újabb események régebbi események további események
17:53
Stanmorefel regisztrált a weboldalra
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

A BŰN … 3. rész

2010. december 9. - Látogatók száma: 73

Meg vagy Piroska!

Tudtam, hogy csak annyit kell tennem, hogy felhívom telefonon, hogy érdeklődjem merre jár, ezt akarja, várja, mert ő már ide tartozik, érezni akarja, hogy hiányzik valahonnan, valakiknek. Most nekünk, és akkor, talán előkerül.
De még dacolok magammal, hogy érezze mennyire bántó tud lenni, amikor nem tartja magát a megbeszéltekhez. Nálam is elszakadt a cérna.
Azon a reggelen, amikor elindult a kórházba, hogy elvégezzék nála azt a kis műtéti beavatkozást, amire azért van szükség, mert a legtöbb változó korba került nőnél kimaradozó, majd erős vérzés jelentkezik, még elbúcsúzott, puszit adott, mintha tényleg a hozzátartozónk lenne. Átéreztem, hogy fél, emlékeztem, amikor hasonló gondokkal küzdöttem magam is, de mindig egyedül oldottam meg, semmi kíséret nélkül, és bár kérte, hogy menjek vele, nem tettem. – Ugyan már! Abba maradtunk, ha felébred az altatásból, délután hívni fogom.
Amit meg is tettem és jellemzően rá, már túl van az egészen, már el is felejtette, hülyéskedik, hogy ő mennyire utálja a teát és belé akarják erőltetni, meg hogy nem akar aludni, ha egyszer nem álmos. Már jönne el onnan, de még visszatartják. Hát ez ő!
Megbeszéltük mikor ér haza kb., de azt az ötletét, hogy menjek érte, elvetettem. Nincs erre szükség, tudja merre az erre. Nem tudta!
Egész estig vártuk. Aztán jött a telefonba a hadovázás, az, amit mindig is tett, amikor valamit meg kellett magyarázni. Fontos dolgai jöttek közbe itt-ott a kanyarba találkozott ezzel meg azzal az ismerőssel. Ezt már sokszor eljátszotta. Ő nem tudja mi az az egyenes, szüksége van a kitérőkre, mert ő ilyen. Nem érezte át, ezzel megint túllőtt a célon.
Hagytam, tegye, amit akar, legyen ott, ahol akar, de a gondolataimat nem hagyta nyugton, merre jár.
Két nap telt el úgy, hogy nem hívtam fel. Magamat is felpörgetve, hogy nem jött haza, döntöttem el, nem fogom többet keresni. Ő nem tudott hívni, mert tudtam se pénze, se a telefonja nem olyan, amivel hívni tud. Nem éppen humánus eljárás volt részemről, de azt akartam érezze, milyen az, amikor úgy teszek, mintha nem hiányozna a létszámból.
Amikor már második éjszakát se töltötte itthon és a lányom is egyre sürgetőbben tudni szerette volna hol van, miért nem jön, rászántam magam és végre felhívtam. Éreztem, ez az utolsó kísérletem.
- Hol vagy Piroska? – kérdeztem, amire ő a szokásos szövegét nyomta.
- Cso-csózok – felelte, megemlítve a helyet, ahol éppen ezt a játékot űzi, valami gyerekekkel körülvéve.
- Hát akkor cso-csózz tovább – válaszoltam, de tudod itt még nem fejezted be és letettem a kagylót.

Ezután többször is megszólalt a telefon, de mindig csak kettőt. Tudtam, hogy ő próbál hívogatni. Nem érdekelt!
Napközben a szokásos teendőim miatt én nem tartózkodtam itthon, így csak a lányommal találkozott, amikor a holmijait, ruháit összepakolta és betette a szoba egyik sarkába. Amikor hazajöttem a kertből láttam, itt járt. Próbáltam a lányomat jobb belátásra téríteni, hogy ennek egyenes következménye, hogy innen el kell mennie. Vegyes érzelmei még inkább fokozták, amúgy rossz hangulatomat, mert én is kaptam egy nem kívánatos üzenetet. Nyilván van már hová mennie, talán megint a barátjához, és csak idő kérdése, mikor fog előkerülni ismét. Tartottam magam egy darabig, de mint minden, egy idő után ez is kezdett egyre dühítőbbé válni. - Hogy lehet ennyire könnyelmű. Kivel lehet? A cso-csózáson kívül mit csinál, hol tartózkodik, hol alszik? Persze, hogy bosszantott!
*
Aztán egyszer csak megjelent. Mintha mi sem történt volna. Már megint pörgött.
Elszállt a mérgem, egy darabig ugyan tartottam magam és nem szóltam hozzá, de lassan felengedett bennem a harag és mintha ez lenne a legtermészetesebb, folytattuk ott, ahol abbahagytuk.
Azért alaposan megmostam a fejét, de már sokkal higgadtabban.
Kiderült, hogy van egy új barátja, akinél tartózkodott, ahol jól érezte magát, a szokásos szövegének a felét sem értettem. De csak mondta-mondta. Ő tudja, mit csinál! Vagy nem – gondoltam.
Végre ismét nyugalom költözött be az otthonomba, vagy csak Piroska.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
2013. november 30. 10:46
Nem tudom, de valahogy rossz az időzítés. Erre egyszer már felhívták a figyelmem, mégsem tanultam belőle. Neked sem illene ünnepek előtt olvasnod. Hiszen közeleg a karácsony és ilyenkor nem szeretik az emberek a szomorút, a keserűt. Csupa vidámságot..., amivel én sajnos nem szolgálhatok, de másokat olvasni, ha van ilyen, azt azért szeretem... :-)
Anonymus
2011. december 24. 08:19
Kedves Éva!

Olvasom tovább! Egyre érdekesebb! :-)

Üdv.

Józsi
Anonymus
2010. december 21. 20:51
Sziasztok!
A "titkaink rovat miatt vagyunk láthatatlanok":-)
Bonyolódik a történet...
Mék tovább:-)
Pinokkió
Anonymus
2010. december 12. 16:31
Kedves Éva! Mi mást is írhatnék a cikkedhez, mint azt, hogy szeretlek olvasni. Írásodból azt is kihámoztam: nem is vagy te annyira fusztrált (jóllehet nyomasztanak a megélt megpróbáltatások), mint ahogy nekünk olvasókkal igyekszel elhitetni. Valahogy erre a figurára álltál rá, és nem is sikertelenül, jól forgatod a tollat. Hát ennyit röviden!

Írjál, írjál, írjál! Jutka
Anonymus
párbeszéd
2010. december 9. 15:48

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2010. december 9. 15:32

Köszönöm a kimerítő hozzászólást, de légyszives bontsd ketté a a második bekezdést. Annak az első mondatával még egyet is tudnék érteni. Ott lenne vége. A többi az a te "fantáziád" szüleménye, azzal nem értek egyet. Mi mindketten a fiúkat szeretjük. Az, hogy valaki és ezt Janó mondta jól, hogy még azt is felvállalja a könnyebb boldogulása érdekében, hogy férfias, kemény "csávó", vagány, ragozzam tovább? Én is beleborzonganék, ha úgy lenne, ahogy ti férfiak képzelitek!

Lehet, hogy félreérthető voltam a legnagyobb igyekezetem ellenére is.

- Nem a nemi identitásra gondoltam, hanem arra a szerepre, ami társadalmi elvárás egy nővel szemben, és amivel nem értek egyet.
- Valóban, az én fantáziám szüleménye a második verzió. De ezt sem tartom jónak, pusztán egy lehetőség, mert hiszen az írás játék, még ha komoly dolog is.
- Nem tanácsot adtam, tehát, nem kell egyetérteni vele (borzongani meg nem érdemes e miatt), csak kérdezted, én válaszoltam, milyen befejezési lehetőségeket látok.
- Van aki ismeri, és felvállalja magát, van aki bujkál önmaga elöl is. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagy különbség lenne a férfi és a női gondolkodás között, mint ahogy azt sokan képzelik.

Én iróniával közelítettem egy írói kérdésfeltevés kapcsán ehhez az íráshoz, jelezve, hogy a befejezés, vagy a cselekmény továbbvitele benned fogalmazódhat meg a leghitelesebb módon, ebbe kívülről legfeljebb csak ötleteket lehet adni. Én megpróbáltam. :)

Üdv,
Janó
Cikkíró
párbeszéd
2010. december 9. 15:35

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. december 9. 11:17

Nem csak én vagyok láthatatlan Nálad. Azért írtam oda a nevemet, össze ne tévessz minket!:)

Két lehetőség van, szerintem. Az egyik, hogy a két nő rájön, hogy mindketten jól kiegészítik egymást, és elfogadják ezt a helyzetet. Ez megkönnyebbülést jelent mindkettő számára, mert megőrzik identitásukat, ugyanakkor a befogadó segített egy élet újraindításában (vagy folytatásában), és minden szép, és jó, és olyanná válik, mint egy klasszikus házasság, ahol a "férfi" időnként el-elkalandozik, de ugye, ezt egy nőnek el kell tűrnie, mert a szereposztás szerint ez így helyénvaló (brrrrr, ebbe beleborzongtam). Happy And.

A másik lehetőség egy krimi szál elindítása. A nő nem tud leszokni rossz szokásairól, ami a teljes kifosztottsághoz vezetett, és most a gyermekét egyedül nevelő asszony szívjósága kapóra jön. Lassan kitúrja az asszonyt megszokott világából, majd az otthonából is, különböző furfangokkal.

Hát, nem is tudom. Szerb Antal jut eszembe: "Minden jó elnyeri méltó büntetését."

A harmadik bekezdésről pedig ne is álmodj, nem ejtettek a fejemre! Az, hogy a "birodalmamból" ezt értsd: konyha kitúrt, csisziköl, tudod mit jelent ez, sikál, szinte mindent, ami a keze ügyébe kerül, csillog, villog minden. Azt még elviselem, még jól is jön, mert különben nem tudnék itt lenni köztetek.
Szép napot!
Ja, hogy hideg van?
Éva
Cikkíró
párbeszéd
2010. december 9. 15:32

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. december 9. 11:17

Nem csak én vagyok láthatatlan Nálad. Azért írtam oda a nevemet, össze ne tévessz minket!:)

Két lehetőség van, szerintem. Az egyik, hogy a két nő rájön, hogy mindketten jól kiegészítik egymást, és elfogadják ezt a helyzetet. Ez megkönnyebbülést jelent mindkettő számára, mert megőrzik identitásukat, ugyanakkor a befogadó segített egy élet újraindításában (vagy folytatásában), és minden szép, és jó, és olyanná válik, mint egy klasszikus házasság, ahol a "férfi" időnként el-elkalandozik, de ugye, ezt egy nőnek el kell tűrnie, mert a szereposztás szerint ez így helyénvaló (brrrrr, ebbe beleborzongtam). Happy And.

A másik lehetőség egy krimi szál elindítása. A nő nem tud leszokni rossz szokásairól, ami a teljes kifosztottsághoz vezetett, és most a gyermekét egyedül nevelő asszony szívjósága kapóra jön. Lassan kitúrja az asszonyt megszokott világából, majd az otthonából is, különböző furfangokkal.

Hát, nem is tudom. Szerb Antal jut eszembe: "Minden jó elnyeri méltó büntetését."

Köszönöm a kimerítő hozzászólást, de légyszives bontsd ketté a a második bekezdést. Annak az első mondatával még egyet is tudnék érteni. Ott lenne vége. A többi az a te "fantáziád" szüleménye, azzal nem értek egyet. Mi mindketten a fiúkat szeretjük. Az, hogy valaki és ezt Janó mondta jól, hogy még azt is felvállalja a könnyebb boldogulása érdekében, hogy férfias, kemény "csávó", vagány, ragozzam tovább? Én is beleborzonganék, ha úgy lenne, ahogy ti férfiak képzelitek!
Anonymus
2010. december 9. 11:17
Nem csak én vagyok láthatatlan Nálad. Azért írtam oda a nevemet, össze ne tévessz minket!:)

Két lehetőség van, szerintem. Az egyik, hogy a két nő rájön, hogy mindketten jól kiegészítik egymást, és elfogadják ezt a helyzetet. Ez megkönnyebbülést jelent mindkettő számára, mert megőrzik identitásukat, ugyanakkor a befogadó segített egy élet újraindításában (vagy folytatásában), és minden szép, és jó, és olyanná válik, mint egy klasszikus házasság, ahol a "férfi" időnként el-elkalandozik, de ugye, ezt egy nőnek el kell tűrnie, mert a szereposztás szerint ez így helyénvaló (brrrrr, ebbe beleborzongtam). Happy And.

A másik lehetőség egy krimi szál elindítása. A nő nem tud leszokni rossz szokásairól, ami a teljes kifosztottsághoz vezetett, és most a gyermekét egyedül nevelő asszony szívjósága kapóra jön. Lassan kitúrja az asszonyt megszokott világából, majd az otthonából is, különböző furfangokkal.

Hát, nem is tudom. Szerb Antal jut eszembe: "Minden jó elnyeri méltó büntetését."
Cikkíró
párbeszéd
2010. december 9. 07:48

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. december 9. 07:35

Érdekes ez a vívódás, aggodalom a másik sorsa iránt. Sokszor a magunkét is nehéz irányítani. De vajon, kinek nehezebb? A befogadott, a látszólag magára talált nőnek, vagy annak az asszonynak, aki vívódik, mert a lánya is igényt tart rá, az életét is szeretné rendbe hozni, és felelősséget érez egy másik, egy idegen ember iránt is. Nem vár hálát, de ezek az időszakos eltűnések "magára találások" zavarják az otthon nyugalmát. Érdekes helyzet. Vajon, van valamilyen jó megoldás? Kíváncsian várom!

Janó

Nem tudom! Hát segíts találni!
Még mindig nem tudom miért vagy láthatatlan.
Anonymus
2010. december 9. 07:35
Érdekes ez a vívódás, aggodalom a másik sorsa iránt. Sokszor a magunkét is nehéz irányítani. De vajon, kinek nehezebb? A befogadott, a látszólag magára talált nőnek, vagy annak az asszonynak, aki vívódik, mert a lánya is igényt tart rá, az életét is szeretné rendbe hozni, és felelősséget érez egy másik, egy idegen ember iránt is. Nem vár hálát, de ezek az időszakos eltűnések "magára találások" zavarják az otthon nyugalmát. Érdekes helyzet. Vajon, van valamilyen jó megoldás? Kíváncsian várom!

Janó
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: