Talán még nem késő?…
Látogatók száma: 52
"A kutyám jön, hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban." George Eliot
Azt hiszem, úgy gondolom túl közel engedni magunkhoz egy embert - akit még csak nem is ismerünk,… nem kerültünk egymással személyes kapcsolatba, nincs meg az a szemkontaktus, a közösen átélt, megélt, vagy egy kérdés mélyrehatóbb kivesézésének a lehetősége sem adatott meg, ami ahhoz kell, hogy az egymás közötti párbeszéd oda és vissza működni tudjon,… írásainkon kívül, ami vajmi csekély rálátást nyújt egy-egy személyről, vagy ami, aki mögötte van,… egyoldalú véleménynyilvánításon kívül más, egyéb nem köt a személyéhez, nem rendelkezik többel, mint bárki más…- nem szabad.
Ha mégis megtörtént és közelebb engedted az aurádhoz - azt tapasztaltad, túl sokat megengedtél neki, megengedett magának látatlanban, ismeretlenül, mert azt mondta a barátod, de észrevetted, hogy nemegyszer rád nézve sértő, személyeskedő véleményeket fogalmaz meg nyilvánosan - egyet tehetsz, törlöd a hozzászólásait a cikkeid alól, mert attól kezdve nem érzed annak, "nem muszáj barátodnak tekinteni, szeretni!”… Talán még nem késő ebből az aspektusból is felhívni erre a figyelmét!
Ha egy olyan beállítottságú ember, aki magával sincs kibékülve, természetesen ezt nem fogja lenyelni, szó nélkül hagyni, pedig a következménye „nem is érdekli”. És akkor ismered meg az igazi valóját, amikor nem hagyja válasz nélkül és üzenetet küld neked, személyedben sértőt, bántót, megalázót.
Talán még nem késő megmondani ezen a lehetőségen keresztül az illetőnek, hogy ne tegye többet!
Ne legyen bosszúálló, mert ami jelzőkkel illet egy másik, ismeretlen személyt, még ha csak egyedül ő olvassa is, azzal magának is árt. Magára vetíti ugyanis vissza azokat a jelzőket, hogy egy „beszűkült, korlátolt gondolkodásmódja van”, „… hogy baromságokat ír,…” és „…hogy a háta mögött röhögnek rajta.” Ha így lenne, az biztos szomorú lenne minden író számára! Kinek lenne ez jó? Nem hiszem, hogy ettől, ezen a portálon tartani kellene bárkinek is! Bár sohasem lehet tudni, hiszen nem vagyunk egyformák… - szerencsére - hogy ki lehet a következő áldozat?... Ha nem érdekelne ez a "jelenség", nem írtam volna róla…
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Még, ha simán tennék, de az túl egyszerű lenne a számukra... Az ilyen típusú embereknek nem elég megrázó simán eltávolodni. Nekik muszáj még egyet utoljára beléd marni, nehogy túlságosan elbízd magad. Szerencsésebb esetben letiltanak magukról... Én már csak a követője leszek valaminek, amit ki nem állhattam eddig, ezután sem, de a békesség kedvéért legyen meg az akarata!...
Ha csak ennyi lenne a baj, eddig se, ezután sem ismerjük egymást, de úgy látszik, őt még nem érte elégszer utol..., most pótolja, nehogy lemaradjon.
:-(
Olyan ez mint az orosz rulett csak fordítva... hatból/sokból egy lehet igaz barátod is, van rá példa a saját életemben is. De a maradék... azok jó, ha csak úgy simán eltávolodnak és más utakat járnak már nélkülünk, és ennyivel megúsztuk a túlzott kitárulkozást, de szerencsétlenebb esetben meg ugye... amiket írtál is.
:(
Ha csak ennyi lenne a baj, eddig se, ezután sem ismerjük egymást, de úgy látszik, őt még nem érte elégszer utol..., most pótolja, nehogy lemaradjon.
:-(
:(