A BŰN … 11. rész
Látogatók száma: 60
Folytatom a hozzászólásokat...
„Janó: - Két lehetőség van, szerintem. Az egyik, hogy a két nő rájön, hogy mindketten jól kiegészítik egymást, és elfogadják ezt a helyzetet. Ez megkönnyebbülést jelent mindkettő számára, mert megőrzik identitásukat, ugyanakkor a befogadó segített egy élet újraindításában (vagy folytatásában), és minden szép, és jó, és olyanná válik, mint egy klasszikus házasság, ahol a "férfi" időnként el-elkalandozik, de ugye, ezt egy nőnek el kell tűrnie, mert a szereposztás szerint ez így helyénvaló (brrrrr, ebbe beleborzongtam). Happy And.
A másik lehetőség egy krimi szál elindítása. A nő nem tud leszokni rossz szokásairól, ami a teljes kifosztottsághoz vezetett, és most a gyermekét egyedül nevelő asszony szívjósága kapóra jön. Lassan kitúrja az asszonyt megszokott világából, majd az otthonából is, különböző furfangokkal.
Hát, nem is tudom. Szerb Antal jut eszembe: "Minden jó elnyeri méltó büntetését."
„Janó: - Lehet, hogy félreérthető voltam a legnagyobb igyekezetem ellenére is.
- Nem a nemi identitásra gondoltam, hanem arra a szerepre, ami társadalmi elvárás egy nővel szemben, és amivel nem értek egyet.
- Valóban, az én fantáziám szüleménye a második verzió. De ezt sem tartom jónak, pusztán egy lehetőség, mert hiszen az írás játék, még ha komoly dolog is.
- Nem tanácsot adtam, tehát, nem kell egyetérteni vele (borzongani meg nem érdemes e miatt), csak kérdezted, én válaszoltam, milyen befejezési lehetőségeket látok.
- Van aki ismeri, és felvállalja magát, van aki bujkál önmaga elöl is. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagy különbség lenne a férfi és a női gondolkodás között, mint ahogy azt sokan képzelik.
Én iróniával közelítettem egy írói kérdésfeltevés kapcsán ehhez az íráshoz, jelezve, hogy a befejezés, vagy a cselekmény továbbvitele benned fogalmazódhat meg a leghitelesebb módon, ebbe kívülről legfeljebb csak ötleteket lehet adni. Én megpróbáltam…”
„Jutka: - Kedves Éva! Mi mást is írhatnék a cikkedhez, mint azt, hogy szeretlek olvasni. Írásodból azt is kihámoztam: nem is vagy te annyira fusztrált (jóllehet nyomasztanak a megélt megpróbáltatások), mint ahogy nekünk olvasókkal igyekszel elhitetni. Valahogy erre a figurára álltál rá, és nem is sikertelenül, jól forgatod a tollat. Hát ennyit röviden!
Írjál, írjál, írjál! Jutka”
„Janó: - Tetszik! Mert olyan természetesen tiszta írás, érzelgősség nélkül. Mert őszinte, és nagyon is aktuális. Mert egyszerűen, emberi.
És a stílusa, ezúttal is magával ragadó.”
Donna Joanna volt olyan kedves és hozzászólt az íráshoz és javasolta, hogy a párbeszédeket tagoljam, úgy élvezetesebb, és én megfogadtam a tanácsát és eszerint módosítottam a vitatott részt.
„Éva: - Köszönöm a tanácsodat. Így kellett volna, tudom, de nagyon hosszúra sikeredett volna. Kétségtelen. Így sokkal jobb.
Szívesen megfogadom a tanácsod és ha ma nem is, de holnap eszerint módosítom.”
Pinokkió eközben eljutott a negyedik részig, és hsz-ében megjegyzi: „emészti Piroskát” és hozzáteszi, Janó hsz-ével nagyon egyetért.
„Janó: - Még mindig úgy érzem, Piroska mindenáron bizonyítani akarja, hogy az élete kudarcokkal teli időszakában is helyt tud állni, képes irányítani az életét, és persze, másokét is. Ez még csak nem is lenne baj, de hogy valakinek a szabadsága odáig terjedjen csupán, hogy jön-megy, és kikéri magának a számonkérést, ha szóvá teszik kiruccanásait, az számomra nem sejteti az idilli kibontakozást. Különösen azért nem, mert a "valami nincs rendben kettejük között", azt sugallja, hogy valamiféle szerelmi háromszög van kialakulóban.”
folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bármennyire is többlet munkával jár, az emberek sokkal szívesebben olvasnak párbeszédeket, mint hosszúra nyújtott, többszörösen összetett körmondatokat.
Ti. a szituációból adódóan szívesen beleélik magukat - mint "PASSZÍV HALLGATÓ" - a párbeszéd folyamába...ha kell, hozok fel példát is.
Ti. a szituációból adódóan szívesen beleélik magukat - mint "PASSZÍV HALLGATÓ" - a párbeszéd folyamába...ha kell, hozok fel példát is.
Szia Éva! Én az előbb már kifejtettem..., már nem teljesen értek egyet Janóval...
Csak egy kis plusz, hogy megismerd a gondolkodásomat: http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/mit-akar-ez-a-ferfi_1001?page=1#comment2466
Piroskát megemésztettem. Ő a társadalmunk kitaszított kárvallottja. Szerintem nem biztos, hogy nem jó lelkű, több jó van benne talán, mint gondolhatnánk, csak hát ez nem a szocializmus, de még csak nem a kommunizmus, itt a Piroskák ilyenekké válnak!
Üdv, Pinokkió
Azt is kifejtettem elég részletesen, hogy Piroska mennyi értékkel rendelkezik, hogy nem veszik észre? .... Most nem megyek vissza az elejére, de - elhiszem hosszú - és talán csak átfutottad, de kiderül mennyire értékelem benne a jót. Ennek ellenére nem tud visszatalálni. A bajt magának csinálja. Folytatja azt, amit régen. Ez az, ami miatt surlódások voltak köztünk és ami miatt elváltak útjaink....
Ha valamit még nem értesz nagyon szívesen elmondom priviben.
Szia,
Éva
Hogy rövid legyek, mert maga a sorozat hosszú. A címre utalva. Piroska bűnt követett el anno. Az írásból az elején kiderül mit és mennyi időre. Nem volt hová mennie. Én befogadtam azzal a feltétellel, hogy tőlem lehetősége van egy új élet felé elindulni, de ő visszaélt ezzel és megpróbálta a szerepeket felcserélni. Ő segíteni akart még egy másik barátján is, amit én már nem vállalhattam fel. Ezt nem értette meg és ezen vívódtunk, aminek a vége az lett, hogy Piroska elment. Vissza a Farkaskájához, ahhoz a férfihoz, aki egyszer már "elküldte"...
Csak egy kis plusz, hogy megismerd a gondolkodásomat: http://www.felesegek.hu/naplo/bejegyzesek/mit-akar-ez-a-ferfi_1001?page=1#comment2466
Piroskát megemésztettem. Ő a társadalmunk kitaszított kárvallottja. Szerintem nem biztos, hogy nem jó lelkű, több jó van benne talán, mint gondolhatnánk, csak hát ez nem a szocializmus, de még csak nem a kommunizmus, itt a Piroskák ilyenekké válnak!
Üdv, Pinokkió