Szeretlek
Látogatók száma: 102
A házaspár csendesen feküdt az ágyban. A tévé fényei villóztak csak. Egy nyugodt, meghitt téli este, jó néhány év házasság után. A meleg szoba, a megszokott illat, a másik jelenléte, olyan mint mindig. Megnyugvás. A dráma ma este csak a tévében zajlik.
A nem túl izgalmas film közben reklám következik, amikor az asszony megszólal:
- Azt szeretném, ha szeretnél - a férj elgondolkodik, mit is mondjon. Átsuhan a fején, hogy vajon most mit is vár a felesége, miért is kér ilyet, hiszen szereti, nyilvánvaló. Itt fekszenek egymás mellett, a gyerekeik jól vannak, két ajtóval arrébb fekszenek, mindenük megvan, mit akarhat még a nő?
- Tudod, hogy szeretlek – válaszol csendesen, megerősítésként megfogja asszonya kezét, de az elhúzódik. A férfi zavartan felvonja a szemöldökét – mindig szerettelek, mindent megtettem érted és értetek. Mit tehetnék még, hogy megértsd, szeretlek?
Az asszonyt a sírás kerülgeti. Nem érti, miért nem képes a férje egy egyszerű „tudod, hogy szeretlek”-en kívül másra.
- Nem, nem tudom, mert nem mutatod ki. Ha tudnám, nem kérném – vágja oda az asszony.
- Hogyan bizonyítsam be hogy szeretlek? Mit tegyek? – kérdezi a férj hát és erre az asszony valóban sírni kezd.
- Én mondjam meg neked? - az asszony egyre keservesebben sír és közben gyászos gondolatai csak úgy kavarognak a fejében. Egy ilyenre áldozta az életét, egy ilyen férj mit ér? Hol van az a férfi, akibe beleszeretett?
- Szex, vagy beszélgetés? – kérdezi hirtelen a férfi. A feleség a párnába fúrja a fejét, nem akar kiabálni, annyira dühös, hiszen ő csak egy kis szeretetre vágyik és egyre borzalmasabb ez a csevej.
- Menj a fenébe…. – mordul a nő és hátat fordít a férjnek, aki közelebb húzódik hozzá, a vállára teszi a kezét, lassan és gyengéden simogatni kezdi, próbálja vigasztalni.
- Drágám, ne sírj, kérlek, mondd el, mit szeretnél, mondd el, mit tegyek, hogy megnyugodj! – kérleli, de hiába.
- Ennyi éve együtt vagyunk és még mindig nem tudod mit szeretnék. Hát hogy szeretsz te engem? Minek vagyunk együtt, minek fekszünk minden este egy ágyban, miért húzzuk együtt az igát, minek neveljük együtt a gyerekeinket, minek? Ha azt sem tudod mi tesz boldoggá, hogyan szeress … mi értelme? – zokogja a nő és valóban kétségbeesett. Nem érti miért is jutottak ide. Az előbb még csendesen nézték a filmet, most meg…
A férfi mélyet sóhajt. Felkel. Tehetetlenül magára veszi köntösét.
- Jó éjszakát – mondja és kisétál a szobából.
A nappaliba ment, bekapcsolta a tévét. A filmet már úgy is látta, marad a foci. Bár szereti, de most mégsem köti le. A felesége odaát sír és ő nem szereti, ha sír. Mert azt szereti látni, ahogyan mosolyog, amikor a szeme csillog, mint tegnap, mikor megsimogatta a fenekét, vagy azelőtt, mikor egy barátjukról pletykálkodtak, de azt még inkább imádja, amikor szeretkeznek. Az arca csupa gyönyörűség. Mert igen, lehet hogy régen házasok, de még mindig szeretkeznek. Mert imád vele lenni. Mindent miatta, érte csinál, a gyerekeiért és ezek után még mindig nem hiszi el, hogy szereti őt? A férfi az ajtóra nézett. Összehúzza a szemöldökét, aztán mélyet sóhajtott.
A nő könnyei lassan apadnak. Egyszerűen nem tudta megérteni, hogy a férje miért nem tudja szeretni. Sosem mennek sehová, sosem segít a háztartásban, mindig csak a munka, a munka, alig vannak együtt, akkor is csak a tévét bámulják, vagy valami érdektelen dologról csevegnek. Egyszerűen úgy érezte, kiüresedett a kapcsolatuk, nem társak többé, csak lakótársak. Ma este egy szót sem szóltak egymáshoz a kötelezőn kívül. Bezzeg a munkatársaival, az ismerőseivel naphosszat cseveg, de a sarki közértbe nem menne le tejért, ha kifogy. Az asszony mélyet sóhajtott, az ajtóra nézett, aztán kikapcsolta a tévét.
Az este lassan éjszakába fordult, az asszony a hálóban, a férj a nappaliban fekve merengett, vajon mit rontottak el. Most is csend volt, csak a lelkek háborogtak és keresték a megoldást egyedül tovább.
Van megoldás? Mi a probléma egyáltalán? Mit kellene tenni egy ilyen helyzetben?
kép forrása: www.hotdog.hu
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Erőszakmentes kommunikáció.
Persze,könnyebb mondani,mint csinálni.
Én nem ezt mondtam, és ezt nem is lehet kikövetkeztetni abból, amit leírtam... mint mondtam a nő ezt úgysem fogja kimondani... de az isten szerelmére, ha mégis ezt szerette volna, akkor bújjon oda a párjához, még egyebet is tehet, de tegyen egy kísérletet, ne várja el, hogy majd az a másik kitalálja egy film, vagy reklám ideje alatt, hogy ő mire gondol... :-)
Kedves Ailet!
A kérdésedre a válasz...Mivel mindenkinek más a szeretetnyelve, ezért más módon tudják az emberek feltölteni a szeretettankjukat. A párkapcsolaton belül törekedni kell arra, hogy megismerjék egymást a társak, ez nagyfokú őszinteséget kíván mindkét féltől. Ha nem adunk visszajelzéseket a partner felé, akkor nem fogja tudni, hogy egy adott szituáció számunkra milyen belső megélésekkel járt. Az érzéseinket ki kell kommunikálni, ez is alap, mint ahogy a rendszeres beszélgetés is.
A kérdésed: Lehet megoldás a helyzetre? Igen, amennyiben mindkét fél hajlandó a benne lejátszódó érzésekről őszintén beszélni.
Üdv,
Bea
Az őszinte beszélgetés szerintem itt már nem megoldás, mert ahol ilyen mély árkok vannak, azoknál szakadékká teszi azt. Legalább is, én csak ilyennel találkoztam eddig.
Üdv,
Pí.
Ailet! Éva megoldása az EGÓ levetése.
Azt gondolom, először is azt kell a helyére tenni, hogy mit éreznek egymás iránt, van-e még szeretet...ha ez megvan,( márpedig számomra ez jött le a sorokból), akkor azon kell elgondolkodni, hogy szeretnék-e jobban megélni ezt a kapcsolatot, hajlandóak-e energiát, időt belefektetni abba, hogy működőképes legyen...ha megvan a változtatni akarás , akkor átírható a forgatókönyv. :)
Üdv,
Bea
ja, mert egyes hölgyek azt hiszik, az élet tündérmese, összeházasodtak, aztán boldogan éltek, amíg meg nem haltak. minden pillanatban extázis, vagy ha mégsem, akkor szörnyű nagy problémák vannak. a megoldás: legyünk realisták. extázis nincs, csak sz@r élet.
A realitás sajnos szubjektív, mindenki csak a sajátját éli meg, látja valósnak.... így ez sajnos csak még több vita alapja. A te realitásod a sz@r élet, az enyém a very happy, a harmadiké meg más.
Abban viszont maximálisan igazat adok, hogy néhányan szörnyű nagy problémának tartják, ha nem az elképzeléseik szerint működik a másik fél és ebbe szinte bele is betegednek. Néha jó lenne tudomásul venni, hogy a másik is ember és nem csak a saját elvárásaim fontosak. Ha nem tudok közösséget vállalni a társammal a lehető legtöbb tekintetben, akit ÉN választottam!!, akkor mi a fenét keresek még mindig mellette?
Pusz:A
Csak hogy összegezzünk. A leírt sztori megoldásai lehetnek:
- első lépés a döntés, hogy akarjuk e még a kapcsolatot, fontos e
- a szemléletváltás
- az egó levetése, őszinte, erőszak mentes kommunikáció
- ha nem megy, akkor harmadik bevonása
Ha senki többet... akkor azt hiszem P ötletére megpróbálok írni "megoldás" folytatásokat, lehetséges támpontokat a megvalósításhoz, amihez ugyancsak kérem majd a véleményeteket.
Köszi mindenkinek:
Pusz:A
Szia Müszi!
A realitás sajnos szubjektív, mindenki csak a sajátját éli meg, látja valósnak.... így ez sajnos csak még több vita alapja. A te realitásod a sz@r élet, az enyém a very happy, a harmadiké meg más.
Abban viszont maximálisan igazat adok, hogy néhányan szörnyű nagy problémának tartják, ha nem az elképzeléseik szerint működik a másik fél és ebbe szinte bele is betegednek. Néha jó lenne tudomásul venni, hogy a másik is ember és nem csak a saját elvárásaim fontosak. Ha nem tudok közösséget vállalni a társammal a lehető legtöbb tekintetben, akit ÉN választottam!!, akkor mi a fenét keresek még mindig mellette?
Pusz:A
olvastam én már tőled olyan cikket, ami minden volt, csak nem very happy.
szia Ailet!
olvastam én már tőled olyan cikket, ami minden volt, csak nem very happy.
Bizonyára jó okkal... Meg aztán tudom, hogy tudod mire céloztam....
Jó hogy itt voltál, fontos a te véleményed is! :)) ez elég propagandista szöveg még tőlem is... jáj, de azért szeretlek na :D
Kedves Müszi!
Bizonyára jó okkal... Meg aztán tudom, hogy tudod mire céloztam....
Jó hogy itt voltál, fontos a te véleményed is! :)) ez elég propagandista szöveg még tőlem is... jáj, de azért szeretlek na :D