újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

A BŰN…14. rész

2010. december 30. - Látogatók száma: 66

Pénz számolva, asszony verve…..

Túl a szeretet ünnepén, napjain miről is agyalhat két felnőtt ember, mint a következő nagyon is közeli ünnepekről, hiszen nyakukon van már és valahogy azt is át kell vészelni. Ezért aztán félretesznek minden feleslegesnek tűnő kérdést és csak erre az egyre koncentrálnak. Miből oldják meg, hogy valami mégiscsak kerüljön az asztalra.
Mint minden rendes családban, összedugják a fejüket és elkezdenek számolni. A költségvetés nagyon rosszra sikeredett. Amennyire nehéz volt az év eleje, pedig akkor még tiszta lappal indított, semmi jel nem mutatott arra, hogy ez nem megismételhető. De tudta a közmondást erre a helyzetre is. „Minden jó, ha jó a vége!”... Valahogy, most más idők járnak!...„Egyszer hopp! Máskor kopp!” - idők.
- Na akkor számoljunk! – mondja az asszony. – Van négyszázhatvan forintom. (Úgy teljes az igazság, hogy Piroska negyven forintjával, Krisztina két ötösével összejött ötszáz, de még mindig húsz forint hiányzott)
- Van négy kisüveg. – mondja Piroska és már indul is a nonn-stoppba, hogy hozzon egy doboz cigarettát.
Tegnap még tettünk mindketten egy kísérletet a segélyosztó helyen, még leértünk öt óra előtt, ahol a kérdésünkre, hogy mennyi az annyi felvilágosított a kedves hölgy, és a kezünkbe adta az kitöltendő nyomtatványokat.
- Ne számítsanak túl sokra! – mondja a hölgy.
- Semmi gond, mert ahol nincs, ott ötezer forint egy vagyon és azt szorozzuk be kettővel! – feleli az asszony.
*
Amikor ezen is túljutottunk, mindketten más irányba távoztunk. Piroskának hirtelen mehetnéke támadt, nem is értettem miért? Nekem más gondolatok forogtak az agyamban. Valami harapni való után kell néznem. Maradék forintjaimból sikerült is olcsón megúsznom a másfél kiló csirkemellcsonttal, ami mindössze négyszáz forint és még maradt is egy doboz cigire, de negyven forint még mindig hiányzott. Ezért levetkőzve szerénységemet, bekopogtam rég nem látott szomszédomhoz, ahol talán nincsenek filléres gondok. Nem tévedtem. A szomszéd, miközben készséggel kisegített a bajból, nem mulasztotta el közölni, én vagyok az ötödik, aki bajban van.
- Nem vagyok én bajban, a baj nem itt kezdődik – mondom. (és a szomszéd megtoldotta még egy ezressel a kölcsönt. Kilátásba helyezve, miután közöltem megoldom én ezt a kérdést,… majd ő kisegít csak időben szóljak, mert akkor nem fizeti ki az egyik számláját…Ebben maradtunk.)… Csak ezt ne mondta volna! – gondolta az asszony mert eszébe jutott, hogy a decemberi számláival még tartozik a szolgáltatók felé, nem vészes, mindössze hatvanháromezer forint. A következő év is jól fog kezdődni.
- Köszönöm. – feleltem.
*
Mi a fenét tegyek, hogy jó legyen? – gondoltam és humorra vettem a figurát. Szörföztem kicsit a gépen és mit az ’Isten jó kedvem lett. Szeretnek az emberek, ha nem is érzem rögtön, azonnal, de szeretnek. Nekem fontos, nagyon fontos, hogy érezzék, tudják, én is szeretem őket, nem tudom mindig kifejezni, sőt, lehet, hogy félreértenek? Félreértenek. Egy biztos, én tudom.
*
Tele van velem a búrája sokaknak. Nem baj. Nekem is. Majd csak lesz valahogy. Olyan nincs, hogy ne legyen valahogy. – Megoldom! – jutott eszembe a bátyám, amikor nehéz helyzetbe került. – Nem baj lányom! – mondta valamikor oly sokszor apám, amikor sokadika volt. – Majd rajzolok! - mondta mindig az anyám, amikor hiányoltam a savanyúságot. – a többiről nem is beszélve. Van mihez nyúlni. Van tartalék az agyamban, amiből pénzt, ha nem is, de a túléléshez szükséges gondolatokat magamévá tudom tenni.
- Megoldom. – mondom én.
- Hogyan? – kérdezi Piroska.
- Gondolkodom, ne zavarj! – felelem.
- Túl sok lesz, még megárt. – feleli Piroska.
- Én is itt vagyok! – mondja a lányom.
- Tudom! – felelem.
- Na akkor hogy lesz? – kérdezik szinte mindketten.

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
2014. december 25. 11:58
Én befejeztem. A jóból is megártott a sok/k... Most ti következtek... :-)))
Megártott ez a négy év?... Pinokkiónak van igaza, mert ennek sosem lesz vége...
Anonymus
2011. december 25. 10:09
Kedves Éva!

Nagyon jó, tetszett ez a rész. Érezni az összetartozás akaratát. A nehéz helyzet összehozza az embereket.

Józsi
Cikkíró
2011. január 14. 10:19
- Van egy kis rizs. - mondom.
- Mivel? - kérdezik.
- Mivel éhesek vagyunk! - felelem.
Cikkíró
párbeszéd
2011. január 3. 20:10

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2011. január 3. 20:08

Haha haha! Sose fejezed beeee!
Pinokkió

Pinokkió!
Múlt idő!
Vége!
Jöhetnek a cicák! :-)
Látod annak sose lesz vége,.... haha
Puszi,
Éva
Anonymus
2011. január 3. 20:08
Haha haha! Sose fejezed beeee!
Pinokkió
Cikkíró
2011. január 2. 20:09
Szerintem már nem érdemes, ugyanis a következő résszel befejeztem a történetet. :-)
Anonymus
2010. december 30. 09:19
megfogadom, hogy elkezdem olvasni az elejétől
szilveszterre már végzek is!!!
további jó alkotást

:)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: