újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hol vannak az igazi férfiak?

Látogatók száma: 53

Egyszóval, politikusaink többsége nem engedte napirendre venni a nők elleni erőszak kérdését, nyilván eszükbe jutott a közmondás, mely szerint a pénz számolva, az asszony verve jó.
Nem, ne kapjatok azonnal a sodrófához, hogy megtáncoltassátok az arra érdemes úriembernek nem mondható, verekedős férfiak fején, elébb használjuk a legősibb, elismert és mindig kéznél lévő fegyverünket, mely nem más, mint a szó. Beszéljünk, mert az is egy fegyver, nem is akármilyen. Nem csúnyán, szépen. Ne szidjuk, elébb dicsérjük, hogy milyen okos és szép, párját ritkítja esze és ereje, és természete, hogy felnézünk rá, no, nem azért mert magasabb, hanem annak okán, mert egészen más, mint mi vagyunk. Amennyire elszáll a hiúságuk, még el is hiszik nekünk, sőt, megjutalmaznak bennünket, mert egy szép, ám buta nő minden vágyuk, aki nem kérdez, csak kér, akit elkápráztatnak rövid, ám velős férfi mondatok, egészen attól, hogy fáradt vagyok, sokat dolgoztam, odáig, hogy azért puha, nehogy fájjon, aki nem lát, mert nem akar látni, csak az az érdekes, hogy ékszert kapjon meg bundát, Mauritiuson nyaraljon, ne a Balatonon, és minden gondolata urán és egyben parancsolóján kívül a gyerekek nevelése és a családi tűzhely melegének megtartása legyen. Sajnos, legyünk őszinték, vannak ilyen nőtársaink, még az a szerencsénk, hogy egyre kevesebben.
Mert milyenek is vagyunk mi, nők, a huszonegyedik század első negyedében?
Kezdhetném azzal, hogy egyenrangúak vagyunk a férfiakkal, bár ez nem teljesen igaz, mert bizonyos szempontból a férfiak sohasem lesznek egyenrangúak velünk, akkor sem, egyforma a neveltetésünk, a kultúránk, a gyökereink, mert mi nem akarunk elszállni, nekünk gyakorlatias feladataink vannak, fel kell nevelnünk a gyerekeinket, akikről naponta gondoskodnunk kell, hogy legyen étel az asztalon, hogy tanulhassanak, hogy…és még sorolhatnám, éppen ezért nekünk a munkánk mellett, mely legalább annyi időt és energiát követel tőlünk, mint a férfiaktól, ott a házi munka, a bevásárlástól a nagymosásig, a napi főzéstől a lélekápolásig minden belefér, és ne legyünk álszentek, az első gyerek az életünkben többnyire a párunk, aki megszeppent kisgyerekként elvárja tőlünk a babusgatást, hogy rend és tisztaság legyen a lakásban, vasalt ingek glédában álljanak a szekrényben, és amikor este tíz után, végre beesünk az ágyba, legyünk tüzes, kívánatos szeretők is.
Manapság, amikor a felsőfokú tanulmányokban jeleskedünk és helyünk van az értelmiségben, mint például tanár, orvos, gyógyszerész, mérnök, közgazda, filozófus, és számos foglalkozásban szinte csak ránk lehet számítani, mint pl. kereskedő, nővér, asszisztens, irodai könyvelő, elmondhatjuk, hogy nők nélkül nem működne a gazdaság. Talán éppen ezért, mert a férfiakkal versenyre kelünk a munkavégzés során, egyeseket azonban frusztrál a dolog, amit én nem igazán értek. Számos nőtársam szívesen maradna háztartásbeli, ha férjeura egymaga megkeresné a tisztességes élethez szükséges anyagiakat, és emellett a tenyerén hordana bennünket.
Ó, de hol vannak már azok a férfiak?

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

 
Kedves Yolla! Ezt honnan tudod, hogy így is van?!

Ma már ha fordítva írtad volna, hihetőbb lenne a dolog!

Az anyukák szenvednek otthon lenni a kisgyermekeikkel, mert egyedül érzik magukat! Pár napja olvastam erről!

Én nem így voltam vele, mint sok más férfi ismerősöm sem!
S két nagyszerű felnőtt lányom van ma már, akiket pelenkás koruk óta neveltem!
Az anyukájuknak nem volt hozzá kedve!

Üdv.
Feri
Hol vannak az igazi férfiak?Kevés kivétellel eltűntek.Müller Péter így fogalmazza ezt meg:

"Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.

A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.

Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!


Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.

Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.

Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.


De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.

Légy Királynő!"

megtekintés Válasz erre:

Kedves Yolla! Ezt honnan tudod, hogy így is van?!

Ma már ha fordítva írtad volna, hihetőbb lenne a dolog!

Az anyukák szenvednek otthon lenni a kisgyermekeikkel, mert egyedül érzik magukat! Pár napja olvastam erről!

Én nem így voltam vele, mint sok más férfi ismerősöm sem!
S két nagyszerű felnőtt lányom van ma már, akiket pelenkás koruk óta neveltem!
Az anyukájuknak nem volt hozzá kedve!

Üdv.
Feri

Kedves Feri!

Bocsáss meg! Amit te leírsz az is igaz,sajnos.Én bizony háromszorosan kiélveztem a GYES-t,és valóban öröm volt otthon lenni a csöppekkel.Mindenhol,mindig vannak kivételek.Soha nem lehet mindenkire ráhúzni egy kijelentést,úgy helyes ha ezt hozzátesszük.
Üdv.Ági

megtekintés Válasz erre: Anyu

Hol vannak az igazi férfiak?Kevés kivétellel eltűntek.Müller Péter így fogalmazza ezt meg:

"Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.

A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.

Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!


Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.

Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.

Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.


De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.

Légy Királynő!"

Igazad van, Anyu!
Megtapasztaltam, mit jelent egyedül élni és az ellentettjét is.
Sajnos, nagyon sok férfi hisztisebb, pletykásabb, és a leggyengébb nőnél is anyátlanabb, nem képes férfi módra viselkedni és megoldani a problémáit.
Lassan eljutunk oda, hogy a nők a stabilabbak.
Igazából a mellett a férfi mellett jó nőnek lenni, akire lehetne támaszkodni, akire lehet számítani, aki a tenyerén hordoz. Persze, nem anyagi értelemben. Csakhogy az ilyen férfi ritka, mint a fehér holló.
Megtaláltam a fehér hollómat, most, így hatvan felett.

megtekintés Válasz erre: Anyu

Hol vannak az igazi férfiak?Kevés kivétellel eltűntek.Müller Péter így fogalmazza ezt meg:

"Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.

A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.

Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!


Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.

Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.

Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.


De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.

Légy Királynő!"

Na és akkor eszerint a férfiak maradjanok olyanok, amilyenek,

Nekik nem kell tenniük semmit?

Nem kéne nekik fejlődniük?

megtekintés Válasz erre:

Kedves Yolla! Ezt honnan tudod, hogy így is van?!

Ma már ha fordítva írtad volna, hihetőbb lenne a dolog!

Az anyukák szenvednek otthon lenni a kisgyermekeikkel, mert egyedül érzik magukat! Pár napja olvastam erről!

Én nem így voltam vele, mint sok más férfi ismerősöm sem!
S két nagyszerű felnőtt lányom van ma már, akiket pelenkás koruk óta neveltem!
Az anyukájuknak nem volt hozzá kedve!

Üdv.
Feri

Kedves Feri!

Szemlélődöm a világban, vannak barátaim, barátnőim, fiatalok és öregek egyaránt. Sokat beszélgetünk és hallom, látom, milyen gondokkal küzdenek.

Abban igazságod van, hogy fordítva is írhattam volna. Lásd, összefoglalom a fordítottját. Nem légből kaptam, mert viszonylag közeliek és valósak a szereplők. Ez már a másik véglet, amikor a férj vállalja, hogy otthon marad a gyerekekkel, mert a feleség keres jobban. Idáig rendben is lenne, ha ez a felállás nem a gyerekek érettségijéig tartana. Két ilyen házaspárt ismerek. A nők magas állásban dolgoznak, lapátolják haza a pénzt, a férfiak mosnak, főznek, takarítanak, foglalkoznak a gyerekekkel, hozzák, viszik az iskolába, stb. És nem is akaróznak állást vállalni.

Nekem is vagy egy régi jó haverom, aki egyedül nevelte fel a három gyerekét, az iker fiai egyévesek, a kislánya három éves volt, amikor lelépett a felesége. Azért nem ez az általános jelenség. Szerencsére.

A férfiak többsége sajnos nem tanulta meg a férfiakra jellemző mentalitást, viselkedést és tartást. Ami belőlük hiányzik, az a nőkre rakódik. És ez egyáltalán nem jó. Szerintem.

Üdvözöllek: Yolla

megtekintés Válasz erre: Sanda

Na és akkor eszerint a férfiak maradjanok olyanok, amilyenek,

Nekik nem kell tenniük semmit?

Nem kéne nekik fejlődniük?

Illene!

megtekintés Válasz erre: Anyu

Hol vannak az igazi férfiak?Kevés kivétellel eltűntek.Müller Péter így fogalmazza ezt meg:

"Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.

A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.

Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!


Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.

A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.

Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.

Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.


De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.

Légy Királynő!"

Müller Péter, s ha már itt tartunk Popper Péter is igen jól megél a bölcseleteiből!

Szintén nemrégiben nyilatkozta ki rettenetét, Popper!

A házasságot csak max. 5 évre tervezd! Aztán kezdj egy másikat!

"Nem rossz ötlet", főleg a fiatalságnak, de azért már elmehetne nyugdíjba mindkettő!

megtekintés Válasz erre:

Müller Péter, s ha már itt tartunk Popper Péter is igen jól megél a bölcseleteiből!

Szintén nemrégiben nyilatkozta ki rettenetét, Popper!

A házasságot csak max. 5 évre tervezd! Aztán kezdj egy másikat!

"Nem rossz ötlet", főleg a fiatalságnak, de azért már elmehetne nyugdíjba mindkettő!

Bocsika, de úgy tudom, Popper Péter már meghalt.

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Feri!

Szemlélődöm a világban, vannak barátaim, barátnőim, fiatalok és öregek egyaránt. Sokat beszélgetünk és hallom, látom, milyen gondokkal küzdenek.

Abban igazságod van, hogy fordítva is írhattam volna. Lásd, összefoglalom a fordítottját. Nem légből kaptam, mert viszonylag közeliek és valósak a szereplők. Ez már a másik véglet, amikor a férj vállalja, hogy otthon marad a gyerekekkel, mert a feleség keres jobban. Idáig rendben is lenne, ha ez a felállás nem a gyerekek érettségijéig tartana. Két ilyen házaspárt ismerek. A nők magas állásban dolgoznak, lapátolják haza a pénzt, a férfiak mosnak, főznek, takarítanak, foglalkoznak a gyerekekkel, hozzák, viszik az iskolába, stb. És nem is akaróznak állást vállalni.

Nekem is vagy egy régi jó haverom, aki egyedül nevelte fel a három gyerekét, az iker fiai egyévesek, a kislánya három éves volt, amikor lelépett a felesége. Azért nem ez az általános jelenség. Szerencsére.

A férfiak többsége sajnos nem tanulta meg a férfiakra jellemző mentalitást, viselkedést és tartást. Ami belőlük hiányzik, az a nőkre rakódik. És ez egyáltalán nem jó. Szerintem.

Üdvözöllek: Yolla

Valóban nem jó egyik változat sem!

Esetemben nem arról volt szó, hogy jobban keresett a volt feleségem!
Hosszúra engedtem a gyeplőt, és ezt mások vágták a szemembe, hogy egy hülye vagyok! Nem éreztem, se én, sem a gyerekek! Akkor volt nyugalom, béke, amikor nem volt otthon! Sajnos!

A te kapcsolataidat nem ismerem, csak az általánosítás bizonyos esetekben nem biztos, hogy helyén való!

megtekintés Válasz erre: Sanda

Bocsika, de úgy tudom, Popper Péter már meghalt.

Arra célzol, hogy halottról, vagy jót, vagy semmit!

Én nem hallottam, hogy meghalt, de amit leírtam azt ő mondta!

De van egy másik mondás is! Halottról az igazat, vagy semmit!

megtekintés Válasz erre: Sanda

Bocsika, de úgy tudom, Popper Péter már meghalt.

Valóban meghalt Sanda, 2010-ben!

Akkor egy régi felvételen hallgattam, és nemrég, ez biztos, és akkor még borzasztóbbnak tartom a felelőtlen kijelentését!

RIP utólag is!

megtekintés Válasz erre:

Arra célzol, hogy halottról, vagy jót, vagy semmit!

Én nem hallottam, hogy meghalt, de amit leírtam azt ő mondta!

De van egy másik mondás is! Halottról az igazat, vagy semmit!

Arra céloztam, hogy pontatlanul fogalmaztál.

Mielőtt valamit leírsz, ellenőrizd a helyességét.

megtekintés Válasz erre:

Arra célzol, hogy halottról, vagy jót, vagy semmit!

Én nem hallottam, hogy meghalt, de amit leírtam azt ő mondta!

De van egy másik mondás is! Halottról az igazat, vagy semmit!

Arra céloztam, hogy pontatlanul fogalmaztál.

Mielőtt valamit leírsz, ellenőrizd a helyességét.

megtekintés Válasz erre:

Valóban nem jó egyik változat sem!

Esetemben nem arról volt szó, hogy jobban keresett a volt feleségem!
Hosszúra engedtem a gyeplőt, és ezt mások vágták a szemembe, hogy egy hülye vagyok! Nem éreztem, se én, sem a gyerekek! Akkor volt nyugalom, béke, amikor nem volt otthon! Sajnos!

A te kapcsolataidat nem ismerem, csak az általánosítás bizonyos esetekben nem biztos, hogy helyén való!

Ha mar gyeplo van, az nem jo. :(

megtekintés Válasz erre: Yolla

Igazad van, Anyu!
Megtapasztaltam, mit jelent egyedül élni és az ellentettjét is.
Sajnos, nagyon sok férfi hisztisebb, pletykásabb, és a leggyengébb nőnél is anyátlanabb, nem képes férfi módra viselkedni és megoldani a problémáit.
Lassan eljutunk oda, hogy a nők a stabilabbak.
Igazából a mellett a férfi mellett jó nőnek lenni, akire lehetne támaszkodni, akire lehet számítani, aki a tenyerén hordoz. Persze, nem anyagi értelemben. Csakhogy az ilyen férfi ritka, mint a fehér holló.
Megtaláltam a fehér hollómat, most, így hatvan felett.

Az utolsó mondatodnak nagyon örülök!Kívánom,legyen tartalmas szép és hosszantartó az örömöd!
Puszi
Engedjetek meg még egy idézetet,mert ez tetszik:

"A jó párkapcsolat olyan, mint egy tánckettős. Van egy szép, belső rendje. Tudják, hogy a másik magányába nem szabad belegázolni. De nem szabad benne hagyni, ha látod, hogy ott már nem jó neki.
A férfi vezet - a nő követi. Ez a tánc titka. A rossz táncban azonban a férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik. Itt jelenik meg az erőszak és a kiszolgáltatottság. A szabadság helyett az elnyomás. És a boldog követés helyett a kiszolgáltatottság. Nehogy azt hidd, hogy a zsarnok szabad! Sokkal boldogtalanabb szolga, mint az, aki a hatalmában él. A jó tánc nem ilyen.


Forrás: Thinkstock
A jó tánc két szabad ember tánca. Van, amikor átölellek - van, amikor elengedlek. Van, amikor közeledek, van, amikor távolodok. A férfinak kell tudni "nőül" - és a nőnek ismerni kell a férfi gondolatait. Ismerni - és érezni.

Tévedés azt hinni, hogy a legharmonikusabb párkapcsolatban soha nincs magány. Van. És nincs olyan magány, melyből ne nyúlnánk a másikért. Minden szeretetnek van titkos dallama, tempója, ritmikája. Ezért van az, hogy a zene nyelvén mélyebben lehet beszélni róla, mint pusztán szavakkal."

megtekintés Válasz erre: Sanda

Na és akkor eszerint a férfiak maradjanok olyanok, amilyenek,

Nekik nem kell tenniük semmit?

Nem kéne nekik fejlődniük?

A kérdésedre Sandám! Mind a két félnek kell fejlődni,megismerve egymást,egymáshoz igazodva,mint a táncban.
Pusz.

megtekintés Válasz erre: Sanda

Arra céloztam, hogy pontatlanul fogalmaztál.

Mielőtt valamit leírsz, ellenőrizd a helyességét.

Mi a pontatlanság Sanda, ha kifejtenéd, megköszönném!

Ha arra céloztál, hogy meghalt egy illető, vagy sem, ebben az esetben nem érdekes!

A lényeg, hogy mit mondott!
Jó vitatémát választottál Yolla! Úgy szólok hozzá, hogy a többiek véleményét még nem olvastam el, lehet, hogy magamra maradok a felfogásommal.
Kedveseim, az almából sosem lesz körte és a körtéből nem lesz alma. Én nem vagyok a sokat hangoztatott egyenrangúság, akarom mondani egyenjogúság híve. Előljáróban annyit, hogy mindenki az, amilyennek önmagát tartja, a párválasztás során pedig olyan embert kap, amilyet választ magának, tehát amilyet megérdemel.Már nem a középkorban élünk, ahol sok esetben megmondták, ki lehet a párod.
Tehát én nő vagyok, remélem, már az is maradok. Mint nő a másik féltől csak a szeretet, tiszteletet és bizalmat várom el. De nem akarok vele egyenjogú lenni.Nem is lehetek, mert más a felépítésem, mások a gondolataim, ezek eleve kizárják az azonosságot. Viszont szeretek felnézni egy olyan valakire, akire támaszkodhatom , aki közel áll hozzám, akire számíthatok, mint nő. Anyai nagyanyám hat gyereket nevelt fel, de soha nem hallottam panaszkodni, hogy ez milyen megterhelő egy nőnek, anyám munka mellett nevelt fel hármunkat, de az ő szájából sem hagzott el zokszó, mikor ő lett a családfenntartó, mert apámat az ötvenes években(nem kell bemutatnom azt a kort) kirúgták az állásából és egy évig nem dolgozott.Tehát egyikük sem lázadt az egyenjogúságért, de tudták, hogy van egy másik felük, aki mellettük van, segítettek egymásnak, ahol tudtak, legyen az férfi, vagy női munka. És ez itt a lényeg. Támaszai voltak egymásnak.
Természetesen a korok változnak, új szemléletekkel, új kihívásokkal.Én korábban azt gondoltam, hogy az "én időm" volt a legnehezebb, de rájöttem-bár most nincs nálunk háború, forradalom, ötvenes évek, -mégis nehéz. Egyrészt gazdaságilag, másrész, mert nehézzé tesszük magunknak.Pedig ugyanúgy kell dolgoznunk, ugyan azok nekünk, nőknek a feladataink és ugyanaz a férfiak feladata is. A nők mégis egyenrangúak akarnak lenni, a férfiak pedig a "főnökök". A helyett, hogy összetartanának, becsülnék egymást. Ez lenne a legfontosabb egy családban, a társadalomban. Jóban-rosszban együtt. Valahogy valahol eltorzultak ezek a dolgok.
Azt írod, Yolla, hogy" mi nem akarunk elszállni, nekünk gyakorlatias feladataink vannak, fel kell nevelnünk a gyerekeinket...."Hogy is van ez? Talán EGYÜTT kell felnevelni a gyerekeinket, gondoskodni róluk..Még a huszonegyedik század első felében is...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: