újabb események régebbi események további események
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel
16:04
Új cikk került fel a weboldalra
17:25
Új cikk került fel a weboldalra
14:47
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
13:34
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:16
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
11:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:42
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:35
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:24
Black Ice módosította a cikkét

Született feleségek?

2015. április 14. - Látogatók száma: 58

"A női lélek az, amiről a férfiak többsége keveset tud vagy nem ért. Lehet, hogy mi, nők sem mindig pontosan tudjuk megfogalmazni, hogy mi is zajlik bennünk..."

Többen is hallhattuk már azt a bölcsességet, hogy "nem szabad haraggal lefeküdni. Hogy ki kell békülni elalvás előtt a párunkkal"..., de hát előtte még semmi okot nem adott rá, hogy haragudjak.

Persze könnyű ezt mondani annak, aki mellett ott van a párja, az se mindegy, milyen, nekem már csak volt, ezért csak emlékezetből írom, hogy akkor sem sikerült minden zökkenő nélkül ezt megvalósítani. Főleg, mert, aki ezt a bölcsességet kitalálta az nem élt a valóságban, vagy szerencséje volt, mert jó alkalmazkodó képességgel rendelkezett, kötélből voltak az idegei, vagy - és ez a rosszabbik eset - nem volt más választása...

A valóság pedig ennél is rosszabb, a holmi duzzogásnál, haragnál, és kibékülésnél... Amikor az ember lánya álmos, és aludni szeretne, nem pedig hancúrozni és ezt a másik nem akceptálja, máris egy okkal több a békétlenségre és ez legtöbbször abból az egyszerű szükségletből adódik, hogy aludni pedig muszáj... Jól kiszúrt magával, mert ekkorra garantáltan nem tudott... Ilyenkor jutott eszébe egy másik bölcsesség, amit szintén hallott, lehet ugyanattól, amit előhúzott a tarsolyból... "Hagyd magad, előbb szabadulsz!.." És mit ad Isten ez a módszer bevált egy ideig, de mint mindenhez, ehhez is hozzá lehetett szokni... és ha ez egyszer sikerült a párunknak, miért ne használta volna ki, egészen addig, míg ezt a másik ellenállása meg nem törte... Hát ekkor eszembe jutott az a mondás, hogy "Minden csoda három napig tart..."

Esetemben, kicsit azért belehúztunk. Kész csoda, hogy ennyi évet is kibírt a kapcsolatunk. Nem voltam, de lehettem volna egy született feleség..., esetleg egy főállású anya, egy egyszerű, egészséges dolgozó nő, feleség és anya voltam, akinek elvárások tömkelegét kellett teljesítenie nap közben főállásban, és örülhettem, ha este végre vízszintbe helyezhettem magam. Mindig, minden körülmények között helytállni?... Ezt folyamatosan tanulnom kellett. Hol volt már a kezdeti mézeshetes időszak, amikor még figyelembe vették?

Nagyanyáink ezt másként, más körülmények között tették - de már ők is csak a szépre emlékeztek vissza, amikor ilyen tanácsokkal láttak el útravalóúl. Persze, megtapasztaltuk magunk is, hogy jobb a békesség, no de milyen áron?...

Nem érdekes, hogy éppen az élet „legszebb pillanatait” kötöttem egy kis csokorba…, amikor a "Haragszom rád..." sorozatomat megírtam... és sehogy sem akart befejeződni? Természetes, hogy kiragadva egy-egy hálószobatitkot az olvasóban az fogalmazódott meg, hogy a történet főhöse miért "csak hagyta magát"? - de aztán, továbbolvasva, gondolva, maga adta meg a választ. Nyilvánvaló azért, mert a férj igazából csak a saját érzéseivel törődött, vagyis az élvezetével, nem pedig a felesége érzéseivel. A feleség mellett nem egy született férj volt. Így persze, hogy nem működhetett jól a házasságuk. Előbb vagy utóbb besokallt az egyik fél. Azt tudjuk, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolatban egyformán akarni kell mindkettőnek... De hát a házasság intézménye sok egyéb másról is kellene szóljon...

A férfiak megérik a pénzüket, nekik is volt nagyapjuk, aki talán szintén megfogalmazott bölcsességeket, amit aztán komolyan is vettek... mint pl. "az a férfinek a fele kenyere..." - Ezért olyan egyszálbélű némelyik? - kérdezem én. Miközben a nő számtalan terhet cipel a vállán, nekik folyton csak a "jussukon" jár az eszük? - hát ebbe betegszenek bele - mondom én... És a másik fele kenyeret vajon ki teremtette meg eközben, ha ő elpazarolta az energiáját holmi etyem-petyemre és másnap nem úgy ment a munka? Próbálta volna csak megmagyarázni az okot...

Én percig sem mondom, hogy egy született feleség, aki képes az ura kedvébe járni és mellette marad még elég energiája dolgozni, gyereket nevelni, ellátni a háztartást és a párja eközben a tenyerén hordozza, összeteheti a két kezét, legalább nem kellett annyit futkosnia... Ráérzett mi mindennek kell jól működnie. Hát ez az, ami nem mindenkinek sikerült.
A biológia, amúgy sosem volt az erősségem. Előbb tapasztaltam meg, mintsem megismertem volna többet is róla. De hát nem azt mondják, hogy holtig tanul az ember!?

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: