újabb események régebbi események további események
10:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:04
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:41
Black Ice módosította a cikkét
15:28
Black Ice módosította a cikkét
14:38
Black Ice új cikket töltött fel
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel

Ő, Ő és Ő (Pályázatra)

2013. december 4. - Látogatók száma: 76

Női szerepek a XXI. század elején című pályázat ihletett meg.

Ő, Ő és Ő

Ő

Csípőjének laza mozdulatával csukta be az autó ajtaját.
Tudta, hogy ez a hullámzás megmozgatja a mögötte álló férfi fantáziáját.
Éppen úgy elindít egy filmet, mint lovagláskor, ha hosszú, karcsú combjaival irányítja a hátast, és ritmusra emeli és ejti vissza a nyeregbe a fenekét.
Úgy megbizsergette a férfiak elismerő tekintete, hogy nem érezte zsibbadó bokáját. Keresetlen szavakkal emlegette a főnökét esténként, amikor dagadó lábfejét masszírozta, és tette fel magának a költői kérdést, a férfiak miért nem járnak húszcentis sarkakon. Lelki szemei előtt ilyenkor megjelent a főnök-mackó, amint 130 kilóját billegteti negyvenötös topánjában.
Morgolódott időnként a kényelmetlen cipők miatt, de el kellett ismernie, hogy egy project menedzsernek a megbeszélésekre nem illik sportcipőben megjelennie.
Óvatosan fogta ölelte magához a laptopot, - hosszú ideje az egyetlen esti/éjszakai társaságot – és nyitotta ki az elegáns, de üres lakás ajtaját.

Ő

Telefonja már szinte testrésszé vált.
Vitte magával mindenhova.
Főzés közben a konyhai pulton, fürdéskor a kád szélén feketéllett. Ő hűségesen cipelte, az a fránya dög meg csak hallgatott.
Szorgalmasan várta fiai hívását, de minden este használatlanul tette a párnája mellé.
A fiúk nem jelentkeztek.
Próbált – és tudott is – mentséget találni.
A sok munka, a tanulás, az egyéb elfoglaltságok, - mind időt rabló tevékenység. Mondta az esze, de a szíve kétségbeesetten sikoltotta: és nem marad nekem öt perc?!
Fájón csengett a fülében kisebbik fia idézete a Szentírásból: „a férfi elhagyja apját, anyját, és feleségéhez ragaszkodik”. Szép, hogy a férj ragaszkodik a feleségéhez, de gyerekei nőtlenek voltak.
És hol marad a szülőkhöz való ragaszkodás? – tette fel újra és újra a kérdést.
Vérző szívvel vette tudomásul, hogy ő – egyedül, - felnevelte a fiait, diplomákat adott mindkettő kezébe, és kész emberekként azok elléptek mellőle.

és Ő

Kimerülten mozgatta meg ujjait az átázott, kitaposott sportcipőben.
Mindene fájt és fázott.
Az erdőt járni, - ha csak nem kiránduló az ember lánya, - nem nagy élvezet. Bujkálni a bokrok között, lehajolni és a piszkos avart maszatolni zsákmány reményében, - nem könnyű. Főleg, ha napok óta ezt csinálja, ez a napi foglalatossága.
De hálát kell adni a természetnek, hogy van miért hajladozni.
Az ősz esős volt és napos, a gombák meg nőttek, mint a, ….. gomba. Került belőle az asztalra, a fagyasztóba, a piacra is.
Hogy a fagyasztóban meddig marad, nem tudta.
Az áramszolgáltató még nem kapcsolta ki az áramot.
Még.
Hónapok óta nem fizette a csekkeket.
Nem volt miből. Amióta munkanélküli lett, még nehezebb volt az élet, mint korábban.
Közel az ötvenhez, lehetetlen munkát találni. A gyerekek meg ennének. Mint a sáskák.
De az erdő segít.
Most a gomba, télen a rőzse.
És marad az elkoptathatatlan remény.

A cikket írta: matyi

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. december 8. 11:06
Tisztelt Matyi!
Nálam ez talált, süllyedt... De! Azt hiszem, hogy amit az előttem szólok is hiányoltak, a kidolgozatlanság érzetem, elnyomta a tetszésemet. Végig az volt az érzésem, hogy ez Önnek a kisujjából jön, és ez is maradt. Onnan jött, és nem volt rászánva az idő! Ez hiba.
Összességében gratulálok, de az Ön helyében, még foglalkoznék ezzel a cikkel a pályázat lezárásig!
Bokor
2013. december 5. 13:13

megtekintés Válasz erre: matyi - 2013. december 5. 13:09

A pályázatra szántam ezt az írást. Mint egyszer már mondtam Neked, műszaki analfabéta vagyok. Hogyan tudom utólag odabiggyeszteni a "pályázat" szót?

Szia, semmi gond, majd én megcsinálom, csak nem volt egyértelmű :)

Pussz,

Tündér
2013. december 5. 13:09

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2013. december 4. 13:39

Kedves Matyi!

Akkor ezt az írást most a pályázatra szánod, vagy csak ihletet merítettél a témából az írásodhoz? Mert nem egyértelmű. Ha az előbbi, akkor légyszíves, tüntesd fel a címben a "Pályázat" vagy "Pályamű" szót.

Köszönöm!

Pussz,

Tündér

A pályázatra szántam ezt az írást. Mint egyszer már mondtam Neked, műszaki analfabéta vagyok. Hogyan tudom utólag odabiggyeszteni a "pályázat" szót?
2013. december 5. 11:54
Jó kispróza lehetne ez, csak meg kellene válaszolni az összes benne maradt kérdőjelet. Aztán megírni, elszakadva a vázlatszerűségtől.
És szüksége lenne egy kis szöveggondozásra.
Megérné a fáradságot...
2013. december 4. 20:47
Itt valaki egy tűsarkúcipő-fetisiszta:-)
2013. december 4. 20:25
Kedves Matyi!
Nagyon jól indítottál, szépen írsz, izgalmasan, de kicsit kidolgozatlan, pontosabban csak kedvcsináló szinopszis ez a sorscsokor.
Mivel tetszik mindaz, amit látni engedtél, szeretnék többet is megtudni hőseidről!

Ők?
Tipikus mai női sors mindegyiké, bár különböző helyzetben élnek, koruk és gondjuk is eltérő, valamiben azonosak, és az a magány...

Tetszett, amit olvashattam, folytatnám, ha kibővítenéd. :)

Szeretettel gratulálok!
2013. december 4. 14:21

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. december 4. 14:09

Kedves Matyi!

Három egymástól független élethelyzetet mutattál be, szemléletesen. Számomra különösen a harmadik nő élete a legreménytelenebb, de mindháromnál éreztem a magány, az egyedüllét jelenlétét.

Szeretettel olvastalak.
Éva

Nincsenek egyedül.
Jelen van a magány:-)
2013. december 4. 14:09
Kedves Matyi!

Három egymástól független élethelyzetet mutattál be, szemléletesen. Számomra különösen a harmadik nő élete a legreménytelenebb, de mindháromnál éreztem a magány, az egyedüllét jelenlétét.

Szeretettel olvastalak.
Éva
2013. december 4. 13:39
Kedves Matyi!

Akkor ezt az írást most a pályázatra szánod, vagy csak ihletet merítettél a témából az írásodhoz? Mert nem egyértelmű. Ha az előbbi, akkor légyszíves, tüntesd fel a címben a "Pályázat" vagy "Pályamű" szót.

Köszönöm!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: