Majdnem szerelem

Látogatók száma: 75

- Igen, ami jár nekem, azt ma megszerzem, – motyogja, s szinte megretten, ahogy a szavak elhagyják a száját. Fodrász, kozmetikus, na és a műkörmös, igazán jó munkát végeztek. Alig múlt negyven éves. A nő ebben a korban a legszebb, legvonzóbb, és persze a legcsábítóbb is. Kirobbanó formába szeretne lenni, hogy a férfi lélegzete is elálljon, amikor meglátja.

Elege van már abból, hogy esténként italtól bódult férje mellett sóhajtozzon a szerelemért.
Fiatalon kerültek össze, még húsz évesek sem voltak. Gyermekük nem született. Hogy kiben volt a hiba, nem jártak utána, valahogy nem volt fontos. Lehet, hogy nem is szerették egymást igazán, ha egy ilyen kapocs nem hiányozott az életükből.
Egyre türelmetlenebb lett a férjével szemben. Minden nap új hibát vélt felfedezni benne, amik addig fel sem tűntek neki. Próbált uralkodni magán, de már minden apróságon fölfortyant és veszekedést provokált. Már nem nézte el férje kinézetét, ápolatlanságát, egyáltalán azt, hogy létezik és mellette él.

S aztán történt valami, ami megváltoztatta az életét. Elkezdett más szemmel nézni a világra. Figyelte, mások hogyan élnek a környezetében, és milyen az ő házasságuk. És elszörnyedt, hogyan tudott eddig így élni.

Tudta ő, hogy megcsalni a férjét nem volna szabad. Templomban örök hűséget esküdtek egymásnak, de ennek már nem volt jelentősége. Sokat gondolkodott rajta, hogy a házasságuk kinek a hibájából kezdett megromlani, de magyarázatot nem talált rá. Érezte már nem bírja sokáig, talán csak hetek, vagy csak napok, és végérvényesen vége a házasságának. Ha jön egy férfi, aki merőben más, mint a férje, biztos elveszti a fejét. . .

Nyár volt. Rekkenő hőség ült a városon. Mindketten vonatra vártak. Megbabonázva nézte a férfit, akinek átizzadt pólóján keresztül kirajzolódott gyönyörű, izmos teste. Érezte, ha úgy hozza a sors, neki nem tud ellenállni, és nagy valószínűséggel nem is akar. Örült, amikor látta, hogy a férfi ugyan arra a vonatra száll fel, amelyikre ő. A férfi mellé ült és elkezdtek beszélgetni. Mindketten a végállomáson szálltak le, volt idő egymást kissé jobban megismerni. Telefonszámot is cseréltek. Hetek teltek el, nem keresték egymást. Egy nap aztán végre megcsörrent a telefon. Attól a naptól kezdve napi szinten beszéltek egymással. Már mindent tudtak a másikról, vagy majdnem mindent. De a személyes találkozásra csak nem került sor. Egy városban éltek, még csak véletlenül sem futottak össze. Egyszer aztán végre kimondta a férfi, amit ő már régen várt.
- Szeretném, ha személyesen is megismerkednénk. Már több hónapja beszélünk telefonon, amikor hallom a hangod, kínzó vágy kerít a hatalmába, hogy azonnal magamhoz öleljelek. Este találkozzunk!

Boldogan mondott igent, még bólintott is.

Végre hazaért. Éppen csizmáit készült levetni, amikor megcsörrent a telefonja.
Látta a férfi hívja. – Ó! Milyen türelmetlen – mosolyodott el -, hamarosan találkozunk.

- Szeva. Nem tudunk találkozni, sörözni megyünk a haverokkal.