újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A BŰN … 4. rész

Látogatók száma: 64

Piroska sír…

Sírj csak nyugodtan. – gondolta az asszony, elégszer gyakorolta ő is a megkönnyebbülésnek ezt a módját, és ha neki mégsem sikerült, attól még nála működhet a dolog.
Tudta, nem fog menni egyik napról a másikra, hogy átformálja Piroskát, hiszen hol van ő attól, hogy gyakorlata lenne abban, mit is kell tennie egy eltévedt bárány, nyájhoz visszatereléséhez. Mégsem adja fel, mert nem olyan fából faragták, érezte, előbb vagy utóbb siker fogja koronázni próbálkozásait. Most még optimista szemlélettel közelíti meg a kérdést. Egy-egy ilyen próbálkozása alkalmával, ha nem megy szép szóval, jól bevált hangerő teszi meg a hatást, amikor amúgy rendesen kiosztja, vannak bizonyos erkölcsi normák, melyeket illik betartani, és ez mindenkire vonatkozik, még rá is.
Amikor kissé eldurvult szócsata lecseng, mindhárman megkönnyebbülnek, az asszony, meg a lánya és Piroska. Csend van, de csak rövid ideig, míg valamelyikük meg nem töri ezt a látszólagos nyugalmat. A lelkek mélyén dolgozik a kimondott szó, de hogy milyen hatása lesz, azt majd az idő fogja eldönteni.
Az asszony, amikor már úgy gondolja, elég volt az erkölcsi prédikációból és váltani szeretne a dolgos hétköznapokra, kiosztja az aznapi feladatot, de azért igyekszik a látszatot fenntartani, hogy mégiscsak ő az „úr”nő a háznál.
Már összeszedte a szemetet mindenhol, hiszen ahol három ember sír, ott rengeteg a papír zsebkendő.
Csak elkezdeni volt nehéz, már mindenki tudja a dolgát. Vége a szipogásnak, duzzogásnak mára. Dologidő van.
A lányának mondja:
- Vidd ki légyszives a szemetet.
Piroska már ugrana, de leinti.
– Nem - Majd ő kiviszi.
Néhányszor még meg kell ugyan ismételnie a kérést, hogy értse, már ismeri a lányát.
– Jól van na, majd… - feleli.
- Nincs majd, most.
Az asszony tudja ezt, elégszer gyakoroltatta már vele, sikerrel. A végén mindig a szemét győzött és kikerült a kukába.

Piroskának nem kell megmondani mi a dolga, mert perceken belül mintegy fellélegezve nekilódul és elkezdi, és addig nem hagyja abba, míg a végére nem ér. Fáradhatatlanul csiszikol, suvickol, mosogat, mos, semmit sem hagyva szinte az asszonynak, annyira igyekszik. Alapos munkát végez, beleadva minden elmulasztott és a múltból hozott jó szokását, hogy tisztaságot varázsoljon a mostani második otthonába. Már nyoma sincs a korábbi feszültségnek, arra nincs idő, de tudja, jól felfogott érdeke, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, melyek odáig vezettek, hogy már több „otthont” is tudhat maga mögött, ahová nem kívánatos a visszatérés.
Végre mindenki megnyugszik. Már mesél az utolsó „kalandjáról”, hogy a kis csávókkal hol és hogyan csocsózik, és milyen jókat nevetnek, mennyire jól érzik magukat ilyenkor, és hogy van egy Farkaskája, aki szintén jó csávó, amúgy rendesen kitárgyalva a részleteket is akár. A kedve mindig olyan, kérdés nélkül is mondja, és vigyorog közben. – Ez most melyik Farkaska? – kérdezi az asszony, és ő készségesen megosztja vele még a részleteket is. Hm.
Az asszony csak gondolja, de nem mondja ki: - Akkor miért nem ott folyatod a vizet a Farkaskádnál, kislány! Ha így megy tovább, rámegy a „gatyám” is, amikor ki kell fizetnem a vízszámlát. Aztán megenyhül, magát is megnyugtatva, legalább egy tiszta nő az, akit befogadott az otthonába.
És nem bánja. Már az ebédet is készíti, közben ki-be szaladgál, de inkább csúszkál a konyha és a szoba burkolatán, amikor az asszony hívja, hogy felolvasson neki egy-egy jópofa cikket, vagy jó sztorit a felesegek.hu oldalról. Megosztva vele a saját gondolatait, írásait is, amiket ő megélt a valóságban és feltett erre az oldalra. A hiányzó részeket eközben egymás között megbeszélik. Mi történt akkor, amikor kisiklott az élete? Merre vitte a lába, amikor nem volt hová mennie?
Hol hajtotta le a fejét, melyik padon, vagy sarkon ágyazott be magának és miért nem fogadta el akkor az asszony segítségét, amikor egy ilyen alkalommal az utcán találkozva megkérdezte tőle:
- Piroska! Tudod hol lakom, ha bajban vagy és segítségre van szükséged, tudod hol találsz meg.
A válasza akkor az volt:
- Éva, köszönöm, de nincs semmi baj, jól vagyok.
*
Múlik az idő és már megint nem tartotta be a szavát. Azt mondta estére itthon lesz. Már késésben van, a Farkaskája nyilván hosszúra nyújtotta a légyottot, vagy Piroska. Ki tudja?
Az asszony felemeli a telefonkagylót, de meggondolja magát.

Folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Anonymus
Tetszik! Mert olyan természetesen tiszta írás, érzelgősség nélkül. Mert őszinte, és nagyon is aktuális. Mert egyszerűen, emberi.
És a stílusa, ezúttal is magával ragadó.

Jó éjt kedves Éva!
Janó
 
A párbeszédeket én tördelném rendesen a helyedben. Tudod úgy, ahogy a könyvekben szokták. Így így gondolom, nézd:

A lányának mondja:
- Vidd ki légyszives a szemetet.
Piroska már ugrana, de leinti.
– Nem - Majd ő kiviszi.
Néhányszor még meg kell ugyan ismételnie a kérést, hogy értse, már ismeri a lányát.
– Jól van na, majd… - feleli.
- Nincs majd, most.
Az asszony tudja ezt, elégszer gyakoroltatta már vele, sikerrel. A végén mindig a szemét győzött és kikerült a kukába.

---------------------

Hol hajtotta le a fejét, melyik padon, vagy sarkon ágyazott be magának és miért nem fogadta el akkor az asszony segítségét, amikor egy ilyen alkalommal az utcán találkozva megkérdezte tőle:
- Piroska! Tudod hol lakom, ha bajban vagy és segítségre van szükséged, tudod hol találsz meg.
A válasza akkor az volt:
- Éva, köszönöm, de nincs semmi baj, jól vagyok.
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

A párbeszédeket én tördelném rendesen a helyedben. Tudod úgy, ahogy a könyvekben szokták. Így így gondolom, nézd:

A lányának mondja:
- Vidd ki légyszives a szemetet.
Piroska már ugrana, de leinti.
– Nem - Majd ő kiviszi.
Néhányszor még meg kell ugyan ismételnie a kérést, hogy értse, már ismeri a lányát.
– Jól van na, majd… - feleli.
- Nincs majd, most.
Az asszony tudja ezt, elégszer gyakoroltatta már vele, sikerrel. A végén mindig a szemét győzött és kikerült a kukába.

---------------------

Hol hajtotta le a fejét, melyik padon, vagy sarkon ágyazott be magának és miért nem fogadta el akkor az asszony segítségét, amikor egy ilyen alkalommal az utcán találkozva megkérdezte tőle:
- Piroska! Tudod hol lakom, ha bajban vagy és segítségre van szükséged, tudod hol találsz meg.
A válasza akkor az volt:
- Éva, köszönöm, de nincs semmi baj, jól vagyok.

- Köszönöm a tanácsodat. Így kellett volna, tudom, de nagyon hosszúra sikeredett volna. Kétségtelen. Így sokkal jobb.
Szívesen megfogadom a tanácsod és ha ma nem is, de holnap eszerint módosítom.
Jó éjt!
Éva
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Tetszik! Mert olyan természetesen tiszta írás, érzelgősség nélkül. Mert őszinte, és nagyon is aktuális. Mert egyszerűen, emberi.
És a stílusa, ezúttal is magával ragadó.

Jó éjt kedves Éva!
Janó

Köszönöm!
Jó éjt!
Éva

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Köszönöm!
Jó éjt!
Éva

Simán be is másolhatod innen, úgy csináltam.

Kijelölés - másolás - beillesztés.
Biztos tudod.

Szívesen!

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Köszönöm!
Jó éjt!
Éva

Nagyon jó lett így a tördelés, örülök, hogy sikerült megcsinálni!
D. J.
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Nagyon jó lett így a tördelés, örülök, hogy sikerült megcsinálni!
D. J.

Te voltál!??? Te kis hamiskártyás! :-)

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Te voltál!??? Te kis hamiskártyás! :-)

Ki más mégis?
:o)
D. J.
Anonymus
Szia!
Ma most ennyi volt. Emésztem Piroskát;-) Amúgy igaza van a Janónak, természetes, nagyon!
Holnap is nap lesz...
Üdv,
Pinokkió
Anonymus
Kedves Éva!

Olvasva az írást érdekes dolgot fedeztem fel. Úgy beszél, mintha valaki mással történne a dolog, pedig... Nagyon tetszik a stílusváltása. Mint aki magát próbálgatja... :-)

Üdv.

Józsi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: