újra felidézem a múltat, hogy enyhítsek a fájdalmamon, ami idáig kísértett. Amúgy is megéltem a nap minden órájában, percében, de már kezdtem lábadozni. Volt rá időm bőven, hogy eldöntsem, ha így folytatom rámegyek, de nem csak én, a családom is. Amikor már majdnem túljutottam rajta, a sok dilemmán, kétségen, és meg nem értésen, akkor egyszer csak jöttetek ti, a lehetőséggel, hogy ami fáj, elmondjam, tudja meg a Világ! Ti vagytok nekem a világ. Ti, akik ugyanezekkel a küzdelmekkel élitek az életeteket, eddig még elrejtve minden kíváncsi szem elől, hogy csak nektek fájjon tovább, amíg sikerül túltenni saját erőtökből magatokat ezen, azt, amit talán soha nem lehet. Mert: "Van ami feldolgozhatatlan", mint mondja a rovat. Akkor miért? Ehhez kapok én nap, mint nap segítséget tőletek. Elhitetem magammal, hogy sikerülni fog, legalábbis enyhülni fog a fájdalom, talán. Ha le tudom írni, át tudom adni mindazt, ami bennem zajlik, felőrli szinte az egész életemet, már segítettetek. Legalábbis kezdem hinni, hogy jó ez a kényszer szülte "terápia". Kiadom szinte az egész valómat. Nincs titok többé, ami gyötört eddigi életem során. Nincsenek füzetek, papírok, naplók, megkönnyebbültem. Nincs már rá szükségem. Hiszen már, ha kevesen is, de legalább tudjátok, hogy nem csak egyedül vagyunk a gondjainkkal, mitől is lennénk különbek a másiknál, hiszen egy tőről fakadtunk mindannyian. Az élet kinek adott, kitől elvett, de keressük, valamennyien az utat. Aki nem találja, szenved. Ilyen egyszerű.

A cikket írta: zsoltne.eva

8 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 25. 09:51
Sziasztok!
Bonyolult az egész élet. Az én lelkem is. Sokszom magamat sem értem. De azért próbálkozom. Nem adom fel egykönnyen.
Van még a tarsolyomban. Ennek soha se lesz vége? Nem csoda, ha elveszek az útvesztőkben. Annyi minden van bennem, hogy csak győzöm kiadni magamból. Ti meg csak olvassátok, ha! Hátha valaki megérti!
2010. szeptember 24. 21:03
Szia Éva!
Nagyon jó! Írj nekünk és mi próbáljuk(lunk) megérteni!
Pinokkió
2010. szeptember 21. 22:32
Szia!!!!! Jó hogy leírtad ,az segít!!!!!! Mindig!!!!!! Írj sokat szeretem olvasni!!!!! Puszi: Monic
2010. szeptember 19. 20:04
Eva! A fájdalmunkat valahol ki kell adnunk, mert különben fölemészt! Várom további írásaidat, hogy az ember okkuljon belőle! üdv Orsolya
2010. szeptember 19. 15:41
Már meg is történt. Kijavítottam a végét, csak egy elkezdett mondat volt. A nélkül is egész. Előző leveledet olvastam, még egyszer köszönöm. Már meg is válaszoltam. Ha még szeretnél kérdezni, nagyon szívesen beszélgetek veled.
Szia, Éva
2010. szeptember 19. 13:37
Ne legyél megsértődve kedves Éva.
Mivel ez a lehetőség is adott, így ezzel is élhetünk. Mármint ......pontot adunk és nem indokolunk,...vagy indokolunk és nem adunk pontot.
Úgy gondoltam, jobb lesz, ha levelet írok neked, amit azóta már biztosan megkaptál.
Kérlek, hogy fejezd be az utolsó mondatod, --mert élénk ugyan a fantáziám--, de mégis a te szókimondó és bátor cikked. Köszönöm és gratulálok.
2010. szeptember 19. 12:08
Hoppá! Csak nem telibetalált?! Kitől kaptam a szavazatot? Erről szól, ezért vagyok megsértődve! Hogy nem tudom ki, vagy nem mondta, amit mondott!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: