újabb események régebbi események további események
10:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:04
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:41
Black Ice módosította a cikkét
15:28
Black Ice módosította a cikkét
14:38
Black Ice új cikket töltött fel
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel

Ötvenéves titok

2015. január 24. - Látogatók száma: 53

Reggelente másfél órát sétál Totóval, a fekete Labradorral, most mégis lerövidíti sétájuk idejét, mert szitál az eső, borult az ég és az utat szegélyező kopasz fák ágaiba egyre erősebben belekapaszkodik a szél, megpróbálva egy-egy vékonyabb ágat letörni.
Hiába meleg az idő, talán plusz nyolc fok is lehet, ám a szél kéretlenül is bebújik dzsekije alá és majdnem fázik, pedig garbójára felvette a gyapjú zakóját is. Két éve fázékony, nehezen viseli a hideget, a szelet, és nyáron is azonnal prüszköl, ha egy enyhe huzat megcsapja.

Zsombor számára a budai kétszintes villa immár huszonnyolc éve, a második válása óta, az igazi otthont jelenti, ahová a takarítónőjén kívül csak az léphet be, akit meghív, és három óránál több időt senki sem tölthet nála, kivéve a volt feleségét, akit Münchenből félévente néhány napra hazaszólít az üzleti érdekeltsége, és ilyenkor beszélik meg a Németországban élő leányuk, vejük és négy unokájuk viselt dolgait is.

Annak idején megfogadta, hogy soha többé nem nősül meg, bármennyire is kedveli a nőket, a szívét többé senkinek sem hagyja elrabolni, mert két házassága alatt annyi kisebb, nagyobb csalódás érte, hogy többre igazán nincs szüksége. Az elmúlt közel három évtized alatt intelligenciája, műveltsége, éles esze, kedves modora okán valósággal ragadnak rá a szebbnél szebb nők, és nem is tagadja, hogy kihasználja a lehetőségeket, s csak nevet azon, hogy ennek ellenére igazi charmeurnek tartják. Öt évvel ezelőtt még élvezte a párhuzamos kapcsolatok izgalmát, ám mára már higgadtan igyekszik egy kapcsolatra koncentrálni, csak nem tudja eldönteni, hogy a rendelkezésére álló választékból kit válasszon az új életformához.

Odaadja Totónak a reggelijét és a sajátját is elkészíti, míg lefő a feketekávéja, melyet három cukorral és tejszínnel fogyaszt. Megteheti, mert hetven körül még mindig szálfa egyenes a tartása, pocakja sincs, és ha megmérnék a magasságát, kiderülne, hogy az elmúlt évtizedek alatt mintsem veszített a százkilencvenkét centiméteres magasságából.

Totó behabzsolja kutyaeledelét, óvatosan leveszi a bejárati ajtó melletti fogasról a pórázát, odaviszi reggeliző gazdájához, óvatosan a lába elé teszi, majd lehasal, fejét a mellső lábaira hajtja és merőn nézi a férfit. Szavak nélkül is értik egymást.
- Máris viszlek, öregem, de engedd meg, hogy én is befejezzem az étkezést.

Fél nyolc van, kilenckor legkésőbb útnak kell indulnia, előtte Totót átvinni a szomszédhoz, és még Katát is fel kell venni, mert kivételesen nem akar egyedül utazni. Délután kettőkor két hölggyel lesz randevúja a nagyberecskei Nepomuki Szent János római katolikus székesegyház előtt, legalább is, ott váltak el egymástól pontosan ötven évvel ezelőtt, és megbeszélték, hogy fél évszázad múltán ugyanott találkoznak.

Bízhattak abban, hogy ennyi idő alatt az 1864-1868 közt épült székesegyház jottányit sem változik, és talán mindhárman épen, egészségesen átvészelik az öt évtizedet.

Az utolsó korty kávéját képtelen meginni, mert az izgalomtól zsibong a gyomra, mintha egy marék pillangó repdesne benne. Elmosogatja a tányért, evőeszközöket és a csészéket. A teából is megmaradt legalább a fele.

Hová lett a híres nyugalmad, kérdi magában magától, hiszen nem olyan nagydolog, most miért kellene izgulni, már egyáltalán nincs miért. Tegnap megvette szülei sírjára a koszorúkat, benn vannak a kocsi csomagtartójában, az útra készített szendvicsekkel és üdítőkkel, meg a kis úti csomagjával együtt. Bízik benne, hogy Kata sem hoz nagy pakkot, legfeljebb egy éjszakát töltenek Vicánál, a nála három évvel idősebb unokanővérénél, aki még előző nap is felhívja, hogy milyen ételekkel várja őket. Nem kéri tőle, hogy ne árulja el bátyjának az érkezését, de pontosan tudja, hogy Vica nem pletykás.

Gyorsan átöltözik, mégsem illik farmerben és dzsekiben menni a randevúra.
Totó nem búcsúzik hosszan a gazdájától, mert egyrészt pontosan tudja, hogy néhány nap múlva viszontlátják egymást, másrészt a szomszédasszony nem szárazeledellel eteti, hanem finom, puhára főzött húsú csirke – farháttal traktálja, aminek csontját kiválóan lehet ropogtatni.

Mindössze tíz perc az út Kata lakásáig, ami rövid idő ugyan, de elég hosszú ahhoz, hogy Zsombor lelkiismeretét kétségek közé sodorja, amiért kiteszi az asszonyt a számára is ismeretlen megpróbáltatásoknak, ráadásul ismeretségük alig több mint kéthónapos, ezért egymás számára számos meglepetést tartogathatnak, hiszen éppen a kölcsönös megismerés rögös útján botladoznak. Már késő ezen meditálni, sóhajt egy nagyot és leparkol a társasház előtt.

Felcsenget és két perc múlva megjelenik Kata, csinosan, jókedvűen, parányi bőrönddel, melynek láttán Zsombor fellélegzik és felszabadultan átöleli az asszonyt, hiába, eddig nem csalódott benne.

Száguld a Saab a Szegedre tartó autópályán, és Kecskemétig kizárólag, csip-csup, dolgokról beszélgetnek. Eláll az eső, bár vizes az aszfalt, ám a kocsi stabilan tovább falja a kilométereket.
- Mondd, kedves Zsombor, miért is kell igazából lemennünk Nagybecskerekre? Tudom, meglátogatjuk a szüleid sírját, ám a zsigereimben érzem, más dolgod is van.

A férfi magán érzi a nő nyílt tekintetét, már nem ködösíthet, joga van megtudni Katának az igazságot és még dönthet úgy, hogy kiszáll, és hazamegy. Nagyot csalódna, ha így tenne.
- Szegedig elmeséltem az előzményeket és annak ismeretében eldöntheted, vagy tovább jössz velem, vagy felszállsz a vonatra és hazamész.

Alea iacta est.

A motor duruzsolásánál alig hangosabban, Zsombor belekezd a történetbe, messziről indítva, mint akinek rengeteg ideje és nagy kedve van a meséléshez.

Kata rezzenéstelen arccal figyeli az utat, és szó nélkül hallgatja a férfit, nem tesz megjegyzést, ha torlódnak a szavak, vagy mellékútra tévednek a gondolatok. Két perc múlva lehunyja a szemét és látja maga előtt a történéseket, mintha egy filmet nézne, melynek rendezője maga az élet, amely gondosan vigyáz az egyensúlyra, hogy jóra rosszat hozzon és fordítva, hogy segítse a tenni akarót és hagyja ábrándok között tévelyegni a lustát, vagy éppen szerencsével fűszerezze sorsát annak, aki megérdemli.
Zsombor édesanyja elvált az első férjétől és Dáviddal, az akkor tízéves kisfiával elköltözött Bácskossuthfalváról Nagybecskerekre, a nővéréhez, aki két évvel korábban megözvegyült és szintén egyedül nevelte az alig négyéves kislányát, Vicát. Nem volt mindig könnyű vajdasági vagy bánáti magyarnak lenni, de erről Zsombor sokáig mit sem tudott, aki édesanyja második házasságából származik. Édesapja, egy szenvedélyes szerb tanárember, azonnal szívébe fogadja Dávidot és Vicát is, módszeresen, fáradságot és időt nem kímélve igyekszik tökéletesen megtanítani nekik a szerb és német nyelveket, és ez akkor sem változik, amikor Vicáéktól egy nagy kertes házba költöznek, és Zsombor édesanyja is elkezd dolgozni a gyógyszertárban. Dávid nem szereti mostohaapját, és a kisöccsét sem, mert úgy érzi, hogy miattuk neki kevesebb jut az anyai szeretetből, ráadásul erre biztatja az apja is, aki csak levelezik a fiával, de sohasem látogatja meg és gyerektartást sem fizet. Lázadó kamasz, mentegeti anyjuk férje előtt a nagyobbik fiát, még akkor is, ha készakarva megbántja vagy kicsúfolja az öccsét.

A kocsi felett kiderül az ég, szinte viszik magukkal a napot.

Zsombor elhallgat, nem akarja elmondani a részleteket, amelyek végül odavezetnek, hogy apja és bátyja között kenyértörésre kerül a dolog. A végső nagy veszekedésük során Dávid a mostohaapját halálosan megfenyegeti és közli vele, hogy ne higgye, hogy az öccse megússza a haragját, kivárja az időt a bosszúállásra.

Pár perc múlva akadozva folytatja a történetet.

Vilhelmina néni, apja nővére, kinn él az NSZK-ban és egyik látogatása alkalmával megkérdezi Zsombort, hogy lenne-e kedve kinn tanulni, mert el tudná intézni, bár kicsit sokáig tart. Így kerül ki tizenhét évesen Münchenbe.
- Tudod, Kata, fogalmam sem volt arról, hogy ez mivel járt. Lényeg az, hogy ott fejeztem be a középiskolát és végeztem az egyetemen. Vilhelmina néninek divatáru üzlete volt, és amint meglett a jogosítványom, gyakran rám bízta az áruszállítást és még pénzt is adott a munkámért. Nem dicsekszem, ne érts félre, de könnyen tanultam, s egyre többet foglalkoztam a pénzszerzéssel. Mindenféle szállítási munkát elvégeztem, és vettem egy tűzpiros Opel Rekordot. Evés közben jön meg az étvágy, elvállaltam hosszabb utakat, családokat vittem vakációzni a Fekete tengerhez, a Balatonhoz, bárhová, ahová csak akarták. Tele volt a zsebem pénzzel, csajoztam, jól éltem és abbahagytam az egyetemet. Mire kiderült, és Vilhelmina néni szembesült a linkségemmel, majdnem késő volt ahhoz, hogy folytathassam a tanulmányaimat.

Zsombor gyakran küld pénzt a szüleinek és a bátyjának is, sőt, anyagilag hozzájárul Vica tanulmányaihoz is.
- Faltam a francia új hullám, a nouvelle vague filmjeit, Jean-Luc Godard és Jean Renoir rendezéseit eredetiben néztem, miatta megtanultam franciául is.

Egy mozit követő házibulin Zsombor megismerkedik a gyönyörű szép orvostanhallgató Heidivel, aki lenszőke hajával, ragyogó kék szemével, vékony, fiús alakjával megbabonázza a fiút. Sokáig ostromolja, mire kötélnek állt a lány és néhányszor randevúznak. Utána eltűnik Heidi, hiába keresi az egyetemen, nem találja, és a csoporttársai sem tudnak felvilágosítással szolgálni.
- Másfél év múlva, huszonkét évesen megnősültem, és Helgát egyik éjjel az ügyeletre kellett vinnem. Ott láttam viszont Heidit, aki közben kigömbölyödött, no, nem hízott meg, csak már látszott rajta a nőiessége. Azt hittem, megőrülök, annyira kívántam.

Fészkelődik Kata, ránéz Zsomborra és kéri, hogy álljanak meg egy benzinkútnál, ott van mosdó és kávé is.

Alig negyedóra múlva folytatják útjukat és Zsombor kissé szűkebbre veszi a történetmesélést.
- Két hét múlva beállított a lakásunkra Heidi, és az én Helgám dührohamot kapott, mert látta rajtam, mennyire tetszik nekem a doktornő. Sajnos, nagyot tévedett, mert Heidi nem engem akart, hanem az utaztatási szolgáltatásomat kívánta igénybe venni, ezért kérte, hogy két nap múlva találkozzunk az egyik sörözőben. Helga asszony, fordult a feleségemhez, tőlem ne féltse a férjét, mert leszbikus vagyok! Gondold el, mit éreztem, amikor meghallottam, hogy a gyönyörű, alabástrom bőrű, kívánatos nő többé egyetlen más férfié sem lesz!

A söröző tele diákokkal és hasonló korú fiatalokkal. Zsomborék sört isznak, egyet, kettőt, majd még egyet, és Heidi még mindig nem szól egyetlen szót sem arról, hogy miért találkoztak. Zsombor azt hiszi, átverés az egész, amikor Heidi felkerekedik, hogy induljanak haza. A parkban, egyik eldugott padnál, hirtelen megáll a lány és kéri, hogy üljenek le. Mesélni kezd Ulláról, a lipcsei barátnőjéről, aki szintén orvos, akivel egy londoni konferencián találkoznak és első látásra egymásba szeretnek. Együtt akarnak élni, ehhez azonban ki kell csempészni őt az NDK-ból, és ehhez kéri Zsombor segítségét.
- Kata, gondold el, egy kocsi árát kínálta a sikeres szöktetésért. Csináltam már hasonlót, igaz, egyik barátom segítségével, ezért nem gondolkodtam, hanem azonnal igent mondtam Heidinek.

A két fiatal hajnalig tervezget, bővítik, szűkítik Heidi előzetes elképzeléseit. Végül abban maradnak, hogy a két lány elmegy üdülni Bukarestbe, és Heidi olyan útlevél képet csináltat, amelyen a fénykép kissé hasonlít Ullára, akit Heidi útlevelével, Zsombor kocsival átvisz Jugoszláviába és öt nap múlva találkoznak Jugoszláviában, Nagybecskereken, a fiú szüleinél. Három napig Heidi ki sem lép a szállodából, de tesz róla, hogy erről a személyzet is tudjon, majd a negyedik napon bejelenti a követségen, hogy ellopták az útlevelét, kap egy újat és ezzel megoldódnak a problémák.
- Mit mondjak, szívem? Sikerült. Megbeszéltük, hogy ötven év múlva, 2015. január 25-én, délután kettőkor találkozunk a nagybecskereki katolikus templom előtt, addig nem találkozunk és nem is keressük egymást. Nézd, itt a Szeged tábla. Merre menjek? Tovább, egyenesen, vagy a vasútállomásra?

A röszkei határátkelőn gyorsan átjutna, miután a vámos megnézi a csomagtartót és meglátja a koszorúkat.

Kata kicsit zavarban van a hallottaktól, számára ez a történet olyan, mintha Zsombor most először vetkőzött volna pucérra előtte, és ha lehetséges, talán még jobban vonzódik hozzá, mint korábban.
- Miért lett vége az első házasságodnak? - kérdezi a férfit, hogy kicsit oldja a felgyülemlett feszültséget, mert a férfi is a történet hatása alá kerül, éppen azon momentumok miatt, melyeket elhallgat Kata elől.
- Nem szeretnék erről beszélni, de megkerülni sem akarom a választ. Lényegében átvert Helga, azt hitte, hogy hazugsággal magához láncolhat.

Hosszan hallgatják a motor duruzsolását.

Sebesen fut a táj mellettük, pedig időnkét a rossz útviszonyok miatt csökkenteni kell a sebességet. A műszerfal órája fél tizenkettőt mutat. Hamarosan megérkeznek Vicához.
Vajon mit szól az unokanővére, ha kiderül, hogy a barátnőjét hozza magával, azt, akit még nem is igazán ismer? Nem lesz baj, Kata állja a sarat.

Vica néhány évvel ezelőtt, a Jovana Popovica utcai kétszintes házának felújítása során, kialakít egy kétszobás lakrészt legidősebb unokája számára, mert Lilla gyűrűs menyasszony, s nem szeretné, ha lakáshiány miatt későbbre halasztanák az esküvőt. Neki éppen elég rendben tartani a földszinti kilencvenhat négyzetméteres lakást, hiába, hetvennégy éves korában az ember már nem olyan friss, mint korábban volt. Ez persze nála a szerénység jele, mert tisztaság és rend fogadja az érkezőket és Kata biztos benne, hogy nagyítóval sem találna egyetlen porszemet sem.

Vica, Zsomborhoz hasonlóan, magas, vékony, egyenes tartású asszony, látszik minden mozdulatán, hogy melegszívű, kedves és vendégszerető, arcán ott bujkál a mosoly, amikor betereli őket házba, miután ölelés gyanánt alaposan megszorongatja őket.
Pálinkával, konyakkal kínálja a vendégeket, és főleg Katát figyeli, mert tetszik neki az asszony, végre Zsombor jól választ, ideje is, hiszen több van mögöttük, mint előttük és azt a kevés időt, ami még hátra van, húsz, harminc évet, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségben élik meg.

Finom, ízletes az ebéd, Kata már nem kér bort, hátha vezetnie kell, ugratja is Zsombor, hogy akkor ő iszik egy pohárral, és átengedi a vezetést, legfeljebb mitfárerkedik. A desszertnek felszolgált aranygaluska, a borsodóval annyira ízlik Katának, hogy kétszer is kér belőle és pukkadásig eszi magát. A kávénál jut eszébe, hogy hozott Vicának egy fekete-fehér kézzel hímzett selyem stólát, amit kinn felejtett a kocsiban.

Háromnegyed egyet mutat a falióra, amikor kimegy a kocsihoz és majdnem elé lép egy nagy sebességgel érkező mályva zöld Audinak, amely csikorgások közepette megáll, majd leparkol és kipattan belőle egy huszonöt év körüli szőke, magas fiatalember és németül kezd hadarni. Kata nem beszéli a nyelvet, mutogatja, hogy nem érti.

Szerencsére a fékcsikorgásra kijön a házból Vica, majd Zsombor is. Kiderül, hogy a Wolfgang nevezetű fiatalember nem más, mint Heidi és Ulla unokája, akik a találkozó előtt eljöttek meglátogatni Vicát. Soha nem felejtik el, hogy ötven évvel ezelőtt Ulla megérkezéséig vendégül látta Heidit, és úgy gondolták, hogy Zsomborral való találkozásukig váltanak vele néhány szót.

Kata és Wolfgang ösztönösen igyekeznek háttérben maradni, mert az Audiból kiszálló idős hölgyek nem tudnak betelni Zsombor és Vica ölelgetésével.
Heidi kicsit vékonyabb és alacsonyabb Ullánál, de egyforma a frizurájuk, hajszínük, a nadrág kosztümjük, csak a bundáik és a ridiküljeik mások.

Vica nem feledkezik meg Katáról és a fiatalemberről, kedvesen hívja őket is a házba.
Kiderült, hogy Heidiék is túl vannak az ebéden, de a desszertnek nem tudnak ellenállni, ahogyan Wolfgang sem. Kata igyekszik segítségére lenni Vicának a háziasszonyi teendők ellátásában, nem is baj, ha Zsombor nyugodtan beszélgethet a két asszonnyal. Wolfgang is magukra hagyja a triumvirátust és megkérdezi a háziasszonyt, hol lehet dohányozni. Vica udvariasan azt mondja, bárhol, de Kata int a fiatalembernek, hogy menjenek ki az udvarra, mert hamutálat nem látott sehol a házban. Magára kapja a kabátját és a fiúval tart.

Kiderül Wolfgangról, hogy kiválóan beszél franciául, így már könnyen szót értenek. Hogyan lehet egy leszbikus párnak gyermeke az 1960-as évek közepén? Ez a kérdés izgatja Katát, de a fiútól nem meri megkérdezni.
- Látom, asszonyom, hogy csodálkozik rajtam, pontosabban azon, hogyan lehetek Heidiék unokája. Anyámat örökbe fogadták negyvenkilenc évvel ezelőtt, kétéves korában. Így nekem összesen egy nagyapám és három nagymamám lett! Még az én meglehetősen konzervatív apai nagyapám is elfogadta a helyzetet és gyakran viccelődik a két nászasszonyán, de minden bántó él nélkül. Tisztelt hölgyem, eljönne velem megnézni a templomot? Úgy látom, hogy nagyiék már nem mennek sehová. Már egyikük sem vezet autót, Heidi mama szeme elromlott, Ulla mama meg fél a nagy forgalomtól, meg egy kicsit szétszórt a figyelme is.

Tetszik Vicának az ötlet, hogy Katáék elmennek megnézni a templomot.

Szép a város a szikrázó napsütésben, kellemes sétálni a kiadós ebéd után. Wolfgang szóval tartja Katát, kérdezni sem kell, mesél magától. Negyedéves az orvosi egyetemen, sebész akar lenni. A barátnője Párizsban tanul közgazdaságtant, ezért sokszor utaznak egymáshoz.

Kata elgondolkodva ballag a fiatalember mellett. Teljesen olyan a tartása, mint Zsomboré, a magassága is hasonló, ráadásul ő is enyhén sziszegve ejti az „s” betűket és a járásuk meg a tartásuk is egyforma, csak a fiú alacsonyabb vagy öt centivel.

Hogyan fogalmaz Zsombor, amikor megtudja Heidi leszbikusságát: „Gondold el, mit éreztem, amikor meghallottam, hogy a gyönyörű, alabástrom bőrű, kívánatos nő többé egyetlen más férfié sem lesz!”

Nem fejezte be Zsombor a gondolatot, hiszen mi mást érezhetett, mint büszkeséget.

Wolfgang hirtelen megáll, és megfogja Kata karját.
- Asszonyom, Ön mindig ilyen hallgatag? Vagy nem érti az én német akcentusú franciámat?
- Nem, dehogy, csak elgondolkodtam! – szabadkozik Kata, ám a tekintete mást mond.
- Nézze, ott egy kávézó, engedje meg, hogy meghívja, egy italra! Messze van a templom és nem biztos, hogy nekünk el kell odáig mennünk.

Tele a kávézó, alig találnak szabad asztalt.

Végül üdítőt rendelnek és Wolfgang viszi a szót. Módszeresen, ám udvariasan kikérdezi Katát, és mindent megtud, amire csak kíváncsi, azaz, hogy nem házasok, nincs közös gyerekük, de Zsombornak van egy lánya a második házasságából.
- Amikor Ulla mama Zsomborral odaért a román-jugoszláv határhoz, nagyon szorongott, hogy lebuknak, mert esett a hó és szélvihar kavarta a havat. A határőrök zseblámpával világították meg az útleveleket és az utasok arcát, hogy összehasonlíthassák. Zsombor kiszállt a kocsiból, hogy a vámos megnézhesse a csomagtartót, és Ulla mamának eszébe jutott, hogy egy karton NDK-s cigaretta ott lapul a bőröndjében, és ha az útlevél nem buktatja le, akkor az majd megteszi. Szerencsére az őrbódéból kiszólt valaki, hogy menjenek a kollégái kávézni, hagyják a fenébe az egészet.
- Sokat meséltek Ulla szöktetéséről a nagyik?
- Á, dehogy, úgy kellett összeraknom a mozaikokat, mert hármasban sohasem került szóba, csak ha négyszemközt beszélgettem velük. Érdekes, hogy Ulla nagyi akarta, hogy én hozzam el őket, Heidi mama meg hevesen ellenezte. Már tudom, hogy miért.
- Én is tudom. Elmondja Ullának az igazságot?
- Nem, dehogy mondom.
- Mióta tudja?
- Két éve. Medikusként egészségügyi felmérést végeztünk egy árvaházban, és véletlenül ráakadtam az irattárban az 1965-70 közötti nyilvántartásra és belelapoztam.
- Miért nem hozta szóba soha?
- Minek a múltat bolygatni? Végre egyesült a hazánk, és ez így a jó. Minden további történelem.

Bölcs fiú Wolfgang.

Sötétedik, mire visszaérnek Vicához, már hiányolták őket, főleg Zsombor, mert szívesen beszélgetett volna Wolfganggal, de nem baj, majd legközelebb.

Vica marasztalja a hölgyeket vacsorára, de szabadkoznak, hogy a szállodásban várja őket a vacsora, meg Ulla szívgyógyszere is ott maradt. Címet, telefonszámot cserél Heidi Zsomborral.
- Nagyikám, add csak ide nekem a cetlit a telefonszámmal, mert ha te teszed el, soha meg nem találod!

Wolfgang szerét ejti a nagy búcsúzkodás közepette, hogy odasúgja Katának: Was ich nicht weiß, macht mich nicht heiß. Amit nem tudok, az nem is zavar. Ez Ullára és Zsomborra is igaz.

Besötétedik. A vendégek távozása után Zsombornak eszébe jut, hogy a csomagtartóban ott felejtette a szendvicseket, jobb, ha behozza, úgysem lesz jó másnapra.
Kata felkapja az asztalon hagyott cetlit, melyre Heidi felírta a címüket és a telefonszámukat, majd gyorsan zsebre teszi.

Másnap reggelre lehűl a levegő, és éppen akkor kezd szemerkélni a hó, amikor Zsomborék útnak indulnak.

Vica pakol nekik útravalót, még egy termosz kávét is rájuk tukmál, ha elakadnának, legalább legyen náluk meleg ital.

Kimennek a temetőbe, elhelyezik a sírokon a koszorúkat. Zsombor a szülei sírjára teszi a hófehér liliomból készítettet, a másikat, a lila krizantémosat pedig a bátyja édesapjáéra teszi.

Sokáig szótlanok, a férfi a lassan vezet, mert a szél addig kavarja a havat, míg az a szélvédőn landol.

Kétszáz kilométer után, már Magyarországon, megállnak tankolni. Zsombor fizet, visszaül a kocsiba és sorra tapogatja a zsebeit.
- Mit keresel, szívem? – kérdi Kata aggódva.
- Nem találom cetlit, amire Heidi felírta a telefonszámukat és a címüket.
- Nem baj, a múltat egyszer végleg le kell zárni.
- Ha te mondod, kedvesem, igazad lehet! – indít a férfi, és mormolja maga elé az Audi rendszámát.

Azon úgyis fellelheti őket. Ha akarja.
Elégedett lehet. Okos asszony Kata. Lehet, hogy megtalálta az igazit?

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: