Állóvíz (Pályamű)
Látogatók száma: 85
Késve érkezett a találkozóra. Már távolról észrevette Annát: egy zöld napernyő alatt üldögélt a szemerkélő esőben, egyenes háttal egy krémest szeletelt, a haja kontyban, a ruhája most is kifogástalanul elegáns volt. Mikor odaért, gyomorideg fogta el, gyorsan a szoknyája mögé rejtette kopottas bársonytáskáját, Anna persze észrevette, de a rá jellemző tapintattal, alig láthatóan elkapta a tekintetét. Üdvözölték egymást, régen láttalak Eszterke, én is téged, hát hogy vagytok, hát jól, köszönöm, köszönöm.
Anna rúzsos mosolya tulajdonképpen idegesítette, bár próbált elmerülni a látszatörömben, hogy ismét találkozhatott idegenben élő, régen látott barátnőjével. Van most valakid, Eszterke? Nincs. Kínos csend. A terítő rojtjait rendezgette. Annára nézett és látta, hogy az majd kiugrik a bőréből, csak hogy mesélhessen. És a férjed? Anna talán még jobban kihúzta magát.
Mialatt a beszámolót hallgatta a külföldi konferenciákról, az egzotikus nyaralásokról, volt ideje alaposabban szemügyre vennie a vele szemben ülő nőt, akivel régen, nagyon régen, órákon át, megállás nélkül tudott beszélgetni. Talán kicsit meghízott, már ráncai is vannak, pedig egyidősek, és az ő bőre szinte még teljesen sima.
Hogyan, drágám? Eszterke! Te még nem voltál külföldön? Hát miért nem látogatsz meg egyszer minket? Letette a villáját, egy süteménydarabka a terítőre hullott. Az asztal alatt óvatosan megragadta a táska fülét, legszívesebben indult volna már, de még sok volt a teájából, amit a folyamatos remegéstől a gyomrában egyre kevésbé kívánt. Hát szívem, tudod, a munkám nem enged, még nyáron sem. Igen, még mindig abban az iskolában tanítok, nem, nem szeretnék másik állást, főleg nem egy multinál. Persze, tudom, hogy a te férjed is ott dolgozik, nem azért mondtam.
Anna megrebegtette szempilláit. Fotókat vett elő, a gyerekét mutogatta, itt éppen játszik, eszik, alszik, igen, az ott mögötte a tenger. Melyik? Hát a Vörös.
Mikor elbúcsúztak, látta, hogy Anna mennyire magabiztosan lépdel a körömcipőben, neki még magassarkúja sincs, nem tartja kényelmesnek. Lehajtott fejjel bandukolt, elnyűtt papucsát nézte. Tulajdonképpen jól érzi ő magát a bőrében, szereti a munkáját, igaz nincs senkije, de még nem annyira öreg és szép a bőre, szebb, mint Annának, igen, egyre biztosabban érzi már, nemsokára ő is talál valakit. Ha hazamegy, főz magának egyrendes teát és végigolvassa a gyerekek fogalmazásait.
Hirtelen megbotlott, a táskája leesett a karjáról és belepottyant egy pocsolyába. Felkapta, de nem indult tovább, csak bámult bele a zavaros vizű tócsába. Nézte lassan hullámzó tükörképét, amint az viszont figyeli őt a másik oldalról, a felkavart állóvízből.
Annára gondolt. Vajon melyik partján lehettek ezek a Vörös-tengernek?
Úgy érezte, azonnal tennie kell valamit. Lehajolt egy kőért és teljes erejéből belevágta a lassan kisimuló pocsolyába, a víz szanaszét fröcskölt, sáros lett a papucsa is, de nem bánta. Nemsokára úgyis lecseréli.
A cikket írta: ildi.kontor
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szépen írsz. Tetszett :D
Üdv,
Pí.
Jól ábrázolod a látszólagos értelmetlen cselekvés mögötti rejtett pszichológiai inditékokat.
Szépen árnyalt írás. Remekül festette meg a nő gondolatait, és érzékeltette a két világ közti különbséget. Az Eszter lelkében végbemenő - az egyszerű történetre ráépített - változást is szépen megírta Nékünk. Ami hiba, az helytelen mondatszerkesztés... Ezt valahogy így kellene: Üdvözölték egymást. -Régen láttalak Eszterke. -Én is téged. -Hát hogy vagytok... -Hát jól, köszönöm, köszönöm. A nem helyesen tagolt párbeszédek, gondolatok, néha zavart okoztak öreg fejemben.
Összességében egy jó írás, gratulálok!
Bokor
Tisztelt Kontor Ildi!
Szépen árnyalt írás. Remekül festette meg a nő gondolatait, és érzékeltette a két világ közti különbséget. Az Eszter lelkében végbemenő - az egyszerű történetre ráépített - változást is szépen megírta Nékünk. Ami hiba, az helytelen mondatszerkesztés... Ezt valahogy így kellene: Üdvözölték egymást. -Régen láttalak Eszterke. -Én is téged. -Hát hogy vagytok... -Hát jól, köszönöm, köszönöm. A nem helyesen tagolt párbeszédek, gondolatok, néha zavart okoztak öreg fejemben.
Összességében egy jó írás, gratulálok!
Bokor
Köszönöm szépen a gratulációt és az észrevételeket is!:) A párbeszédeket ebben az írásomban szánídékosan nem emeltem ki, sokkal folyékonyabbnak és gördülékenyebbnek éreztem így a szövegemet. Természetesen a különböző technikák mindenkire máshogy hatnak, örülök, hogy megosztotta velem a véleményét!
Üdvözlettel,
ildi.kontor