Én egy béna vagyok!!!
Látogatók száma: 83
Ez jön.
Sziasztok! Csütörtökön már alig vártam, hogy leteljen a munkaidő. Siettem a megbeszélt helyre. Komolyan mondom, hogy én hülye vagyok!!!!!! Hisz írtam is nektek, hogy hívott a Zoli, hogy menjek hozzájuk. Én meg vártam a gesztenyefánknál. Ájájjj! Aztán, ahogy ott nézelődök és megcsörren a telefonom, döbbentem. A fejemre ütöttem, majdnem elájultam. Hogy én mekkora balfék vagyok, gondoltam. Ilyen is csak velem történhet meg. Rossz helyre megyek randira. Lüke tyúk!!!!!!!!!
Na eleget szidtam magam. Akkor is, meg most is.
Futás a buszra, és irány a Zoli lakása.
Ő persze nem aggódott. A kislányával játszott. (Micsoda apa, gondoltam) Ahogy megérkeztem, én is betársultam hozzájuk. Nagyon ari a kis Fanni. De ettől még jó lett volna, ha kicsit kettesben maradhatunk. Mindegy, gondoltam. Majd ha későre jár, akkor úgyis kettesben maradunk. Na itt döbbentem nagyot. Amikor a kiscsaj elaludt, csörgött a Zoli telefonja. Áron hívta. Feljönne. A nénikéjét, gondoltam. Pont mikor már egyenesbe kerülhetnék ezzel a pasival, akkor ez itt zavarkászik.
10 perc múlva nálunk is volt a jófirma. Nagyon kedves voltam hozzá, biztos látszott, de meg is érdemelte.
Az este folyamán totál KO-ra ittuk magunkat. Mindhárman kiütve ébredtünk. Reggel meg nekem ugye meló lett volna. Hát így nem mehettem be. Ugyanaz a ruha, tök másnaposság. Betelefonáltam a főnökasszonynak. Beteget jelentettem.
Zolival aznap már sikerült kettesben maradnom. Amikor olyan állapotba kerültünk, akkor irány haza, hozzám. Magunkkal vittük Fannit is.
Aztán megint irány Kanizsára, hozzájuk.
A péntekem tökre baró volt. Sok séta, beszélgetés.
Este együtt aludtunk... Gondoljatok el minden rosszat (jóóóót). A pasi egy csúcs. Minden szépnek és jónak látszott.
Másnap, szombaton neki vissza kellett vinni Fannit Pestre. Mondtam, hogy megyek velük. Ő nem nagyon akarta. Mit mond majd az exének? Mondta. Én meg kiakadtam. Mi az, hogy mit mond??? Nem tartoznak már össze, vagy igen?
A pesti út egy rémálom volt. Veszekedtünk. Szegény kiscsaj. Sajnáltam.
Fannit leadtuk az anyjának. Hát, több van ott még mint elváltság. Láttam, ahogy ezek egymásra néztek.
A visszaút hangtalan durcáskodással telt.
Tegnap este hazajöttem a busszal.
Most nem tudom mi lesz?
Majd még gondolkodom, van e ennek értelme?
Szerintetek?
A cikket írta: Szilvi32
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Szilvi!
Én is váltam, nem osztogatok tanácsot, mert mindenki a habitusának megfelelően éli az életét. Csak egy mellékvélemény. Előbb találd meg magad, mit is akarsz és kit (mit) keresel igazán, aztán lehet kapcsolatot kezdeni. Szórakozni akarsz, vagy felejteni, vagy normál párkapcsolatot? Esetleg biztonságot, vagy csak szexkapcsit? Tisztázd mit vársz, aztán beszéld meg vele, lehet ő mást akar.
Üdv:A
Én is váltam, nem osztogatok tanácsot, mert mindenki a habitusának megfelelően éli az életét. Csak egy mellékvélemény. Előbb találd meg magad, mit is akarsz és kit (mit) keresel igazán, aztán lehet kapcsolatot kezdeni. Szórakozni akarsz, vagy felejteni, vagy normál párkapcsolatot? Esetleg biztonságot, vagy csak szexkapcsit? Tisztázd mit vársz, aztán beszéld meg vele, lehet ő mást akar.
Üdv:A
"Omnia vincit amor", de ettől még, néha gondolkodunk, mielőtt lépünk.
Bokor
Még valami adalék... mint egyszer elvált (volt feleség)... Lehet, most kiábrándultabb vagyok, mint akkor voltam... Erre csak utólag jön rá az ember, amikor rádöbben, hogy nem is volt az olyan rossz, ahhoz képest, amit azóta átélt, (amikor még házasságban élt, mint az óta...)
Vagyis ezzel csak azt akarom érzékeltetni, nem biztos, hogy "minden arany, ami fénylik"... Legyél sokkal megértőbb!
Puszi,
Éva
Fordított sorrendben olvastam a naplóidat és a cikkedet, én is sietek és egyszerre akartam mindent.
Szóval, ha elfogadsz még egy tanácsot: mindenképp beszéljétek meg, neked új a helyzet, gyerek, elvált feleség, egyebek, lehet, még ők maguk is össze vannak zavarodva a válás miatt. Bár, az nem derült ki, hogy mióta vannak külön, de nyilván egyiküknek sem könnyű. Nehéz terep, akármelyikük is volt a válást kezdeményező fél. ( Ne hidd, hogy a levegőbe beszélek, kétszer váltam.)
Adj egy kis időt magatoknak, tényleg hirtelen jött ez a kapcsolat.
Ha pedig elkéstem a hsz-el, itt a legutolsó naplóbejegyzésedre gondolok, akkor nagyon sajnálom, de ha leírod, mi történt, tán összeokoskodunk valami kézzelfogható választ, esetleg tanácsot.
Judit
Ezeket a dolgokat jó előre tisztázni, néha okozhatnak bonyodalmat. De ettől függetlenül továbbra is és rendületlenül drukkolok neked!
Pussz,
Tündér
Amit elsőre érzek, hogy sietsz, kapkodsz... Lehet, hogy rosszul értelmezem, de az írásból nekem ez jön le... nem esik jól tudom, amit mondok, de egy kicsit legyél türelmesebb, főleg, ha értelmét látod a folytatásnak, mert olyan jó a pasi... Az pedig érthető, hogy a gyerek visszavitelénél kicsit ódzkodott attól, hogy vele menj, ezt természetesnek foghattad volna fel... hogy ettől rosszabb hangulatba kerültetek mindketten, ne csodálkozz... Az anya (a volt feleség) legalább olyan gyanakvó, mint te akármire is gondolhatott... esetleg nem arra használja fel a gyerekével való időt, amit ő szeretne... Azért sem kapsz dicséretet, hogy kiütötted magad, már bocsánat. :-)
Puszi,
Éva
Ui. Látod Pinokkióval nem beszéltünk össze és egyet gondoltunk... Ez mond valamit remélem... :-)
Én nem tudok azonosulni ezzel a mai felpörgött tempóval. Vagyis próbálom magam a helyedbe képzelnie... Javaslom, hogy ne kapkodj! Én azt látom, hogy te mindent akarsz, és egyszerre.
Üdv,
Pí.