újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

A BŰN … 10. rész

2010. december 23. - Látogatók száma: 63

Piroska elment… - Remélem végleg. – Ezt én mondom, már így utólag.

Tartozom annyival, hogy befejezzem ezt a nem is rövid, mindössze egy hónapot átölelő időszakot. Megpróbáltam a lehetetlent. Nem sokan tennék meg, de én legalább megpróbáltam.
Voltak, akik megértették, akik vették a fáradtságot és beleolvastak az írásomba.

Janónak mondom, aki volt olyan kedves és olvasott, és véleményt alkotott. Sokat segített ez által, amit köszönök neki.

Akkor megkérdezem. Miért is osztottam meg veletek ezt a történetet? Miért van ez a lap? Azért, hogy írjunk, olvassunk! Hozzászóljunk, vagy kérdezzünk, de mindenképpen tiszteljük meg annyira a másik embert, aki feltesz ide egy írást, hogy legalább reagáljunk rá, ha valami érzést elindított. Ezért találták ki ezt az oldalt.
De itt nem ez történik. Itt egy ember, ezen az oldalon, és sok ember a másikon……És hallgattok. Kérdezem. Nem tetszik a valóság? Helyette inkább valami vidámat, fantáziadúsat, kitaláltat, humorosat, pornót, … szeretnétek, vagy valami egészen elvontat? ……Egyszer majd talán! De most még, ez van.

Megosztom veletek azt a párbeszédet, ami a hozzászólók és közöttem zajlott, mert olyan sokat jelentett számomra, hogy szeretném, ha tudnátok.

„Janó: - Lehengerlő, kitűnő, gördülékeny írás. Ha ismernélek, biztosan sok kérdést tennék fel, már csak kíváncsiságból is. Így azonban, nem zavar az írás élvezetében a sok személyes információ. A többit majd később…”

„Orsolya: - Éva! Olvastalak érdekes, s át is kocogok a folytatásodhoz!...”

„Éva: - Na végre! Valaki Janón kívül is felfigyelt rám. Hát ki más lehetne, mint Orsolyám! Ez a kedves, mindenben magát adó, de az élet gyötrelmeit hál 'Isten még nélkülöző "tömbtárs". Egy bennfentes, akinek már szava van. Legyen is, én már azt kívánom, sokszor kihúzott már a bajból, ezt pl. nem bánom. Sőt, nagyon is aktuális, hiszen a valóság már szinte "banális".”

„Janó: - Nagyon izgalmas, ahogy kibontod a valódi problémát. Két ágon is futnak a gondolataim. A nő, aki magára marad, csak úgy tud érvényesülni, úgy tud életben maradni, ha férfias attitűdökkel próbál új karaktert kialakítani magának, vagyis, fel kell adnia nőiességét, mert "csak" nőnek lenni még mindig kiszolgáltatottságot is jelent? A másik gondolatom, hogy aki vállalja a női szerepet akkor is, ha magára hagyják, mit kockáztat, ha a gondok nagy részét mégis csak fel kell vállalnia, mint családfenntartó, ugyanakkor szeretné megőrizni női entitását is? Nem könnyű élethelyzet. Ebből a szempontból a férfiaknak könnyebb.”

„Éva: - Köszönöm, hogy érdekel a történet. Próbálom átadni, amit átélek. Lehet, hogy ő mégsem ilyen, de ilyennek látom. Ez a rövid bemutató pár sor persze kevés ahhoz, hogy a karaktert, mint olyat megismerd. Én is csak tanulmányozom. Nem látok bele. Az érzések, a tapasztalat mondatja velem és az én élethelyzetem is persze. Sokfélék vagyunk. Hogy a "jó", ami bennünk van, valahol, mennyire tud érvényesülni egy adott szituációban. Hát erről szól. Meg másról! Előbb-utóbb meg fog oldódni. Lehet, hogy nem úgy, ahogy szeretném. Vagy ahogy ő szeretné. Ezzel együtt kell élni! Ez a nehéz!”

„Janó: - Érdekes ez a vívódás, aggodalom a másik sorsa iránt. Sokszor a magunkét is nehéz irányítani. De vajon, kinek nehezebb? A befogadott, a látszólag magára talált nőnek, vagy annak az asszonynak, aki vívódik, mert a lánya is igényt tart rá, az életét is szeretné rendbe hozni, és felelősséget érez egy másik, egy idegen ember iránt is. Nem vár hálát, de ezek az időszakos eltűnések "magára találások" zavarják az otthon nyugalmát. Érdekes helyzet. Vajon, van valamilyen jó megoldás? Kíváncsian várom!”

folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2011. december 25. 09:52
Kedves Éva!

A legrosszabbkor történt ez veled, azt az eddigiek alapján is látom. Közeledve az ünnepekhez magad is nehéz helyzetben voltál a lányoddal és akkor ez a megoldhatatlannak látszó dolog. Vívódik itt mindkét főszereplő, a háttérben gondolom a lányod is.
A küzdelmed érthető, hisz nem kevés a tét. Két ember konoksága vezethetett idáig.

Józsi
Cikkíró
párbeszéd
2011. január 14. 13:20

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. december 23. 20:19

A blogírás ill. cikkírás eredője egyfajta önkifejezés a külső világ felé. Erre nem mindenki képes, s akkor nem szóltam még a szerző/író által elvárt célállapotról.
Ez egyfajta megmérettetés is egyben., melynek során az olvasók véleményeinek "célkeresztjébe" helyezvén írói vénádat, akár szó szerint is odatartva vérvételre...de soha ne hagyd magadat kivéreztetni mások által.

Tudnám folytatni, de minek - aki érti annak elég ennyi, aki nem, annak ne váljon egészségére.

Én arra gondolok Aszir, ez te vagy. De mindegy is, hogy ki, akkor is köszönöm.
Éva
Cikkíró
2010. december 29. 14:55
Kedves Pinokkió!
Mondod: "Egyet nem értek, a címet."
Bűnt követett el, amiért letöltötte a büntetését, egy évet. Megpróbál talpra állni, de segítség nélkül nem megy.
Bűnt követ el a saját testvére, amikor kizárja az otthonából és nincs hová mennie.
Bűnt követ el a társadalom, azok, akik segíthetnének, de annyira el vannak foglalva a saját nyomorult életükkel, hogy sajna nem érdekli mások sorsa, hogy hol él, miből él, egyáltalán miért él. Az emberek is bűnt követnek el, ha nem segítik embertársaikat. Nem elég a szó. Mindenkinek, aki dolgozni szeretne lehetőséget kell adni, hogy új életet kezdhessen. Meddig kell bűnhődnie?
Ezért adtam ezt a címet! A bűn...
Puszi,
Éva
Anonymus
2010. december 23. 20:19
A blogírás ill. cikkírás eredője egyfajta önkifejezés a külső világ felé. Erre nem mindenki képes, s akkor nem szóltam még a szerző/író által elvárt célállapotról.
Ez egyfajta megmérettetés is egyben., melynek során az olvasók véleményeinek "célkeresztjébe" helyezvén írói vénádat, akár szó szerint is odatartva vérvételre...de soha ne hagyd magadat kivéreztetni mások által.

Tudnám folytatni, de minek - aki érti annak elég ennyi, aki nem, annak ne váljon egészségére.
Anonymus
2010. december 23. 17:54
Szia Éva!
Én is végig olvastam a sztoridat. Egyet nem értek, a címet. Lehet én már címmániás vagyok, lásd Donna nyertes írását is kritizáltam e miatt, de ez nekem most nem mondott sokat, vagy éppen többet, mint amit vártam. Amúgy a történeted maga a valóság, nagyon jó. Egyre jobban megismertelek benne. A gyötrődésed én másképp fogalmaznám így utólag, mint Janó. Nekem az jött le, hogy te egy nagyon akaratos ember vagy, sokszor képes vagy fejjel menni a falnak, vélt vagy valós igazad miatt. Így magaddal küzdesz te, nem Piroskáddal és a farkasaival! Sajnos, ez rosszabb., és nehezebb, mint az előző!
Elnézést az őszinte szavakért, de a történeted, igaz szavakat kíván! Talán te is.
Baráti üdv, Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: