újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Zárd be az ajtót!... 1.

Látogatók száma: 76

Kitti!... Zárd be az ajtót mögötte!...

Már nem emlékszem melyik unaloműző tevékenységemet végeztem, amikor megszólalt a bejárati ajtó csengője... talán a tv-t néztem éppen, vagy egy sorozatfilmemet, de az is lehet pont akkor lapozgattam a receptjeim között, vagy számolgattam a sárga csekkjeimet, vagy csak néztem a semmit, amikor ezt a csendet megtörte és belerobbant a csengő hangja..., majd rögtön ez után a lányomé...

- Anyu, valaki csenget! - mondta ijedten.
- Én is hallom!.. Akkor kérdezd meg ki lehet az!.. - feleltem ingerülten.
- De gyere már, mert én nem merem megkérdezni.
- Hát akkor ne kérdezd,... csak nyisd ki az ajtót! - mondtam lemondóan.
- De anyu, gyere, én nem merem kinyitni...

Amúgy sem voltam valami jó hangulatban. Rám telepedett az unalom minden nyűge, az egyhangúság, a semmittevés, az olyan minden mindegy állapotába éreztem éppen magam. El voltam mostanáig... Mi a fenét akar bárki is, aki eddig nem tudta?..., de ha már itt van, jöjjön, ha akar.

Ekkorra már magam is kíváncsi voltam, kinek hiányzunk annyira,... vagy csak egy újabb kellemetlenkedő?... aztán mégis elindultam az ajtó felé, de addigra már vegyes érzésekkel.

A kisablak mögött egy sötét alak árnyképe jelezte, hogy van ott valaki... Későre járt már az idő..., az előszoba sötétje, a lépcsőházban az automata világító test által körvonalazott alak sziluettje olyan sejtelmessé tette a pillanatot... - gondolkodtam - Kinyissam?... Ne nyissam?... magam sem tudtam hirtelen akarom-e tudni, ki van az ajtó mögött?... és, ha valóban valaki rossz szándékú?... ne lássak már én is ilyen sötéten - vetettem el azonnal a gondolatot,... mint a lányom, ne legyek már én is gyáva... és egy kérdést intéztem az ajtó mögött álló felé.

- Ki vagy te?... - kérdeztem a hangommal határozottságot színlelve.
- Gábor - felelte egy gyenge férfi hang.
- Milyen Gábor?... kérdeztem hitetlenkedve... ez a név hirtelen úgy mellbe vágott... ő nem lehet!?... Utoljára egy hónappal ez előtt találkoztunk... Szakítottunk, ha jól emlékszem. Azt mondta nem kellek neki!... nem éppen gyenge hangon mondta akkor ezt.... Ő nem lehet, hiszen nehéz egy hónapon vagyok már túl..., egyszer sem keresett fel, nem kérdezte hogy vagyok?.. Ha én meg is próbáltam keresni, nagyon határozott volt akkor...
"- Mi van? ... - Mit akarsz?... kérdezte,... és... - Fogjuk rövidre, mert várnak!... hagyjam őt békén"... és letette a telefont...

Bennem már lezajlott ez a jelenet többször is azóta... Nem tehettem mást! Túlléptem rajta, vagy nem, már nem érdekel... Vége van és kész!... Mit akarhat azok után?... Mit keres itt? - kérdeztem magamtól... mégis...

- Mit akarsz? - kérdeztem az ajtó mögött állótól és még a kis ablakot sem kinyitva... mert már tudtam, nem kétséges, ő áll ott... A feszültség egyre nőtt bennem, de még mindig tartottam magam, hogy ne nyissak ajtót..., ha kinyitom elvesztem- végem van - gondoltam.

Mintha megérezte volna egyszerre megszólalt a jól ismert, gunyoros hangján...

- Mi van, félsz talán?... vagy itt van a lankadt faszú barátod?... azért nem mered kinyitni az ajtót?... kérdezte, ekkorra már minden kétségemet, ami eddig volt eloszlatva, majd folytatva...

- Ez vagy te! - adta meg szinte saját magának a választ,... elkönyvelve, ami idáig hajthatta... a kétely, a gyanakvás, ami nem hagyta nyugodni, hogy valaki elfoglalta a helyét...
- Mire volt ez a hosszú hallgatás?

- Vége van!... hagytam meg a kétségeiben, hogy van nálam valaki. De a biztos tudat erőt adott. Had higgye, hogy nem vagyok egyedül. Miért adjam meg neki a sanszot az ellenkezőjéről, hogy még magabiztosabb legyen?...

- Ne szórakozz! - volt a fenyegető válasza erre. - Nyisd ki az ajtót, mert betöröm!... percig sem gondoltam, hogy nem teszi meg, így hát mentsük, ami menthető stratégiát váltottam... Hadd tudja meg, milyen alaptalan vádaskodik... még nagyobb szégyen rá nézve, hogy gyanúsítgat.

- Hát gyere!... Győződj meg a saját szemeddel róla ki van itt! - nyitottam ki a kisablakot, de már szembe nézve a zaklatómmal... Nem tudtam megállni, hogy enyhe mosoly ne áruljon el, mennyire élvezem már a helyzetet... közben kinyitottam az ajtót.

Tudtam, éreztem... több se kellett neki. Abban a pillanatban helyzetbe hoztam, mert szabályosan lerohant. Elkapott és már nem volt menekvés. Elvesztem, végem van. Átkarolt, szorosan, hogy levegőt is alig kaptam és csak ölelt, ölelt, észt-veszejtő módon csókolt, ahol ért, hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány... Szabadulni próbáltam egy ideig, de hiába. Előle nincs menekvés!... Feladtam, mert erőmön felül minek hadakozni... majd csak lenyugszik... Éreztem végre gyengül a szorítása... kihasználva ezt a pillanatot, tettem fel egy ártatlan kérdést.

- Minek jöttél? - kérdeztem.

- Hülye picsa!... volt a válasz és már kétségem sem volt afelől mivel állok szemben, ennek a palinak hiányoztam!... Hát ha egyszer csak így tudja kifejezni, mennyire?!

- Kitti!... Zárd be az ajtót mögötte!

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Éva!

Az egyig édesség reklámban is azt mondják, hogy lehet szavak nélkül szerelmet vallani. Persze nem így.
De azért jó érzés, ha kellünk.

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Éva!

Az egyig édesség reklámban is azt mondják, hogy lehet szavak nélkül szerelmet vallani. Persze nem így.
De azért jó érzés, ha kellünk.

Pussz, Tündér

Megleptél! Éppen nem volt más dolgod? Gyors voltál.... még meg/át sem gondoltam, folytassam-e? Vagy folytassa Cleo? :-)
Hogy milyen érzés? Ki tudja? :-)

Mindenesetre köszönöm, hogy olvasol!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Megleptél! Éppen nem volt más dolgod? Gyors voltál.... még meg/át sem gondoltam, folytassam-e? Vagy folytassa Cleo? :-)
Hogy milyen érzés? Ki tudja? :-)

Mindenesetre köszönöm, hogy olvasol!

Naná, hogy folytassad!!! Kíváncsian várom!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Megleptél! Éppen nem volt más dolgod? Gyors voltál.... még meg/át sem gondoltam, folytassam-e? Vagy folytassa Cleo? :-)
Hogy milyen érzés? Ki tudja? :-)

Mindenesetre köszönöm, hogy olvasol!

Szerintem is folytasd!
Akartam is kérdezni, mert úgy olvastam volna még érzésem volt a végén. :)

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Szerintem is folytasd!
Akartam is kérdezni, mert úgy olvastam volna még érzésem volt a végén. :)

Pussz, Tündér

Folyton a nőket ostorozzák, hogy féltékenyek, pedig ez nem mindig van így. Ok nélkül, soha nem teszi a nő. A férfi mindig okot szolgáltat rá... akár mint fordítva, de mi nők nem tesszük meggyőződésből, csak ártatlan keveredünk bele egy szituba. Mondhatnám azt is,... semmi se történt! A férfi meg nem így gondolja. Hát itt van a baj. :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Folyton a nőket ostorozzák, hogy féltékenyek, pedig ez nem mindig van így. Ok nélkül, soha nem teszi a nő. A férfi mindig okot szolgáltat rá... akár mint fordítva, de mi nők nem tesszük meggyőződésből, csak ártatlan keveredünk bele egy szituba. Mondhatnám azt is,... semmi se történt! A férfi meg nem így gondolja. Hát itt van a baj. :-)

A mindig az van, hogy különbözőképpen látunk sok dolgot. A baj akkor kezdődik, ha nem tudunk kompromisszumra jutni. :)

Jó cikk!

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Folyton a nőket ostorozzák, hogy féltékenyek, pedig ez nem mindig van így. Ok nélkül, soha nem teszi a nő. A férfi mindig okot szolgáltat rá... akár mint fordítva, de mi nők nem tesszük meggyőződésből, csak ártatlan keveredünk bele egy szituba. Mondhatnám azt is,... semmi se történt! A férfi meg nem így gondolja. Hát itt van a baj. :-)

Á, nem jól látod, Éva! :) Minket el kell csábítani, érzelmeket keresünk, nem szexet. A férfi elcsábul és szexet keres, aztán érzelmekkel találkozik.

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Á, nem jól látod, Éva! :) Minket el kell csábítani, érzelmeket keresünk, nem szexet. A férfi elcsábul és szexet keres, aztán érzelmekkel találkozik.

Kettőnk között nincs vita. Mi nők mindkettőt megadjuk az arra érdemesnek, ha elcsábultunk, a többi már nem rajtunk múlik. :-)
Szia Éva!
Ez jó, életszagú! Olvasom tovább...
Üdv,
P.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Ez jó, életszagú! Olvasom tovább...
Üdv,
P.

Sohase legyél biztos abban, hogy amit írok igaz, vagy hamis. Életszagú, mint mondod és ez így is van... Szeretjük az élet szagát! :-)

Köszönöm, hogy olvasol.

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: