Hol vannak az igazi férfiak?
Látogatók száma: 53
Egyszóval, politikusaink többsége nem engedte napirendre venni a nők elleni erőszak kérdését, nyilván eszükbe jutott a közmondás, mely szerint a pénz számolva, az asszony verve jó.
Nem, ne kapjatok azonnal a sodrófához, hogy megtáncoltassátok az arra érdemes úriembernek nem mondható, verekedős férfiak fején, elébb használjuk a legősibb, elismert és mindig kéznél lévő fegyverünket, mely nem más, mint a szó. Beszéljünk, mert az is egy fegyver, nem is akármilyen. Nem csúnyán, szépen. Ne szidjuk, elébb dicsérjük, hogy milyen okos és szép, párját ritkítja esze és ereje, és természete, hogy felnézünk rá, no, nem azért mert magasabb, hanem annak okán, mert egészen más, mint mi vagyunk. Amennyire elszáll a hiúságuk, még el is hiszik nekünk, sőt, megjutalmaznak bennünket, mert egy szép, ám buta nő minden vágyuk, aki nem kérdez, csak kér, akit elkápráztatnak rövid, ám velős férfi mondatok, egészen attól, hogy fáradt vagyok, sokat dolgoztam, odáig, hogy azért puha, nehogy fájjon, aki nem lát, mert nem akar látni, csak az az érdekes, hogy ékszert kapjon meg bundát, Mauritiuson nyaraljon, ne a Balatonon, és minden gondolata urán és egyben parancsolóján kívül a gyerekek nevelése és a családi tűzhely melegének megtartása legyen. Sajnos, legyünk őszinték, vannak ilyen nőtársaink, még az a szerencsénk, hogy egyre kevesebben.
Mert milyenek is vagyunk mi, nők, a huszonegyedik század első negyedében?
Kezdhetném azzal, hogy egyenrangúak vagyunk a férfiakkal, bár ez nem teljesen igaz, mert bizonyos szempontból a férfiak sohasem lesznek egyenrangúak velünk, akkor sem, egyforma a neveltetésünk, a kultúránk, a gyökereink, mert mi nem akarunk elszállni, nekünk gyakorlatias feladataink vannak, fel kell nevelnünk a gyerekeinket, akikről naponta gondoskodnunk kell, hogy legyen étel az asztalon, hogy tanulhassanak, hogy…és még sorolhatnám, éppen ezért nekünk a munkánk mellett, mely legalább annyi időt és energiát követel tőlünk, mint a férfiaktól, ott a házi munka, a bevásárlástól a nagymosásig, a napi főzéstől a lélekápolásig minden belefér, és ne legyünk álszentek, az első gyerek az életünkben többnyire a párunk, aki megszeppent kisgyerekként elvárja tőlünk a babusgatást, hogy rend és tisztaság legyen a lakásban, vasalt ingek glédában álljanak a szekrényben, és amikor este tíz után, végre beesünk az ágyba, legyünk tüzes, kívánatos szeretők is.
Manapság, amikor a felsőfokú tanulmányokban jeleskedünk és helyünk van az értelmiségben, mint például tanár, orvos, gyógyszerész, mérnök, közgazda, filozófus, és számos foglalkozásban szinte csak ránk lehet számítani, mint pl. kereskedő, nővér, asszisztens, irodai könyvelő, elmondhatjuk, hogy nők nélkül nem működne a gazdaság. Talán éppen ezért, mert a férfiakkal versenyre kelünk a munkavégzés során, egyeseket azonban frusztrál a dolog, amit én nem igazán értek. Számos nőtársam szívesen maradna háztartásbeli, ha férjeura egymaga megkeresné a tisztességes élethez szükséges anyagiakat, és emellett a tenyerén hordana bennünket.
Ó, de hol vannak már azok a férfiak?
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hol vannak az igazi férfiak?Kevés kivétellel eltűntek.Müller Péter így fogalmazza ezt meg:
"Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.
A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.
Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.
Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.
Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.
De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.
Légy Királynő!"
Nekik nem kell tenniük semmit?
Nem kéne nekik fejlődniük?
Hol vannak az igazi férfiak?Kevés kivétellel eltűntek.Müller Péter így fogalmazza ezt meg:
"Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.
A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.
Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.
Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.
Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.
De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.
Légy Királynő!"
Megtapasztaltam, mit jelent egyedül élni és az ellentettjét is.
Sajnos, nagyon sok férfi hisztisebb, pletykásabb, és a leggyengébb nőnél is anyátlanabb, nem képes férfi módra viselkedni és megoldani a problémáit.
Lassan eljutunk oda, hogy a nők a stabilabbak.
Igazából a mellett a férfi mellett jó nőnek lenni, akire lehetne támaszkodni, akire lehet számítani, aki a tenyerén hordoz. Persze, nem anyagi értelemben. Csakhogy az ilyen férfi ritka, mint a fehér holló.
Megtaláltam a fehér hollómat, most, így hatvan felett.
Kedves Yolla! Ezt honnan tudod, hogy így is van?!
Ma már ha fordítva írtad volna, hihetőbb lenne a dolog!
Az anyukák szenvednek otthon lenni a kisgyermekeikkel, mert egyedül érzik magukat! Pár napja olvastam erről!
Én nem így voltam vele, mint sok más férfi ismerősöm sem!
S két nagyszerű felnőtt lányom van ma már, akiket pelenkás koruk óta neveltem!
Az anyukájuknak nem volt hozzá kedve!
Üdv.
Feri
Bocsáss meg! Amit te leírsz az is igaz,sajnos.Én bizony háromszorosan kiélveztem a GYES-t,és valóban öröm volt otthon lenni a csöppekkel.Mindenhol,mindig vannak kivételek.Soha nem lehet mindenkire ráhúzni egy kijelentést,úgy helyes ha ezt hozzátesszük.
Üdv.Ági
"Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.
A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.
Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
A mai férfi törékeny, szorongó és sok tekintetben nem nőtt fel a gyerekkorából. Kívül ez nem látszik rajtunk. Nem azért, mert ügyesen palástoljuk, hanem mert magunk sem tudunk róla. Hiányzik az anyuka.
Lelkileg erős, a szó valódi értelmében vett felnőtt férfi alig van már manapság. "Király" kevés van közöttünk.
Emberemlékezet óta a nők karolnak a férfiakba, és keresnek bennünk támaszt és kapaszkodót. Ösztönösen még ma is így működnének, de egyre többen tapasztalják, hogy ez manapság már nem megy. Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében. Ezt meg kell tenned, nemcsak magadért, a gyerekeidért - a párodért is.
De vigyázz! Ez nem férfiszerep! Nem "férfiasnak" kell lenned, mert az önbizalom nem férfitulajdonság. Hanem az örök Emberé, melytől a nőket évezredeken át megfosztották. Van női méltóság.
Légy Királynő!"
Ma már ha fordítva írtad volna, hihetőbb lenne a dolog!
Az anyukák szenvednek otthon lenni a kisgyermekeikkel, mert egyedül érzik magukat! Pár napja olvastam erről!
Én nem így voltam vele, mint sok más férfi ismerősöm sem!
S két nagyszerű felnőtt lányom van ma már, akiket pelenkás koruk óta neveltem!
Az anyukájuknak nem volt hozzá kedve!
Üdv.
Feri