újabb események régebbi események további események
13:12
Juhász András Géza új cikket töltött fel
12:59
Grace új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
07:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:02
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
20:01
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:10
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:59
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:30
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:25
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:01
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:16
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
17:40
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Válasz magamnak

2011. február 14. - Látogatók száma: 77

Bár ma már egyszer eldöntöttem magamban,hogy nem írok több cikket, most még is megteszem.

Bár ma már egyszer eldöntöttem magamban, hogy nem írok több cikket, most még is megteszem.
A szívem nehéz, ilyenkor elég mélabús dolgok jutnak eszembe. Többek között eszembe jut, hogy milyen sok problémával kell szembe néznem, megküzdenem. (betegség, anyagi gondok, mint ezen az oldalon többünknek) Amikor meghívást kaptam erre az oldalra, nagyon tetszett, nagy lendülettel vetettem magam a kísérletezésbe, látva, hogy mások is ezt teszik. Tetszett a saját dilettalizmusom, a másokéhoz képest, azt hittem, képes leszek egy olyan közösséghez tartozni, ahol ismeretlenül is ismernek. Biztosan bennem van a hiba. Egy ideig, időm is volt sajnos, többször is írtam, ha hibáztam a Tündér kijavított, és figyelmeztetett, sokat tanultam belőle, de még nem eleget. Aztán besűrűsödtek a problémáim, egy ideig csak ritkán tudtam jönni, és mire visszajöttem, sok minden megváltozott. Elmaradtak a csendes jóindulatú figyelmeztetések, helyette jöttek, a durva kíméletlen megjegyzések, (nem nekem) pótcselekvés gyanánt újra elkezdtem írogatni. Bár ne tettem volna! Tisztában vagyok a kevés tudásommal, de ezt az oldalt nem a profiknak szánták, bár Őket is szívesen látják. Amatőr írásokat, gyengébbeket, jobbakat, nagyon jókat olvastam. Tudom, hogy nem tetszik mindenkinek, minden egyformán, nekem sem feltétlenül az tetszik, ami pl.: Y-nak, de attól még nem fogom a sárga földig lehordani, mert szerintem nem jó, az egekig sem fogom magasztalni, ha tetszik! Lehet, hogy csodabogárnak tartotok majd, de tisztelem annyira a másikat, hogy ha már segíteni nem tudok tisztességes hangnemmel, akkor ártani sem fogok. Megbántódtam, igen, ezeket, a sorokat ez hozza ki belőlem, ha egyedül maradok azzal amit most írok, akkor is azt érzem, muszáj megírnom.
Engem az is bánt, ha azt látom, hogy a másikat, akárkit, letaposnak, azzal a jeligével, hogy ettől csak fejlődni fog, tanulni fog belőle. Hát Én már ehhez öreg vagyok, tanulni ugyan nem szégyellek,(még nincs egy éve, hogy meg tanultam a számítógépet kezelni), mert addig mindig dolgoztam, gyereket neveltem, háztartás vezettem, nem volt rá időm, és kedvem sem. Most, lenne időm, de elmegy a kedvem. Ha azt látom, hogy puszta, nem tetszésből, sportot űzünk a másik megbántásából, akkor végképp. Lehet, hogy depisebb vagyok az átlagnál, de talán egy ilyen "amatőrnek" mint Én, ez meg van engedve. Változatlanul fenntartom, hogy ha a szabályok nem tiltják meg, akkor a nem sértő, nem ízléstelen, nem durva, stb., írásokat, attól még, hogy nem mindenkinek tetszenek, a hozzászólók is méltányolhatnák annyira, hogy a hsz. se legyen sem durva, sem sértő. Valószínűleg szociálisan túl érzékeny vagyok, ez pedig az Én egyéni szoc . problémám, mondaná most valaki., de még így sem cserélnék, senkivel. Attól, hogy nem tudok, profi módon írni, vagy nem mindig tökéletes a helyesírásom,(nem vagyok büszke rá), de attól még ez is Én vagyok. Nem tudom, ki mit gondol erről, nekem ez a véleményem. Az egyik hozzászóló azt írta, nem régen, hogy Ő nem a pontozásokért ír, hát én sem, de ha már írok, akkor látni szeretném, hogy a vélemények, a saját írásokra, milyen pontszámokkal oszlanak meg, hol állok a saját "tudatlanságommal". Most pedig, indulhat a tanítás, hibajegyzés, van benne bőven, mert át sem fogom olvasni, ez, ahogy jön, úgy jön. Kicsit jobban érzem magam, hogy ezt leírhattam. Annak, aki elolvassa, megköszönöm

A cikket írta: maresz058

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 16. 22:01

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 16. 07:40

Kedves Zsötem!

Nincs semmi bajom az észrevételeddel. Szívesen vennénk gyakrabban.
Itt most beszélgetünk.

Tudod, Maresznak és nekem is az a bajom a hozzászólásokkal, hogy nem megfelelő a hangnem. Lekezelő, durva, kioktató, lekicsinylő. És nem mindegy az sem, ki mondja.

Némi árnyaltság egy hsz-en még nem azt jelenti, hogy nem éri el a célját. Épp ellenkezőleg, az fogja elérni ha nem sértő módon tálalják, mert finom célzással lehet utalni a hibára. Mint, ahogy mondod nem harsogva, hanem halkan. Akkor meghalljuk mi is.

Legtöbbször csak próbálkozások azok, hogy mit merünk, bírunk el. Később kialakul persze, attól függ mit erősítenek bennünk. Az erősítésen legyen a hangsúly és ne a gyengítésen. Ne a hibákat vágják a fejünkhöz, hanem mondják meg, mit hogyan képzelnének másként ha értő kritikusok.

Ha engem, valaki írása nem érdekel, akkor tovább lépek, de az sem jelenti, hogy az nem jó. Ha nem érdekel nem írok hozzá és nem döngölöm bele a földbe.

Én nem mondom, hogy mindenki olyan mint én, "csípőből tüzelő".
Kulturált és értő hozzászólásokkal többre megy itt mindenki, de úgy indítani egy magát értőnek, olvasottnak mondott ember kritikáját, hogy "hülyeség", "marhaság", amit a másik ember beszél, vagy ír, vagy hisz, enyhén szólva közönséges.

Hát legtöbbször itt erről van szó.

Köszönöm az észrevételed,
Éva

Kedves Éva!

Nagyon régen, egyszer a volt férjem azt mondta egy "szóváltáskor": csak kiabálnál már egyszer, az nem fájna annyira.
Mint a halkan beszúrt láthatatlan tű.

Akkor lekezelő egy hangnem, ha annak veszem. Ha magamra veszem.
Ha hagyom, hogy megérintsen. Ha úgy fogadom, hogy magamra festem a célkeresztet. Akkor az oda be is fog találni.

Az erősítést magadtól várd, belső forrástól. Egy idő után le fog peregni, ami addig bántó, de igazságtartalmú volt. Megmarad az igazság része, amit magadénak gondolsz. De ehhez idő kell.
A magam tapasztalatából szólhatok csak, amennyire az adott pillanatban szeretem magam, annyit tudok a szavak közé rakni.
Jó éjt, Zsötem
2011. február 16. 07:40

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. február 15. 19:30

Éva, egy kis észrevétel:

A kesztyűt nem kell felvenni. Mint ahogy a kútba sem kell ugrani, ha azt mondják.
Senki sem magának ír, aki publikál. Ha így gondolja, írjon inkább egy privát naplóba, és zárja a fiókjába.
Pont a közönség, a porond az, amely a savát-borsát adja.
A miértet. Az inspirációt.
A színész is a közönségért él. A festőművész is a vásznon keresztül nyilvánul meg.
Van egy olyan mondás, mikor megérett a tanítvány, megjelenik a mester.
De csak a halk tanítvány tudja meghallani mestere lépteit.

Üdv.Zsötem

Kedves Zsötem!

Nincs semmi bajom az észrevételeddel. Szívesen vennénk gyakrabban.
Itt most beszélgetünk.

Tudod, Maresznak és nekem is az a bajom a hozzászólásokkal, hogy nem megfelelő a hangnem. Lekezelő, durva, kioktató, lekicsinylő. És nem mindegy az sem, ki mondja.

Némi árnyaltság egy hsz-en még nem azt jelenti, hogy nem éri el a célját. Épp ellenkezőleg, az fogja elérni ha nem sértő módon tálalják, mert finom célzással lehet utalni a hibára. Mint, ahogy mondod nem harsogva, hanem halkan. Akkor meghalljuk mi is.

Legtöbbször csak próbálkozások azok, hogy mit merünk, bírunk el. Később kialakul persze, attól függ mit erősítenek bennünk. Az erősítésen legyen a hangsúly és ne a gyengítésen. Ne a hibákat vágják a fejünkhöz, hanem mondják meg, mit hogyan képzelnének másként ha értő kritikusok.

Ha engem, valaki írása nem érdekel, akkor tovább lépek, de az sem jelenti, hogy az nem jó. Ha nem érdekel nem írok hozzá és nem döngölöm bele a földbe.

Én nem mondom, hogy mindenki olyan mint én, "csípőből tüzelő".
Kulturált és értő hozzászólásokkal többre megy itt mindenki, de úgy indítani egy magát értőnek, olvasottnak mondott ember kritikáját, hogy "hülyeség", "marhaság", amit a másik ember beszél, vagy ír, vagy hisz, enyhén szólva közönséges.

Hát legtöbbször itt erről van szó.

Köszönöm az észrevételed,
Éva
2011. február 15. 19:30

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 15. 08:18

Szia Maresz!

Én az olyan embereket értékelem, akik bátran kiállnak az igazuk mellett. Te is egyike vagy ezeknek.
Amit viszont nem tudok elfogadni, a visszakozás. Nem hátrálhatsz meg. Nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. A túlzásokat illetően. Azt nem szabad megtenni, hogy magadat büntesd azért, mert valakik nem tolerálják a te, a mi gondolkodásunkat, az esetleges érzékenységünket, nem vevők rá. Akkor sem, ha túlnő rajtad, rajtunk ezzel kapcsolatos véleményük. Ahogy kifejtik. Ehhez értenek.
A kesztyűt fel kell venni, ha tetszik, ha nem.
Ha abból indulsz ki, hogy magunknak írunk, márpedig ez van, mintegy könnyítve ezzel a pillanatnyi hangulatunkon is akár, akkor nem szabad, hogy a kedvedet szegje, valaki éppen más hangulata, mert ő ilyen. Akkor ilyen. Gondolj arra, nem kapott a "hegyére", vagy "nem értékelték kellőképpen"... stb.
Azt hiszed, hisszük, hogy nekünk szól a kritika. Áááá! Saját magukat értékelik alul azok az emberek, akik "segítő szándékba" burkolózva, megpróbálnak bennünket, téged, engem tanítani.
Ez igaz is lehetne. De nem az. Ezt te is és sokan itt észrevettük. Hát ehhez tartsd magad, és ne add fel olyan könnyedén.
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha úgy érzed megbántottak, akkor ne írj, csak olvass. :-)
Mert abba a hibába eshetsz, akár csak én, hogy kiadod magadból a "Dühön" keresztül a pillanatnyi érzésedet, és azt fogják támadni attól kezdve. Azon keresztül mindent elő lehet hozni, ami eddig benned volt negatívum, elfelejtve mindent ami pozitív.
Ne könnyítsd meg ezzel a dolgukat.
Te egy nagyon értékes ember vagy. Őszinte és nyílt. Ezt becsültem eddig benned.
Most hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. :-)

Pussz,
Éva

Éva, egy kis észrevétel:

A kesztyűt nem kell felvenni. Mint ahogy a kútba sem kell ugrani, ha azt mondják.
Senki sem magának ír, aki publikál. Ha így gondolja, írjon inkább egy privát naplóba, és zárja a fiókjába.
Pont a közönség, a porond az, amely a savát-borsát adja.
A miértet. Az inspirációt.
A színész is a közönségért él. A festőművész is a vásznon keresztül nyilvánul meg.
Van egy olyan mondás, mikor megérett a tanítvány, megjelenik a mester.
De csak a halk tanítvány tudja meghallani mestere lépteit.

Üdv.Zsötem
2011. február 15. 11:12

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2011. február 15. 10:08

Szia Mareszo58!
Első és legfontosabb hogy írtál és ezt spontán lényegében kiírtad magadból.
Részemről ha írok egy dolog soha nem fordult meg a fejemben vajon ehhez más majd mit szól, hanem csak bekattanok és csak a kezem ami gáttól a lassúsággal, hogy kiírjam önmagam szeletét. És ha ez nyersben ahogy a ihlet kulturálisan szinte megerőszakolva, a magáévá tesz az a legszebb nekem. És lészen is telve helyes :-) írási hibákkal is a spontaneitástól. És ha kész a mű, 100% hogy nem fog mindenkinek tetszeni szerencsére,mivel nem vagyunk 1formák. Ahogy Éva mondá "Sokan vagyunk, sok félék." De ha valaki megtisztel azzal hogy elolvassa alkotICEom és negatív kritikát ír rá, az szerintem több sima bólogató VIVÁT magassága felett van. Mivel érdeklődést mutatott, megosztotta véleményét, kifejezte lehetséges hibákat az ő szemszögéből, és ezzel megtisztel. És Nem Tom leírta a nagy kérdést amit neked kell mint írónak magadban megtalálni a választ. "Mit szeretnél jobban, értéktelen ömlengéseket, vagy őszinte kritikát?"
Vagy van a lehetőség amikor letiltva a hozzászólás. (Nekem is van ilyen, mivel az részemről azt jelenti, senki véleménye nem érdekel,és élvezhetik az olvasás örömét.)
De neked a fő fájdalom forrás oka az hogy totál mezítelen lélekkel írsz szerintem.
Ez nem baj, de ha tálcán rakod ki a lelked a világ elé, nem csak csókok lesznek.
Ez csak az én véleményem...

"Írd amit akarsz, írd amit szeretsz, írd amit tudsz, és írd amit megvetsz, írd ami bánt, és írd ami késztet, írd amit utálsz, de írd le az egészet!!!"
Homie Crew: Amikor írok

http://www.youtube.com/watch?v=gTnSfn6BgZM


Peacetelettel üdv. Black Ice

Szia BLACK ICE!
Azt hiszem a legtöbb igazság abban van amit most írtál, megtaláltad a lényeget, Én nem tudok másképp írni, elsősorban azt írom le ami vagyok, vagy ahogy látok, és csak akkor ha úgy érzem. Pusztán azért, hogy írjak, ez nekem nem megy.(nem vagyok író) Egyszerü mindennapi háziasszony vagyok, betegen, munka nélkül, időnként rossz passzban. Ennyi.
Köszönöm, hogy legalább megpróbáltad megérteni.
Maresz
2011. február 15. 10:13
Szia Maresz! Én nem kritizálok, véleményezek, s tény idősebbek vannak itt jó páran, de nem gondolnám, hogy valakit is levennék a lábáról! Én a közösség minden egyes tagjáért vagyok és az életben is ilyen vagyok, halál komolyan mondom! Remélem azért nem bántottalak meg, Én már elértem valamit az életben ami nem adatott meg, de itt van, s ez az életben sem fog elveszni, ha az ember küzd érte! Te sem vagy kevesebb senkitől, csak nehezebben veszed a vélemények milyenségét, hiszen nem vagyunk egyformák tudod, olyan sokszor mondtam már ezt, s nemcsak a te írásodnál...! Én megtisztellek téged is és mindenkit! Továbbra is olvaslak téged és a többiek írásait is! További szép napot kívánok! Puszillak Orsolya
2011. február 15. 10:08
Szia Mareszo58!
Első és legfontosabb hogy írtál és ezt spontán lényegében kiírtad magadból.
Részemről ha írok egy dolog soha nem fordult meg a fejemben vajon ehhez más majd mit szól, hanem csak bekattanok és csak a kezem ami gáttól a lassúsággal, hogy kiírjam önmagam szeletét. És ha ez nyersben ahogy a ihlet kulturálisan szinte megerőszakolva, a magáévá tesz az a legszebb nekem. És lészen is telve helyes :-) írási hibákkal is a spontaneitástól. És ha kész a mű, 100% hogy nem fog mindenkinek tetszeni szerencsére,mivel nem vagyunk 1formák. Ahogy Éva mondá "Sokan vagyunk, sok félék." De ha valaki megtisztel azzal hogy elolvassa alkotICEom és negatív kritikát ír rá, az szerintem több sima bólogató VIVÁT magassága felett van. Mivel érdeklődést mutatott, megosztotta véleményét, kifejezte lehetséges hibákat az ő szemszögéből, és ezzel megtisztel. És Nem Tom leírta a nagy kérdést amit neked kell mint írónak magadban megtalálni a választ. "Mit szeretnél jobban, értéktelen ömlengéseket, vagy őszinte kritikát?"
Vagy van a lehetőség amikor letiltva a hozzászólás. (Nekem is van ilyen, mivel az részemről azt jelenti, senki véleménye nem érdekel,és élvezhetik az olvasás örömét.)
De neked a fő fájdalom forrás oka az hogy totál mezítelen lélekkel írsz szerintem.
Ez nem baj, de ha tálcán rakod ki a lelked a világ elé, nem csak csókok lesznek.
Ez csak az én véleményem...

"Írd amit akarsz, írd amit szeretsz, írd amit tudsz, és írd amit megvetsz, írd ami bánt, és írd ami késztet, írd amit utálsz, de írd le az egészet!!!"
Homie Crew: Amikor írok

http://www.youtube.com/watch?v=gTnSfn6BgZM


Peacetelettel üdv. Black Ice
2011. február 15. 09:54

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. február 15. 09:12

Szia Maresz! Mint legrégebbi tagok egyike nem igazán értek egyet veled mindenbe, mert számomra az őszinte kritika, bár az elején bántónak éreztem, utólagosan KÖSZÖNÖM, segített és tudom mit akarok, mit szeretnék, ha már átadok egy élettörténetet, érzéseimet, azt megpróbálom úgy átadni, hogy helyesírási hibáimat kijavítom és meg mondjam a tutit még nekem is jobban tetszik az összkép és a mondanivaló!

Talán az itt töltött időben bölcsebb lettem, megfontoltabb, de ez Én vagyok nem félek az akadályoktól, már nem, mert tudom, ha küzdök érte elérem, igaz sokat kell még tanulnom, de megteszem a legtöbbet, amit lehet és még azon is túl...!

Rájöttem az őszinte kritikát jobban szeretem, mert segítő szándékú, teljesen mindegy jobb író valaki vagy sem, Én továbbra is várom kritikusaimtól a megjegyzéseket, szerintem mindenki döntse el mit szeretne! Te nem vagy rossz ember és szerintem hamarosan meg fogsz nyugodni! Nem akarlak megbántani se téged se mást, de önmagamból indultam ki és a saját tapasztalataimat írtam le! Üdvözlettel Orsolya

Szia Orsolya!
Én is a legrégebbi tagok egyike vagyok, nem kellene ezt félre magyarázni, nem az őszinte kritikával van bajom, hanem a megfogalmazásával. Nem voltam, vagyok, annyira aktív mint Te, de azért jelen vagyok. Nem szeretnélek megbántani, de ha már azt írod, hogy neked sokat segítettek, elfogadom, bár meglátásom szerint, olyan tipus vagy, (és fiatal) aki szereti ha megmondják a "tutit". A magad kislányos őszinteségével mindenkit le tudsz venni a lábáról, ami nem baj, csak nekem már nem megy. Nekem, és még sok másnak is van egy kialakult életszemlélete, amiből mi már nehezen engedünk.(korral jár)
Mindezekkel egybe, továbbra is szeretlek, ne add fel a kitűzött céljaidat, ha valóban a tieid.

Pusz Maresz
2011. február 15. 09:33

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 15. 08:18

Szia Maresz!

Én az olyan embereket értékelem, akik bátran kiállnak az igazuk mellett. Te is egyike vagy ezeknek.
Amit viszont nem tudok elfogadni, a visszakozás. Nem hátrálhatsz meg. Nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. A túlzásokat illetően. Azt nem szabad megtenni, hogy magadat büntesd azért, mert valakik nem tolerálják a te, a mi gondolkodásunkat, az esetleges érzékenységünket, nem vevők rá. Akkor sem, ha túlnő rajtad, rajtunk ezzel kapcsolatos véleményük. Ahogy kifejtik. Ehhez értenek.
A kesztyűt fel kell venni, ha tetszik, ha nem.
Ha abból indulsz ki, hogy magunknak írunk, márpedig ez van, mintegy könnyítve ezzel a pillanatnyi hangulatunkon is akár, akkor nem szabad, hogy a kedvedet szegje, valaki éppen más hangulata, mert ő ilyen. Akkor ilyen. Gondolj arra, nem kapott a "hegyére", vagy "nem értékelték kellőképpen"... stb.
Azt hiszed, hisszük, hogy nekünk szól a kritika. Áááá! Saját magukat értékelik alul azok az emberek, akik "segítő szándékba" burkolózva, megpróbálnak bennünket, téged, engem tanítani.
Ez igaz is lehetne. De nem az. Ezt te is és sokan itt észrevettük. Hát ehhez tartsd magad, és ne add fel olyan könnyedén.
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha úgy érzed megbántottak, akkor ne írj, csak olvass. :-)
Mert abba a hibába eshetsz, akár csak én, hogy kiadod magadból a "Dühön" keresztül a pillanatnyi érzésedet, és azt fogják támadni attól kezdve. Azon keresztül mindent elő lehet hozni, ami eddig benned volt negatívum, elfelejtve mindent ami pozitív.
Ne könnyítsd meg ezzel a dolgukat.
Te egy nagyon értékes ember vagy. Őszinte és nyílt. Ezt becsültem eddig benned.
Most hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. :-)

Pussz,
Éva

Szia Éva!
Nem áll szándékomban meghátrálni, csak azt szeretném, ha nem arról szólna a dolog, hogy ki tud jobban a másiknak odacsapni. Szerintem ahhoz érzék kell, hogy meg tudd úgy mondani a másik hibáját, hogy közben ne taposd el. Senki nem tökéletes, mert ha az lenne nem itt lenne. A nagynevü íróknak is vannak gyengébb könyvei, hát még nekünk. Annyi a külömbség, hogy mi egymást próbáljuk meg tanítani, és szerintem az nem mindegy hogyan. Köszönöm a biztatást, még alszom rá!
Pusz Maresz
2011. február 15. 09:24

megtekintés Válasz erre:   - 2011. február 15. 07:37

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Szia Tamás!
Ahogyan, helyesen írtad nem az Én írásomról van szó, amit a cikkben is jeleztem, csipkelődni, pedig egészen más dolog, mint pl."Ehhez te kevés vagy" Lehetne pl."ezt még gyakorolni kell". Nem azért írtam, hogy ne szólj hozzám, akkor egyszerüen letiltanálak,(még soha senkivel nem tettem), de látod neked is rosszul esik, ha valaki nem a Te elképzelésed szerint, teszi amit tesz. Valamelyik hsz-ben már megfogalmaztam, hogy nem szeretem az ömlengést, elfogadom a kritikát, igen lehet, hogy csak szelidebb formában. Nem kell csomagolni sem, csak teljesen meztelenre sem kell vetkőztetni.( a kritikát).Sajnálnám, ha a szivedre vennéd (úgy mint én) azt is sajnálnám, ha ezentúl nem szólnál hozzám, de ez a Te döntésed. A véleményemet írtam le, mint ahogy Te is szoktad.(csak Én kicsit "csomagoltam") Tudod vannak ilyen sz@r napjaim, most telibe találtad! Aludtam rá , a véleményem ugyan nem változott, de lehet, hogy ma már nem írnám meg! Át lépnék rajta, de ha már leírtam, akkor itt hagyom. A gondjaim meg nem attól szállnak el, hogy

nem szólsz hozzám. Sajnálom, hogy így érzed!

Maresz
2011. február 15. 09:12
Szia Maresz! Mint legrégebbi tagok egyike nem igazán értek egyet veled mindenbe, mert számomra az őszinte kritika, bár az elején bántónak éreztem, utólagosan KÖSZÖNÖM, segített és tudom mit akarok, mit szeretnék, ha már átadok egy élettörténetet, érzéseimet, azt megpróbálom úgy átadni, hogy helyesírási hibáimat kijavítom és meg mondjam a tutit még nekem is jobban tetszik az összkép és a mondanivaló!

Talán az itt töltött időben bölcsebb lettem, megfontoltabb, de ez Én vagyok nem félek az akadályoktól, már nem, mert tudom, ha küzdök érte elérem, igaz sokat kell még tanulnom, de megteszem a legtöbbet, amit lehet és még azon is túl...!

Rájöttem az őszinte kritikát jobban szeretem, mert segítő szándékú, teljesen mindegy jobb író valaki vagy sem, Én továbbra is várom kritikusaimtól a megjegyzéseket, szerintem mindenki döntse el mit szeretne! Te nem vagy rossz ember és szerintem hamarosan meg fogsz nyugodni! Nem akarlak megbántani se téged se mást, de önmagamból indultam ki és a saját tapasztalataimat írtam le! Üdvözlettel Orsolya
2011. február 15. 08:18
Szia Maresz!

Én az olyan embereket értékelem, akik bátran kiállnak az igazuk mellett. Te is egyike vagy ezeknek.
Amit viszont nem tudok elfogadni, a visszakozás. Nem hátrálhatsz meg. Nem vagy egyedül ezzel a dilemmával. A túlzásokat illetően. Azt nem szabad megtenni, hogy magadat büntesd azért, mert valakik nem tolerálják a te, a mi gondolkodásunkat, az esetleges érzékenységünket, nem vevők rá. Akkor sem, ha túlnő rajtad, rajtunk ezzel kapcsolatos véleményük. Ahogy kifejtik. Ehhez értenek.
A kesztyűt fel kell venni, ha tetszik, ha nem.
Ha abból indulsz ki, hogy magunknak írunk, márpedig ez van, mintegy könnyítve ezzel a pillanatnyi hangulatunkon is akár, akkor nem szabad, hogy a kedvedet szegje, valaki éppen más hangulata, mert ő ilyen. Akkor ilyen. Gondolj arra, nem kapott a "hegyére", vagy "nem értékelték kellőképpen"... stb.
Azt hiszed, hisszük, hogy nekünk szól a kritika. Áááá! Saját magukat értékelik alul azok az emberek, akik "segítő szándékba" burkolózva, megpróbálnak bennünket, téged, engem tanítani.
Ez igaz is lehetne. De nem az. Ezt te is és sokan itt észrevettük. Hát ehhez tartsd magad, és ne add fel olyan könnyedén.
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha úgy érzed megbántottak, akkor ne írj, csak olvass. :-)
Mert abba a hibába eshetsz, akár csak én, hogy kiadod magadból a "Dühön" keresztül a pillanatnyi érzésedet, és azt fogják támadni attól kezdve. Azon keresztül mindent elő lehet hozni, ami eddig benned volt negatívum, elfelejtve mindent ami pozitív.
Ne könnyítsd meg ezzel a dolgukat.
Te egy nagyon értékes ember vagy. Őszinte és nyílt. Ezt becsültem eddig benned.
Most hirtelen csak ennyi jutott az eszembe. :-)

Pussz,
Éva
 
2011. február 15. 07:37
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: