A BŰN … 12. rész

Látogatók száma: 67

A történet folytatódik….

Ha abból indulok ki, hogy ez a történet lehetett volna a fantázia szüleménye is, sajnos azonban maga a valóság, nem lehet ott a vége, ahol szeretnénk, sajnos az élet írja a forgatókönyvet. Ezért, hogy happy and lesz-e a vége, vagy minden jó szándék ellenére is egy krimi szálon fut tovább a történet, sajnos nem lehet tudni, majd az élet megoldja én pedig megírom.
*
Piroska akkor elment a fiúval, amikor lassan becsukódott mögöttük az ajtó és én talán arra gondoltam, jobb is ez így, úgysem tudtam volna megoldani az életét, legfeljebb átmenetileg segíthettem volna rajta. Az, hogy ez mennyi időt ölelt volna fel sok mindenen múlott.
Egyrészt azon, hogy végre talál egy normális munkát, nem csak ideig óráig tartót, fillérekből tengetve tovább az életét, hanem lehetősége nyílik hosszabb távon megteremteni magának az életfeltételeket, hogy valamilyen irányba el tudjon végre mozdulni.
Másrészt, hogy talál egy normális embert, aki felkarolja, ez utóbbi látszott per pillanat a lehetséges megoldásnak, ha azt, amit én próbáltam nyújtani számára, minden igyekezet mellett is, de elvetette.
*
Úgy tűnt ez utóbbi látszik valószínűnek, mert a zsák megtalálta ismét a foltját. Ezt hittem legalábbis akkor én, amikor előkerült végre, és csomagolni kezdte megint a holmiját, azzal a meggyőződéssel, hogy már van hová mennie, van kivel folytatnia, visszament oda, ahonnan legutóbb egyszer már kidobták. Amit akkor még szentül fogadott, hogy oda vissza soha többet, sajnos már elfelejtette. Nem volt más választása azok után, hogy tőlem elment. Nem kapott ehhez attól a férfitől, akit én a Farkaskájának neveztem el, az égvilágon semmi segítséget. Egyedül cuccolt, és csak a jó ég tudja mi minden járhatott a fejében, amikor pénz nélkül, semmi segítség nélkül a vállára véve a megpakolt utazótáskákat, mint egy karácsonyfa feldíszítve, elindult, hogy egy új életet kezdjen valahol, valakivel, ki tudja meddig. Csak remélni tudtam, hogy sikerülni fog.
*
Eltelt pár nap és én ismét visszazökkentem átmeneti, nyugodtnak éppen nem nevezhető, de megszokott életembe, immár Piroska nélkül, ketten a lányommal. Készülődhettem volna, az amúgy nem igazán várt ünnepekre, amikor megszólalt a telefon.
- Piroska vagyok….. Évi, visszajöhetek?
- Hol vagy? – kérdeztem.
- Az Egyetem utcában – de már érezni lehetett, sírósra vált hangját -.
- Gyere! – feleltem.

Még jó, hogy nem éltem bele annyira magam abba, hogy Piroska nélkül milyen csodálatos az életem, mert nagy csalódást éreztem volna, de így olyan természetes volt, hogy hová is menne, ha nem vissza ide, ahonnan pár nappal ezelőtt olyan nagy dérrel-dúrral, de eltávozott.
*
Megértettem, amikor elmondta mi mindent próbált megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön a férfival együtt maradnia, de azzal nem számolt, hogy ez nem az a férfi, aki őt hibáival és minden jóságával együtt elfogadja. Egy önző, rossz életvitelű, link és még mocskos is a tetejébe, aki egyáltalán nem mutatott hálát, amikor szinte kifordította a lakását Piroska a koszból. Amikor végzett a nagytakarítással, közölte vele a férfi, hogy nem tetszik, amit lát. Nem úgy van, ahogy megszokta… Röviden ennyi volt, de a szemem előtt lepergette az eseményeket a teljes valójában és tudtam, magam sem döntöttem volna másként, mint hogy otthagyom, amikor azt mondta neki, takarodj.
*
A nem éppen nyugodtnak mondható karácsony szent estét még együtt átvészeltük, de nyughatatlan természete nem engedte beférkőzni a lelkünkbe a békét és én beletörődtem abba, hogy neki muszáj valamerre elindulnia, végül is éjfél előtt a kertvárosi templom felé vette az útját, ahol ismerősökkel találkozhatott, mert egyszerűen nem bírt megmaradni a fenekén.

folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus

Kedves Éva!

Én sem várok jó véget, de legalább a karácsony szentestét nem töltöttétek magatokban. Mert valahol azt is érzem, hogy itt több ember próbál segíteni, de külön-külön nehéz megoldaniuk a problémát. Mindenképpen az összefogásra lett volna szükség, egymás további segytésére.

Józsi

Cikkíró

Tamás! Janó! Pinokkió!
Mindhármótoknak köszönöm, nem tudjátok, de nagyon sokat segítettetek azzal, hogy egy picit rám figyeltetek. A történet alakulásában lehet, hogy nem, de a gondolataimban kicsit rendet teremtett. Kellett a visszajelzés, nagyon.
Tamás építő kritikáját is külön köszönöm, mert bár kicsit, nem kicsit nagyon értetlenkedtem, már csakazértis, de ő már tudja, ismer :-)
Janó, hiába egy gentleman. Így írják?
Pinokkió, haver!
Pussz,
Éva

Anonymus

Egyben nagyon igaza van Janónak, itt nem lesz happy end, ez egy örök körforgás. Ezzel Évának is meg kell barátkozni -vagy már tudat alatt meg is barátkozott-, csak néha megszokásból zsörtölődik.
Üdv, Pinokkió

Anonymus

Én már jó ideje próbálok valamilyen tanulságot levonni az események alakulásából, de most nem intézhetem el azzal, hogy Szerb Antalt idézem, miszerint "Minden jó elnyeri méltó büntetését". Mert itt már nem arról van szó, hogy meddig terjed a jóság, hanem arról, meddig lehet visszaélni vele? Első pillanatra úgy tűnt, ez egy végtelen történet lesz, mert semmi nem mutat a befejezés, főként a happy and felé, mert ebben az állapotban a legkényelmesebb megmaradni. Én várlak, visszavárlak, te pedig akkor jössz-mész, amikor csak jólesik. Nem unalmas így az élet, annyi bizonyos. Ezt azoknak mondom, akik kételkednének abban, hogy ennek a lélektani folyamatnak a lezárásaként majd csak születik valami okos kompromisszum. Mert már született, azt hiszem, csak még szokni kell a gondolatot. A folyamat ugyanis éppen attól folyamat, hogy a történések még zajlanak, tehát, ahogy korábban is észrevételeztem, inkább amolyan tudósításfélével van dolgunk, kevésbé egy regény végérvényesnek mondható tanulságairól, vagy egy forgatókönyvről, amit a szereplők éppen a maguk ízlése szerint formálnak irodalmi értékké, mivel ez a valóság, a maga diszkrét bájával, és várakozásaival. Tehát, alakulhat százféleképpen a sztori, egy dologban már biztosak lehetünk, hiteles tudósítást kapunk a történtekről, bármi történjen is. De ezen túl egy olyan emberről is képet kaphatunk, akinek fontos mások sorsának alakulása, részt vesz benne, de nem szól bele, nem irányítani kívánja azt felsőbbrendűsége tudatában, de alázattal és szeretettel segíti azt. Ez az igazi szabadság értelmezés, ez az empatikus, elfogadó viselkedés, amely mintául szolgálhat mindazoknak, akik elmennének szó nélkül egy embertársuk összeomlása mellett. Mert mindannyian ezt tesszük, a barátainkkal, családtagjainkkal is, ha kényelmetlenné válik a helyzetük, őket hibáztatjuk érte, és ettől megnyugszunk. Mert ítélkezni már tudunk, segíteni még nem.

Üdvözlettel,
Janó

Cikkíró

párbeszéd

Válasz erre: Anonymus

Nem bánom folytassuk.
Mióta lógnak a díszeken karácsonyfák? Érted már ? :-)

Tamás

Meggondoltam magam és kijavítottam, hogy ne tetszen :-)

Éva

Cikkíró

párbeszéd

Válasz erre: Anonymus

Nem bánom folytassuk.
Mióta lógnak a díszeken karácsonyfák? Érted már ? :-)

Tamás

Jól van, értem már, de most már így hagyom jusztis, hogy neked tetszen :-)

Éva

 

párbeszéd

Válasz erre: Cikkíró

Humorodnál vagy, mint mindig. Nem tudsz kizökkenteni. Sajnálom, hogy el kell viseld ezt a csapást! :-)
Karácsonyfa dísz volt, mert rajta lógtak a táskák, tele ruhákkal, érted már? A másikban igazad van, hogy is mondod? fillérekért... legyen fillérekből, vagy fordítva. Így se, úgy se jó.

Nem bánom folytassuk.
Mióta lógnak a díszeken karácsonyfák? Érted már ? :-)

Tamás

Cikkíró

párbeszéd

Válasz erre: Anonymus

Szegény Piroska, aki fillérekből (fillérekért ??????) tengette életét, de oly szép volt, mint egy karácsonyfa dísz. Bocs, csak ezt a két hibát találtam benne. És látod megtudom úgy is írni, mintha dicsérnélek. Karácsonykor minden megszépül.
Azt írod, hogy folyt. következik. Éva, az Isten szerelmére a nyugodj bele Piroskád ottmaradt az éjféli misén. Cserében mi belenyugszunk, hogy ez tényleg az utolsó rész. Hacsak nem csap át az írásod fantasyba, mert akkor nagy bajban leszünk. Képzeld némely országban nincs 13.-ik emelet, nincs 13-as szobaszám.
Egyszerűen nem építenek ilyet. Így a 14-ik már a levegőben lógna. Ugye te sem akarod, hogy lezuhanjanak a vendégek?
Tamás

Humorodnál vagy, mint mindig. Nem tudsz kizökkenteni. Sajnálom, hogy el kell viseld ezt a csapást! :-)
Karácsonyfa dísz volt, mert rajta lógtak a táskák, tele ruhákkal, érted már? A másikban igazad van, hogy is mondod? fillérekért... legyen fillérekből, vagy fordítva. Így se, úgy se jó.

 

Szegény Piroska, aki fillérekből (fillérekért ??????) tengette életét, de oly szép volt, mint egy karácsonyfa dísz. Bocs, csak ezt a két hibát találtam benne. És látod megtudom úgy is írni, mintha dicsérnélek. Karácsonykor minden megszépül.
Azt írod, hogy folyt. következik. Éva, az Isten szerelmére a nyugodj bele Piroskád ottmaradt az éjféli misén. Cserében mi belenyugszunk, hogy ez tényleg az utolsó rész. Hacsak nem csap át az írásod fantasyba, mert akkor nagy bajban leszünk. Képzeld némely országban nincs 13.-ik emelet, nincs 13-as szobaszám.
Egyszerűen nem építenek ilyet. Így a 14-ik már a levegőben lógna. Ugye te sem akarod, hogy lezuhanjanak a vendégek?
Tamás

Anonymus

alig várom a folytatást!!!
:)