újabb események régebbi események további események
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Asszony a sivatagban (pályamű)

2013. december 12. - Látogatók száma: 61

Nem kell különlegesnek, jól menő üzletasszonynak, vagy celebnek lenni, a boldogságot másképp is megtalálhatja az ember lánya, ha a sors azt a szerepet szánta neki.

A leszálló nap finoman festette át a sivatag homokját. A könnyű vöröses árnyalat szétterült a tájon szemet gyönyörködtetve. A sziklatömbök, mint megannyi óriás, úgy vigyázták a tájat.
Hátát egy kisebb mészkőkibúvásnak támasztotta Szilvia, mint minden alkalommal ismét elvarázsolta a sivatag. Szőke haja elterült a vállán, csak a könnyű szellő lebbentette meg időnként. Ott a sivatag homokjában ülve a nyugalom és a végtelen szabadság érzése járta át. Kezével újra meg újra átszűrte a könnyű, selymes homokot.
Sok-sok éve már, hogy otthonra talált a sivatagban, bár már a fővárosban Muscatban élnek, a szíve csak a homoktenger közepén nyugodt igazán.
A nagy szerelem vonzotta ebbe az idegen világba. Most is mosolyog, amikor arra gondol, hogy az ismerőseinek otthon Magyarországon milyen elképzelésük volt erről az országról. Neki mégis ez lett új hazája, Omán. Itt van a családja, munkája, az élete.
- Anya! Anya! - szaladt feléje a legkisebb lánya, mintegy emlékeztetőül, hogy későre jár az idő.
Fejére húzta a nikábot (fejkendőt), eltakarva szőke haját. Szerencsére tőle senki nem várta el, hogy az arcát is eltakarja. Különben is mindig nevethetnékje támad a farsangi maszkra emlékeztető kis álarc láttán. Bármennyit is élt a beduinok között, nem lett az.
Muscatban ritkán visel arab öltözéket, furcsa is lenne az egyetemen egy szőke, zöld szemű angol tanár csadorban.
Azért pontosan tudja mit vár el tőle a férje, Jafar. Így igyekszik a szokásokhoz alkalmazkodni.
Most is inkább csendben félrevonult a lányával, gondosan ügyelve arra, hogy az imádkozó muszlimokat ne zavarja meg.
Csak az ima végeztével csatlakozott az asszonyokhoz, akik távolról láthatták csak, ahogy a férfiak a tűz mellett társalognak. Az asszonyok körben ültek, helyett szorítva Szilviának és lányának is. Olyanok voltak mint egy nagy család, mégis befogadták őt, az idegent is.
Egyértelmű volt, hogy miről is folyhat a beszélgetés, csakis a másnapi esküvőről, és arról, hogy melyik lányt is kellene már férjhez adni.
Szilvia jól tudta, hogy miképpen történik a kiházasítás. A faluban Alzubra volt a legfőbb házasságközvetítő, ő ajánlotta a lányokat. Ügyes asszony volt, mindig jó párt talált a házasulandóknak, de még az özvegyasszonyokat is férjhez adta.
A magyar származású Szilvia igencsak tiltakozott eleinte az ilyen eljárás ellen, de mára már megértette, hogy nekik ez így természetes, ugyanúgy, mint testük eltakarása.
Persze nem vesz zsákbamacskát a vőlegény. Három leányzót ajánl neki Alzubra, de olyan ügyesen csavarja a szót, hogy a fiú úgyis az veszi el, aki neki szántak. Ráadást egyszer meg is nézheti az arcát, de utána csak az esküvőt követően láthatja.
Ahogy így elkalandoztak a gondolatai, kislánya rángatta meg ruhája szélét, hogy a fülébe súgja, tévézni szeretne a többi gyerekkel együtt.
Sebtében elszalasztották az egyik kislegényt, hogy a férfiak indítsák be az aggregátort, mivel másképpen nem volt áram a faluban.
Nyöszörögve fogadta az öreg gép a kurblizást,hogy fülsértő dörömböléssel beinduljon, a gyerekek hangos örömujjongásával kísérve. A képernyőn a legújabb sorozat zenéje hangzott fel, így az asszonyok is alábbhagytak a beszélgetéssel.
Szilvia inkább kiült a sátor elé a távolabbi tűzet szemlélve. A tábortűz fényében a fehér disdashás (öltözékes) férfiak között, mint mindig a tevékről szólt a beszélgetés. Nem politikáról, nem nőkről, sem autókról, csak egyszerűen tevékről, és tevékről.
Szilvia minden egyes alkalommal elképedt. Hogy lehet ennyit beszélni az állatokról? A tevékkel sose volt igazán jóban, pedig kalandos élete során igen sokszor került velük kapcsolatba.
Egy alak vált ki a beduinok közül, egyenesen a sátor előtt üldögélő nő felé, akinek a szíve, még ennyi év után is hevesebben dobogott a felé közeledő férfi láttán.
- Helló Habibi! -helyezkedett el mellette Jafar.
Szilvia nagyon szerette, ha így hívta. Habibi (kedvesem), ettől jólesően megborzongott, és kissé közelebb húzódott a férjéhez.
Nem kellettek szavak, anélkül is megértették egymást. Különleges volt a kapcsolatuk. Egy arab nyomozó, és egy bűnöző lánya, akiknek sok-sok közös kalandon át, ott a sivatagban fonódott össze a sorsuk.
Nem volt szabványosnak mondható a jelenlegi kapcsolatuk sem, hiszen Szilvia a, helyi nőkkel ellentétben, nem adta fel önállóságát, ő tovább dolgozott, bár Jafar könnyedén el tudta volna tartani, csak ő nem akarta.
***
Arany, rengeteg arany. Mindez az asztalra halmozva. Szilvia imádta az ékszereket, de ezek most nem rá vártak. Ráadást ez a mennyiség csak a menyasszony nászajándékának harmada a leendő férjétől. A többi letétbe van helyezve, persze az is az aráé. Az a biztosíték, ha válni akarna a férj.
Nem rossz megoldás - mosolygott Szilvia.
Ennyi év telt el, de ő még mindig rá tud csodálkozni a beduin esküvőre. A menyasszony ruhája alig különbözött az otthoni hófehér ruhakölteményektől.
Az esküvő napján mesteri hennaminták lepték el a menyasszony kezét, lábát. Alzubra felügyelte a festést, biztatva a festő lányokat, hogy minél sötétebb legyen az a minta, mert annál jobban fog tetszeni az anyósnak az új menye.
- Ugyan már Alzubra! Volt már erre példa?
- Ó, hogyne! - bólintott az idős asszony, szája sarkában sejtelmes mosollyal.
Néhány sátorral arrébb a vőlegény is készülődött már, a nagy pillanatra. Pár óra múlva megköttetett a házassági szerződés, amelyet sem a menyasszony, sem a vőlegény nem írt alá, csupán két tanú.
Közös ima után a várakozó vendégek közzé lépett ki a büszke férj oldalán a sűrűn lefátyolozott arájával, hogy aprópénz eső hulljon rájuk. Ezt a pillanatot nagyon kedvelte Szilvia, gondosan összegyűjtött ő maga is jó sok aprót, így most két marékkal szórhatta a pénzt.
A vacsorán elkülönülten ült a násznép, külön a nők és férfiak. Szilvia párja is távolabb ült asszonyától,csupán a szemük találkozott össze. Hiába csinosította ki magát ékszerekkel, sminkkel, hiába volt a drága parfüm.
A dolgok nem ok nélkül történnek, hiszen a többi asszony is aranyékszerek alatt roskadozott. mindenkinek látni kellett, hogy milyen gazdag a férjük, ilyenkor még az apák is kitettek magukért, a lányaikat is teleaggatták ékszerekkel.
A vacsora és a kölcsönös mustra után ékszerestől együtt elvonultak az asszonyok, miközben odakint a dobok hangja felharsant, táncra ösztökélve a férfihadat. Még az öregebbje is ropta, szájukban a jellegzetes ománi jambijjával (tőrrel). A nők se adták alább, hirtelen előkerültek a kis ölbe vehető dobok, és máris indulhatott az ének, a tánc.
***
A felkelő nappal együtt ébredt a beduin tábor. Az ima mormogását hamarosan felváltotta a ropogó tűz hangja, és a forró kávé illata. Az előző napi ünnepséget hétköznapi nyüzsgés követte. A tevék útra készen várták, hogy gazdáik kiengedjék őket. A pásztorok ilyenkor új területre terelik őket, hogy a kietlen sivatagban keressenek számukra némi élelmet.
Az asszonyok is kihajtották már a kecskéket, sőt meg is fejték azokat. Rájuk még a házimunka és jó sok színes fonal vár. A négyévestől száz évesig minden lány és asszony készíti a díszes szőtteseket, miközben a fiú gyermekek a szabadban vidáman játszadoztak.
Nem volt könnyű Szilviának elfogadni, hogy az egészen kicsi lányok is már az anyjuk mellett dolgoznak, annak ellenére, hogy ezek az apró lánykák erre nagyon is büszkék voltak erre.
Egyszer megkérdezte, hogy a kisfiúknak miért lehet játszani, amikor a lányoknak dolgozni kell?
- Az a dolguk -hangzott a megfellebbezhetetlen válasz.
A vendégek is hamar útra keltek. Az ötven fokos meleg, a legjobb légkondi mellett is szinte elviselhetetlen volt.
Szilvia is türelmetlenül toporgott, míg férje és lánya is elbúcsúzott.
Ő vezetett. Ki nem hagyta volna semmi pénzért a sivatagi vezetést. Jafart ez nem zavarta, ő nyugodtan hátradőlt az anyósülésben, talán szundikál is egy kicsit, ahogy a sivatag homokján suhannak, mint könnyű hullámokon. Nem kell az útra túlzottan figyelni, hiszen nincs is út, Szilviát is a GPS vezeti. A beduinoknak nem volt szükségük GPS-re, ők tökéletesen eltudtak igazodni a nap járása és a sík terep változása alapján. Név szerint ismertek minden apró sziklát, de még az időnként felbukkanó fáknak is neve volt.
Még egy utolsó pillantást vetett az egyre apróbbá váló falura, és arra gondolt, hogy ez is a huszonegyedik század. Nem kell különlegesnek, jól menő üzletasszonynak, vagy celebnek lenni, a boldogságot így is megtalálhatja az ember lánya, ha a sors ezt a szerepet szánta neki.
A nyüzsgő nagyváros furcsa kontrasztot alkotott a beduin faluval, ahogy a beduin életforma a városival szemben.
A sátor vékony ponyvája után a légkondicionált lakás hűvöse fogadta őket.
Szilvia útja szinte azonnal a konyhába vezetett, miközben Jafar végignyúlt a kanapén újsággal a kezében.
Milyen vicces - nézett hátra a magyar beduin asszony, a jelenetet látva - akár Magyarországon is lehetnénk.

A cikket írta: szezs

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. december 15. 12:09
Köszönöm a kritikákat, és maximális mértékben igazat adok, tényleg "langyosra" sikeredett. Azt azért ki merem jelenteni, hogy a könyv előzmény jóval tüzesebb.
Éva! Még annyit, hogy Irán és Omán két különböző világ. Omán az egyik legfelvilágosultabb az arab országok közül. Az ottani szultán az olajból származó bevételeket iskolákra, kórházakra fordítja, és a nők helyzete is ezerszer jobb, mint más arab országokban. Bár nem jártam ott, de ami létezik az országról mindent elolvastam.
A jelenlegi írásom, nem a könyvem része, csak egy utózöngéje.
2013. december 15. 09:22
Kedves Szezs!

Írásod bemutat egy szeletkét abból a világból... Kinek, milyen szerepet szánt a sors.
Nem mindenkinek sikerült megismernie a boldogságot egy tőle távoli más világban...

Olvastam egy könyvet... Le sem tudtam tenni a kezemből: Egy amerikai nő iráni származású férje hazugságai áldozata, nem egyedül. Ebben a szerepkörben mint feleség, aki követte férjét hazájába, mutatja be hányadtatását, mely egy lebilincselő történet. Ezt tárja az olvasó elé Betty Mahmudi. Alkalmam volt megismerni mit meg nem tesz egy ember, egy anya, hogy szabaduljon abból a közegből, mely nem lehet soha az ő világa...

Pussz,
Éva
2013. december 15. 07:57
Kedves Szezs!

Örömmel- érdeklődéssel olvastam írásod!
Hozzászólást viszont nem akartam írni- az író úgy ír, s azt írja amit akar, s ahogy neki jó, az olvasó meg azt olvassa ki belőle amit ő lát meg benne.
Vigyázok a hozzászólásokkal, mert nem mindenki szereti ha az olvasó , olvasóként s nem szakmai kritikusként, észrevételeket tesz. Így inkább olvasok, mint hozzászólok.
Írod hogy – könyvet írsz, tehát amit olvastam itt tőled, egy kiragadott rész egy teljesből.
Nem tudom milyen a teljes, a kiragadott rész viszont , ahogy Bokor Úr is írta, tűz nélküli volt.
Nem tudtam a leírt világba belelátni a főszereplőt, s nem tudtam igazán ott lenni én sem.
Nem azt mondom, hogy nem szerettem olvasni, mert nagyon is szerettem, de egy számunkra ismeretlen világba beleérezni magunkat, ahhoz több kell.
Egy leendő olvasód kérése – keress hozzá még forrásokat, hogy úgy tudd megírni, hogy elhiggyem, Te ott voltál, s veled én is ott lehessek.
Könyvedhez sok sikert! Örülnék ha tudatnád , a megírt könyv életre kelését! Nagy érdeklődéssel várom!

Üdv.
Gaya
2013. december 15. 07:29

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2013. december 14. 16:31

Tisztelt Szezs!
Köszönöm, hogy elbarangolhattam Önnel a sivatagba. A szép tájleírások és az etnográfia ismeretterjesztő elemek ügyes keverése, szórakoztatóvá tette az írását. Annak egyensúlyánál még arra is vigyázott, hogy a leíró részeket olykor megtörje egy-egy párbeszédes résszel. A mondanivaló különlegessége az volt, hogy magyar szemmel nézte az ottani arab világot, a házasságot, a női szerepeket. Érdekes volt így olvasni. Azt azonban meg kell mondjam, hogy Nékem valami hiányzott, talán a tűz...
Bokor

Kedves Bokor Úr! (remélem jól írtam)
Köszönöm az őszinte kritikát. Magam is érzem, hogy nem az igazi. Lehet, hogy "fáztam" :) . Az az igazság, hogy ez egyik könyvem utózöngéje.
Már azt is sikernek tartom, ha be tudok mutatni, egy számunkra ismeretlen világot.
2013. december 14. 16:31
Tisztelt Szezs!
Köszönöm, hogy elbarangolhattam Önnel a sivatagba. A szép tájleírások és az etnográfia ismeretterjesztő elemek ügyes keverése, szórakoztatóvá tette az írását. Annak egyensúlyánál még arra is vigyázott, hogy a leíró részeket olykor megtörje egy-egy párbeszédes résszel. A mondanivaló különlegessége az volt, hogy magyar szemmel nézte az ottani arab világot, a házasságot, a női szerepeket. Érdekes volt így olvasni. Azt azonban meg kell mondjam, hogy Nékem valami hiányzott, talán a tűz...
Bokor
2013. december 12. 17:36
Én iks inkább mennék a sivatagba.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: