Nem leszek Falkatag
Látogatók száma: 42
Nem az számít, mit rejt a külső, hanem a belső milyen szívet takar...?
Ebben a közegben, nem szabad semmit sem csinálni, nem lehet énekelni, nem hallja meg más a szavamat...de nem is leszek szerelmes soha többé...addig amíg az az ember, aki visszatart tőle, nem lesz olyan arca, mint az enyém. Kedves és közömbös, olyan mint egy rabja a szenvedélyeknek. Az ember lánya, soha semmilyen körülmények közt nem élhettem párkapcsolatban. Ugyanis a személyiség tolvaj, elveszi az énedet, a kedvedet megszegi, és nem késztet másra, csak arra a sorsra, hogy csapásként éljem meg a szeretetet. Amit kapok szülőtől az más mint a végső állomása, annak hogyan ne éljem az életem. A beteg és a rabigának is van közös nevezője, a láng ami kialszik. Ha van valaki aki nem találja a helyét, az lehet egy szenvedélyes szeretők közti színjáték, mert nem lehet soha, de soha kettős életet élni. A láncok leszakadnak, és ember - embernek áruló farkasa.
Többet ér, az én lelkem nem volt eddig falkatag, nem is lesz olyan egoista, mint a leláncolt egyed, akinek nem ér semmit az emberi mivolta.
Nem cserélnék, valóságot, nem cserélnék életet, nem kapok egy lapra feltéve meg bármit. Gondolom, hogy meg kell érte dolgozni, csak a vágy az amit nem lehet bűnnek, nem lehet béklyónak tekinteni. A valódi ember nem kétszínű, hanem az annyi, amennyit beletöltesz. Mert nem kapsz, annyit adsz...amennyi valószínű, és a szeme színe az irigy embernek, még mindig tüzes, és gonosz. Csak addig tart tűzben, ameddig a szívem nem olvad meg, mert az öröm, hogy ha Ő él, akkor meghalok érte...rajta keresztül értem el a fényességet, köszönöm neked - a lányod!
A cikket írta: Zsüsztin
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.