újabb események régebbi események további események
08:42
Tündér válaszolt egy szavazásra
20:06
Új cikk került fel a weboldalra
16:30
L. Alexa új cikket töltött fel
13:23
Tündér módosította a naplóbejegyzését
13:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:52
Black Ice új cikket töltött fel
14:37
Anyu módosította a naplóbejegyzését
14:34
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
13:39
Ilona módosította a cikkét
13:35
Ilona új cikket töltött fel
09:40
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:31
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Janó új cikket töltött fel
16:40
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
16:13
Tündér válaszolt egy szavazásra
13:21
Ilona új cikket töltött fel
07:50
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra

A boszorkányt máglyán megégetik? 1.rész

2010. augusztus 26. - Látogatók száma: 103

Késő van. Megint egyedül ülök a kanapén. A férjem üzleti úton, a lányom a kiságyában alszik. Ahogy ránézek, az apját látom benne- összetéveszthetetlenül göndör haját, nagy barna szemeit, sűrű szempilláját. Már most gyönyörű! Én nem voltam ilyen...

Jellegtelen szeplős arccal, fakó vörös hajjal, láthatatlan szemöldökkel- kövéren, ügyetlenül- jártam-keltem a világban. Néhány kép szétszórva az asztalfiókban bizonyíték rá.

Ha leltárt akarnék magamról készíteni, nem sokat tudnék a pozitív oldalra pakolni. Pedig minden tökéletes körülöttem. Ha most tükörbe nézek, igazán elégedett lehetek. Mélykék szemeim, derékig érő égővörös hajam, halvány szeplőim, irigylésre méltó alakom. (Korábban anorexiás korszakok, pszichiátriai kezelések váltották egymást.)
Fejem fölött barátságos házikó magasodik, benne sok kedves tárgy, és egy elmúlt, (talán sosem volt) szerelem emléke.

Ahogy tizenhat évesen, szinte egyik napról a másikra nővé formálódtam, a hosszú szoknyát minire cseréltem, a szemüveget kontaktlencsére, a tunikát topra. Komor arcom kivirult, gátlásaim oldódni kezdtek. (Ez a kontroll mára teljesen megszűnt.)
Egy teadélutánon jött oda az „első”… Lajosnak hívták. Kitalálhatnék neki szebben csengő nevet, de ő tényleg csak egy Lajos volt. Megilletődve lassúztunk, és puhatolózva rájöttünk, milyen az első csók íze. A szívem nem vert gyorsabban, ugyanolyan álmatagon mozgott, mint eddig. Csak egy nyelvvel és egy adag nyállal több volt a számban. Mindezt leszámítva büszkeség töltött el hódításom miatt, míg a többieknek a megszokott osztálytársak jutottak. A buli után telefonfülkékre redukálódott a kapcsolatunk. Hamar rájöttem, ő nem a megfelelő társaság nekem. A szakmunkásképző padjait koptatta, én a biológia OKTV-t megnyerve készültem az orvosi egyetemre. Leraktam a telefont és Lajos miatt többször nem vettem föl.

A férfiak pillantása tükörként állt előttem. Minden nap megkaphattam, akit akartam. Kezdetben örömet okozott, hogy a lábam előtt hevernek. Örömet okozott a nigériai férfi, aki éppen egy tízessel volt idősebb nálam. Épp csak gyümölcsért ugrottam be a piacra, ahol rögtön megláttam. Ő is egyből kiszúrt. Könnyedén odamentem, mintha tényleg a gyümölcsei érdekelnének. Nem sokkal később ő nézegette az enyémeket. Korábban azt hittem, nehezebb lesz megszabadulni a ruháimtól, de minden olyan szabadon történt. Az édes fekete pasi igazi néger csókja. Ezen akkor is nevettem. Kisportolt, szép teste fölém magasodott, szerethető akcentussal becézett. Keresztnevünkön sosem szólítottuk egymást. Az már belül lenne a személyes zónán, amit- egyikünk sem mondta ki-, mégsem léptünk át.
Hónapokig jártam iskola után a Rozmaring utcai bérelt lakásba. A kidöntött stoptáblát már visszaállították az eredeti helyére. Szerettem ezeket az együttléteket, de a fiút nem… Sosem voltam még szerelmes. Nem is tudtam, milyen lehet a barátokon kívül mást is szeretni.
Lindát kedveltem legjobban, ő a kezdetektől fogva megértett engem. Vele vetkőztünk meztelenre a Duna-parton a fák lombjai alatt, hogy egy fényképezőgép előtt pózolva egymást örökítsük meg kacagva, kacéran. Ő szégyenlősebb volt nálam, teltebb, sötét tónusú. Sokkal életvidámabb, mégis elkerülték a pasik. Néhány lúzer hívta el randizni, akik inkább szerelmi csalódásukra kerestek gyógyírt. Azt vártam volna, hogy csalódott lesz, hogy kerülni fogja ezeket a szituációkat, de mindig azt mondta, minden élmény jó valamire. Akár jó, akár rossz.
Sok időt töltöttünk együtt. Moziba jártunk, boroztunk, megnéztük élőben az Alphaville-t, váltottunk színházbérletet. Ez lett a közös szenvedélyünk. A sorsom akkor és ott pecsételődött meg. Az első színdarabbal, amit még számtalan követett. Azóta nem tudok őszinte lenni a környezetemhez. Csak Lindához. Ő az egyetlen. Ahogy szétment a függöny, ott állt „A Színész”. Mozdulataival, hangjával fejezte ki a benne megbújó szenvedélyt. Izgatott lettem, kavargott a gyomrom. (Ez volt az egyik anorexiás periódusom.) Tudtam, hogy találkoznom kell vele. Senkihez nem akartam ilyen közel kerülni; nem tartott vissza az sem, hogy karikagyűrű villogott az ujján. A színdarab részének tudtam be. Annak akartam tulajdonítani.
Őrültségnek hallatszott, mert a lánya lehettem volna, mégis vártam, hogy összeérjen a függöny, és indultunk a művészbejáró felé.
A férjem hív, pill…

A cikket írta:

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 10. 01:02

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 9. 21:29

Várom a folytatást!

Már fönt van! :)
Anonymus
2010. szeptember 9. 21:29
Várom a folytatást!
 
2010. augusztus 26. 23:00
Köszönöm, igyekszem! :)
2010. augusztus 26. 19:24

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. augusztus 26. 06:40

Szia, Skoky!

Sajnálattal konstatálom, hogy ez nekem tetszik, és másnak is fog. És, hogy miért sajnálattal? Mert, én is indultam a pályázaton, és most nem tudom kinek, szurkoljak. Neked vagy nekem?
Azt hiszem, mégis csak magam mellet döntök, mert régebbről kedvelem engemet / :-)/.
Sok sikert.
Tamás

Szia Tamás!

Örülök, hogy tetszik az írásom, én is szeretem.:) Szerintem nem a győzelem fontos, hanem az, hogy valakit felvidítsunk, elgondolkoztassunk, hatást váltsunk ki belőle.
Természetesen megértem, hogy magadat jobban kedveled, hiszen engem nem is ismersz!:)
Minden szépet és jót neked! Skoky
 
2010. augusztus 26. 06:40
Szia, Skoky!

Sajnálattal konstatálom, hogy ez nekem tetszik, és másnak is fog. És, hogy miért sajnálattal? Mert, én is indultam a pályázaton, és most nem tudom kinek, szurkoljak. Neked vagy nekem?
Azt hiszem, mégis csak magam mellet döntök, mert régebbről kedvelem engemet / :-)/.
Sok sikert.
Tamás
Anonymus
párbeszéd
2010. augusztus 26. 03:53

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. augusztus 26. 00:41

Ezt a pályázatra szántam, de szerintem nem jó helyre tettem be. Tudnál segíteni?

Szólj Tündérnek! Ő segít!
2010. augusztus 26. 00:41

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. augusztus 26. 00:31

Érdekes történet skoky!

Ezt a pályázatra szántam, de szerintem nem jó helyre tettem be. Tudnál segíteni?
Anonymus
2010. augusztus 26. 00:31
Érdekes történet skoky!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: