A BŰN… 13. rész
Látogatók száma: 71
A szükség törvényt bont…
Kissé meglepett, hiszen nem ezt tapasztaltam, valahányszor eltűnt az éjszakába, amikor valamikor éjjel csodák-csodája, de hazatalált. Hová is mehetett volna, a szeretet ünnepén, mint vissza hozzánk, ami számára is az otthont jelenti még, ha átmenetit is? A minden, amit tőlem kaphatott karácsony szenteste alkalmából, hogy meghallgattam élménybeszámolóját. A hallgatásom volt maga az ajándék. Lelkünkbe béke költözött és végre hajnaltájt álomba zuhantunk.
*
Kényszerű „szabadságunk” az volt, hogy átvészeljük valahogy az ünnepeket. Nem túloztam, amikor a lányom azon kérdésére, hogy mit hozott a Jézuska, azt válaszoltam humorosan:
- Hát töltöttkáposztát, meg rántott csirkelábat, sült husit, ennivalót. (Persze az igazsághoz tartozik, hogy kevés kis jövedelméből saját magát már jó előre megajándékozta egy SIM kártya nélkül nem működő mobiltelefonnal, ami már meghaladta a családi költségvetést, elmulasztva előtte felhívni a figyelmemet, mert tudta, ha ezt teszi, még a végén lebeszélem róla. Jól gondolta. Rosszul tette.)
*
Úri dolgaim közé tartozott, hogy Piroska mindig meglepett valami rögtönzött alkotásával. Ügyesen körítve és tálalva az apró falatokat, sülteket, mártásokat, savanyúságokat, kis mennyiségekből soknak tűnő, és laktatónak ígérkező ételkülönlegességeket (tócsni apróra vágott szalonnával és szalámival töltve, virsli karikákra vágva, megsütve, így olyan lett, mint egy kis kalap, hozzá sült hagyma, szalonna vékony csíkokban, virsli hosszában, keresztben vágva és átsütve. Ez volt a főétel. Gasztronómia területén szerzett ismeretei megleptek kissé. Az, hogy mindezt gyorsan kb. negyedóra alatt tudta elkövetni, szintén. Vegyes gyümölcs desszertnek (alma, narancs cikkek), a végén pedig boros narancskoktél zárta be a kört. - Hát nem fenséges?
Hogy én közben olvastam vagy éppen írtam, igen. Nem is engedett volna beavatkozni a művébe, csak akkor láttam, amikor tálcán, a szobán keresztül csúszva-haladva felszolgálta az ételt. A dicséret egyszer sem maradt el.
*
Napközben ügyeket intéz. Hogy csinálja nem tudom, ki tudja mióta használt, hány lyukat tartalmazó jeggyel oldja meg az utazásait és még nem bukott le. Igaz mielőtt észrevették volna egyszerűen leszállt a buszról. A reakciók ilyen esetekben különbözőek voltak akár a sofőr, vagy az utazóközönség részéről. (Orvosi papírok, zárójelentések leadása, közgyógyellátási papír felvétele a postán, azzal az ígérettel, hogy a gyógyszereit ingyenesen igénybe veheti jövőre, munkahely keresés céljából az önéletrajzok a legkülönbözőbb helyeken leadása, a még ottmaradt ruháinak hazaszállítása tömegközlekedési eszközzel….)
*
Most elindul, hogy kiszellőztesse a fejét, hátha talál megint valami, a téren már feleslegessé vált és egy üzlet által kidobott plüss állatkákat, amit aztán elajándékoz, ahogy a helyzet adja. (Volt egy férfi, akitől megkérdezte fel tudna-e váltani ötszáz forintot, mert telefonálni szeretne. A férfinek csak kétszáz forintja volt, amit odaadott neki, és miután az ajánlott plüs állatkák között nem volt olyan, amit szeretett volna, zöld béka, nem kérte vissza a pénzt, így megmaradt a kétszáz forint és a maradék kb. 40 db plüs állatka.)
- Mikor jössz Piroska? – kérdezem.
- Egy óra múlva itt vagyok! – feleli.
folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez igazán humorosra sikerült. Végre egy kis felszabadultságot érzek ki a soraidból. :)
Egészen könnyed, vidám, szinte magam előtt láttam azokat a gasztronómiai alkotásokat. :)
Józsi
Így utólag elolvasva mindenegyes hsz-t kicsit talán sok mindent másként látok. Rosszul reagáltam le Tamás hsz-ét, mert igenis nem érzem, amit mond, hogy ez az írás rossz lenne. Amit ő keres, a cselekményt, a tartalmat, az benne van azokban a csapongó, elválasztott részekben, nagyon is. Csak érzékeltetni szerettem volna, ha mégsem sikerült eléggé, sajnálom, mennyire pozitívan álltunk ahhoz a nem apróságnak tűnő eseményhez, hogy ünnep. Megpróbáltuk a lehetetlent. Írhattam volna ezt másként, csalódottan, szomorúan..., de tényleg nem volt az. Kihoztuk magunkból a lehető legjobbat. Lehet, hogy az írás rovására.
Akkor is köszönöm.
Puszi,
Éva
Pinokkió
Köszönet a hozzászólásokért. Ahogyan nem törekedtem soha tökéletességre, úgy kritikát sem tudnék gyakorolni, ezért meg sem próbálom.
A Bűn... c. soroztom 15. részével befejeztem a történetet.
Nem vártam senkitől dícséretet, de jólesett, hogy olvasták sokan, hogy tudják ilyen helyzet is létezik. Ha valaki közületek megélte volna mindazt, amit mi hárman, ráadásul írói vénával rendelkezik, vagy már bizonyított az írásain keresztül, biztos vagyok benne sikerre számíthatott volna, ha ő írja meg a sztorit. Mert neki csak az lett volna, sztori.
Tamás hozzászólásai mindig elevenbe vágnak. Szókimondó, nyersen fogalmazó, és valóban sokszor szembe kerültünk egymással, még, ha őszinte is, mert hasonlóan rosszul veszi ő is a kritikákat mint én, csak fordított a helyzet, amit nem vesz figyelembe. Amit ő tőlem szeretett volna, vagy nem elvárni, az én soha nem leszek.
A jövőben szeretnék magamból kevésbé keserűt, szomorút megosztani a nyilvánossággal, helyette inkább visszatérek az egyetlen szeretett témámhoz, a cicáimhoz. Bennük még sohasem csalódtam. Ők azok, akikről nem lehet "rossz" írást elkövetni.
Köszönök mégegyszer mindent.
Sziasztok,
Éva
Válasszuk ketté a dolgot, és vágjunk a közepébe!
Tamás sokszor igen kemény hangvétele nem lehet sértő azok számára, akik tanulni, fejlődni szeretnének, mert ha minden ízében nem is a teljes igazság, amivel szembesíti a szerzőt, de nagyon tanulságos észrevételei vannak. Ha valaki ismeri őt, akkor tudja, egy bizonyos színvonal alatti írások számára fájdalmasak, és kényszert érez arra, hogy szóvá tegye, hangot adjon ennek az érzésének. Tudományos elemzést ugyan ne várjunk tőle, de ő az írás szerkezetére, és kivitelezésének stilisztikai hibáira tett megjegyzéseivel odafigyelést érdemel, és amit mond, mindenképpen megfontolásra érdemes.
De dicsérni jöttem, nem temetni, hogy megfordítsam Shakespeare Cézárra vonatkozó idézetét.
Mert Tündér nagyszerűen látja, mi a célja egy ilyen fórumnak, és helyet ad a profizmusra kevésbé hajlamos írásoknak is. Azért fogalmazok így, mert sokan a kritikákkal szembeni kemény ellenállásukkal annak adnak hangot, hogy semmiképpen nem szeretnének profivá válni, kedvtelésből teszik amit tesznek, és nekik így jó, ahogy van, hagyják őket békén a minőséggel, nekik ez így jól megfelel. Néha kell egy kis dicséret, így helyreáll a béke a lelkükben, és minden marad a régiben. De van egy másik típusa is - ha szabad így fogalmaznom -, az itt íróknak, akik fejlődni szeretnének, megméretni magukat írásaik által. Törekvésük, hogy egyre jobb írások kerüljenek ki a kezük alól, igen tiszteletre méltó, de nem igen vesznek tudomást arról, hogy képességeik gátat szabnak ennek. És persze, vannak a profik, akik a dicsérettől nem "szállnak el", és nem rendíti őket meg, ha ellenszenvvel találkoznak.
A többség azonban, a kettő között van. Szeretetből írnak, vagy egyszerűen vállalva magukat, megírják a világnak, amit gondolnak a világról. Mindenképpen tiszteletre méltó törekvésük mellett azonban rendelkeznek olyan kritikai érzékkel, amely segítségével különbséget tudnak tenni a jó, és a rossz írás között, mert tisztában vannak azzal a minimum-követelménnyel, amely ahhoz szükséges, hogy a kezük alól ne kerüljön ki silány, igénytelen munka. Ez azt is jelenti, hogy megbecsülik az olvasót, nem csak az írások közzététele fontos számukra, de az is, hogy az olvasónak élményt adjanak, ne bosszúságot. Ettől persze, nem lesznek jó írók, pontosabban, nem ettől lesznek jó írók.
Éva írásai ösztönösen jók. Néhol stiláris hibával, itt-ott mondattani problémákkal, de alapvetően érdekes, jól megfogalmazott, tiszta szívvel, korrekt módon megírt írások ezek. Az sem kizárt, ha lenne türelme, és tanulna stilisztikát, vagy folytatna tanulmányokat e téren, kiváló író lehetne belőle.
Igen, Tündérnek igaza van, hiányt pótol, azokkal együtt, akik vállalják életük bizonyos részleteinek nyilvánosság elé tárását, a maguk őszinte módján, még akkor is, ha tisztában vannak azzal, hogy alkotásaikat nem fogják Nobel-díjra jelölni. Mellesleg, a Sorstalanság egy nagyszerű könyv, még akkor is, ha kellő elfogultsággal (ellenszenvvel?) olvassa valaki. Lehet, vannak nála jobbak is, vagy legalábbis Nobel-díjra még inkább alkalmasak.
Szeretettel kívánok mindenkinek boldog Újévet!
Janó
Kedves Tündér!
Némi csúsztatást érzek ki a hsz-ből. Nem azt találtam mondani, hogy rossz írónő, hanem azt, hogy ez az írása rossz. Mindannyian szoktunk rosszakat írni, és hát ami rossz, az rossz. Sőt , ha nem vettétek volna észre mindenkit elvárható eredményeinek fényében értékelek. Mindketten tudjuk, hogy Éva cikke a tőle elvárhatóhoz képest nem jó. Vitathatatlan , hogy szókimondóan fogalmazok, és persze az is, hogy kizárólag a saját véleményemet írom meg, ami vagy helytálló, vagy nem. Nekem, mint észrevehettétek nem kenyerem a körbefagyi, a mismásolás, és a szépítgetés. Tőlem ennyire telik. Hogy példát is mondjak, nálam a Sorstalanság egy rossz könyv. Ez a véleményem, annak ellenére, hogy a svéd Királyi Akadémia Nobel-díjat adományozott a könyvnek.
Tamás
Nem lehetséges, hogy a Nobel-díjat nem az írásra, hanem a tartalmára kapta?
Éva
Szia Tamás!
Az írónő most a feleségek.hu azon részét erősíti, amit én személy szerint hiányoltam mostanában; a Cintia23, Ané Ági, Gaya, Boszorkány, K.Anna és Monic7676 féle vonalat! Nagy kár lenne ezért rásütni az írásra, hogy rossz írás. Ha ezekre az embereket megbélyegezzük a rossz író billogjával, akkor odajutunk, ahol a többi irodalmi oldal van, amit nagyon nem akarhatunk, nem lesznek hétköznapi író-olvasóink, csak "íróink"! Ennyivel vagyunk mi többek! Az Évával, Ágikkal...
Pussz,
Tündér
Némi csúsztatást érzek ki a hsz-ből. Nem azt találtam mondani, hogy rossz írónő, hanem azt, hogy ez az írása rossz. Mindannyian szoktunk rosszakat írni, és hát ami rossz, az rossz. Sőt , ha nem vettétek volna észre mindenkit elvárható eredményeinek fényében értékelek. Mindketten tudjuk, hogy Éva cikke a tőle elvárhatóhoz képest nem jó. Vitathatatlan , hogy szókimondóan fogalmazok, és persze az is, hogy kizárólag a saját véleményemet írom meg, ami vagy helytálló, vagy nem. Nekem, mint észrevehettétek nem kenyerem a körbefagyi, a mismásolás, és a szépítgetés. Tőlem ennyire telik. Hogy példát is mondjak, nálam a Sorstalanság egy rossz könyv. Ez a véleményem, annak ellenére, hogy a svéd Királyi Akadémia Nobel-díjat adományozott a könyvnek.
Tamás
Ha megengeded Janó, én lefordítanám a mondandódat magyarra.
Ez egy rossz írás. Széteső, és búvópatak jelleggel csordogáló valami. Nem lehet tudni mit is akarhatott mondani az írónő. Itt belekap, ott belekap a történetbe. Nem szokott ilyet csinálni. Csak ritkán. Amit eddig hiányolni lehetett, hogy nincsenek fordulatok a történeteiben azt most megkapod. Csapongások. A sokrészes Dallasiádának a címe pedig egy tévedés. Bár igaza van, azt nem lehet címnek írni, hogy lambéria. Bár ugyanannyi köze van a történethez annak is.
Tamás
Az írónő most a feleségek.hu azon részét erősíti, amit én személy szerint hiányoltam mostanában; a Cintia23, Ané Ági, Gaya, Boszorkány, K.Anna és Monic7676 féle vonalat! Nagy kár lenne ezért rásütni az írásra, hogy rossz írás. Ha ezekre az embereket megbélyegezzük a rossz író billogjával, akkor odajutunk, ahol a többi irodalmi oldal van, amit nagyon nem akarhatunk, nem lesznek hétköznapi író-olvasóink, csak "íróink"! Ennyivel vagyunk mi többek! Az Évával, Ágikkal...
Pussz,
Tündér
Ha ez az élethelyzet nem lenne, akkor miről írnál? érdekelne...
De, ha már nem történik velem semmi, akkor ki fogom találni, megigérem és írok egy fantasyt... vagy a hülyeségeim történeteit. Vagy könyvről írok, és filmről, ahogy én látom, értelmezem, nem ahogy más.
Ha megengeded Janó, én lefordítanám a mondandódat magyarra.
Ez egy rossz írás. Széteső, és búvópatak jelleggel csordogáló valami. Nem lehet tudni mit is akarhatott mondani az írónő. Itt belekap, ott belekap a történetbe. Nem szokott ilyet csinálni. Csak ritkán. Amit eddig hiányolni lehetett, hogy nincsenek fordulatok a történeteiben azt most megkapod. Csapongások. A sokrészes Dallasiádának a címe pedig egy tévedés. Bár igaza van, azt nem lehet címnek írni, hogy lambéria. Bár ugyanannyi köze van a történethez annak is.
Tamás
A "búvópatak jelleggel csordogáló valami" az egy élethelyzet, amelyben három ember életét írom meg.
Éva
Ui. A cím eredete a Börtönrock, lehetne akár ennek a sorozatnak a 0. része is.
Ha csak egy pillanatra is, de felmerült bennem egy kérdés. Milyen lenne egy film forgatókönyve, ha Neked kellene megírnod, és lehetőséged lenne elkészíteni, megrendezni saját filmedet? Mondom, csak egy pillanatra, mert bár pergő gondolataid zavarba ejtően cikáznak, cselekmény az nem nagyon van, de mintha ez nem is hiányozna annyira. Kimondom, amit gondolok. Az előző részekből összevonva az érdemi részeket, és megfűszerezve az általad jól ismert valóságelemekkel, legfeljebb három, hasonló terjedelmű fejezet telne belőle ki. Sajnálom, ez igazán nem kritika, csak egy észrevétel, vélemény. Mert a stílusod nagyon életszerű, remek írás benyomását kelti, mégis, ha próbálom kibogozni, mi is történt valójában, akkor elsikkad az értékes mondandó, nagyon szétszóródik a tizenhárom részben. Nekem mégis az az érzésem, nagyon remek kis alkotás lenne, ha átgondolnád, és kicsit tömörebben fogalmaznál, illetve koncentráltabban, mozgalmasabban futna a cselekmény, mindazokkal a stiláris elemekkel átszőve, megtámogatva, amelyek élvezetessé teszik írásaidat.
Pussz,
Janó
Ez egy rossz írás. Széteső, és búvópatak jelleggel csordogáló valami. Nem lehet tudni mit is akarhatott mondani az írónő. Itt belekap, ott belekap a történetbe. Nem szokott ilyet csinálni. Csak ritkán. Amit eddig hiányolni lehetett, hogy nincsenek fordulatok a történeteiben azt most megkapod. Csapongások. A sokrészes Dallasiádának a címe pedig egy tévedés. Bár igaza van, azt nem lehet címnek írni, hogy lambéria. Bár ugyanannyi köze van a történethez annak is.
Tamás
Látod mit indítottál el már megint bennem? :-)
Pussz,
Éva
Pussz,
Janó