Türelmetlenség
Látogatók száma: 57
Biztos, hogy apa smucig, mert nem enged kollégiumban lakni! Lakjak csak a nagyinál, az ingyen van, meg legalább rendesen étkezem. Igaz, hogy nagyon jól főz nagyi és állandóan etet, már híztam is másfél kilót! Csak az a baj, hogy nem enged lógni a többiekkel, este kilencre itthon kell lennem. Ráadásul minden barátnőmet és barátomat meghív, hogy megismerje őket, miközben jól is lakatja a társaságot. Teljesen ideszoktak a barátnőim, ízlik nekik a nagyi főztje, meg a süteményei, csakhogy emiatt nem tudok ellógni és Bercivel találkozni!
Három napja nem láttam Bercit! Képtelen vagyok tanulni! Mindig ott vigyorog a tankönyv szélén, másra sem tudok figyelni! Pedig azt mondta, hogy kedden megvár a sulinál és elmegyünk moziba!
Bercit nem ismeri nagyi, mert haragudna, hogy öregebb nálam. Egy kicsivel. Tíz évvel. Tizenhat vagyok, már majdnem felnőtt!
Megkérem Katát, hogy hívjon fel, menjek át hozzá, és meg elmegyek és meglátogatom Bercit. Az Oktogonon lakik. Egyszer mutatta, melyik az ablakuk. Biztosan sok a dolga, vagy beteg? Ha nem lesz otthon az anyukája, lesz két óránk.
Tusolok, felveszem az új pólómat, meg a kedvenc farmeremet. Jaj, csak ne akkor hívjon Kata, amikor tusolok! Nagyi képes felvenni a mobilomat és elbeszélgetni a hívóval, mindegy, hogy ki az.
Persze, hogy akkor hív Kata, amikor a fürdőszobában vagyok és nagyival cseveg vagy tíz percet. Csak el ne áruljon!
Na, tessék! Most meg kell várnom nagyi kakaós muffinját, azt küld Katának, és meg kell hallgatnom a szentenciáit, nehogy összetörjem a süteményt.
Sokan vannak a földalattin, vége a munkaidőnek, mindenki igyekszik haza. Lehet, hogy még nem is ért haza Berci? De otthon van, nyitva az ablakuk. Azt mondta, hogy ő is a nagyijánál lakik, aki nagyon háklis. Ezen jót nevetünk, mert nem háklisabb az enyémnél.
Harmadik emelet, csak nem tudom pontosan melyik lakás. Becsöngetek az egyikbe, idős néni nyit ajtót és mutatja, hogy a szemben lévő lakásban laknak Tóth Tamásék.
Biztos csinosnak tart, mert nagyon megnéz!
Csengetek. Kicsit izgulok. Miről beszélgetek a nagyijával, ha nem ért még haza? Hát, majd arról, amiről az én nagyimmal. A televíziós sorozatokról, meg az árakról. Ezek hálásabb témák, mint az időjárás.
Csengetek. Nem jön ki senki.
Lehet, hogy nagyot hall a nagymama?
Újra csengetek, de most erősen szól a csengő. Gyereksírást hallok. Megint rossz ajtón csengettem?
Nyílik az ajtó. Nálam alig néhány évvel idősebb lány nyit ajtót, kezében bömbölő csecsemőt tart.
- Szia, Tóth Bercit keresem! Biztos eltévesztettem az ajtót.
- Szia, itt lakik, de nincs itthon! A felesége vagyok, miben segíthetek?
Nem tudok megszólalni, csak kezébe nyomom a süteményt és elviharzok.
Szaladok le a lépcsőn, a földszinten majdnem feldöntöm Bercit.
- Mit keresel itt? – förmed rám és megráz, mint az áram.
Szerencsére kilép a liftből a néni, akinél érdeklődtem.
- Látom, mégis találkoztak! – mondja, kicsit csúfondárosan.
- Már megyek én is – szakítom ki magam Berci kezéből és nyitom az ajtót a néninek.
Csak az utcán sírom el magam.
Rohanok a földalattihoz.
Ott mindig sokan várakoznak, nem lehet bajom.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ilyenek ezek a szereleméhes bakfisok! Aztán jön
a pofára esés! De a Berci sem egy észlény! Mi a fenének
kellett megmutatnia a csitrinek, hogy hol lakik? Ha meg
ekkorát hibázott, akkor ne a lánykát rázogassa, inkább
nyúljon a konnektorba! Gyakorolja a mellébeszélés
tudományát, amíg felér a harmadik emeletre, mert
szavahihetőnek kell, hogy tűnjön a magyarázkodása!
Az írásod (ez is) elnyerte a tetszésemet
Pussz: emillio