A BŰN … 5. rész
Látogatók száma: 49
Piroska hazatalált…
A lánya mondja:
- Anyu, jön a Piroska, de nem egyedül, egy férfi van vele.
Pár méter az ablak és a kaputelefon közötti távolság. Nincs ideje megnézni ki az illető, de nem kell, csak pár percet várnia, hogy szembesüljön a helyzettel.
- Hazataláltál? – kérdezi az asszony, és a jövevénnyel együtt beengedi, nem tud mást tenni. A meglepetés sikerült. De az asszony nem először szembesül váratlan szituációkkal, ezért barátságosra veszi a figurát.
Első látásra nem visszariasztó a férfi, ezért udvariasan bemutatkoznak egymásnak, a váratlan ismeretlen látogatása nem okoz különösebb gondot, amúgy a lakása tiszta, ragyog, Piroska jóvoltából. Hát akkor most megmutatja, hogyan kell fogadni a vendéget.
*
Eszébe jut, amikor ő állított be azzal az ismeretlen férfival, akivel randizott és az előrehaladott időt kihasználva, nem engedte buszra szállni a férfit, amúgy is közel volt a Pláza a lakásához. Akkor nagy meglepetésben volt része a fogadtatást illetően, és ez készületlenül és váratlanul érte. Erről az oldaláról nem ismerte még Piroskát.
Természetes, mielőtt hazaértek volna nagyjából ecsetelte a férfi előtt a helyzetet, ne érje váratlanul, hogy bár azt mondta egy lánya van, és mégis hogyan lett hirtelen kettő belőle. Az asszony őszinte, és nyílt lapokkal játszott, ezért nem engedhette meg azt, hogy elvarratlan szálak legyenek közöttük, már a megismerkedésük pillanatában. De az, amit ő gondolt, hogy őket vacsorával fogják várni a „lányok”, nagy meglepetés volt mindkettőjük részére, amikor vacsora helyett, csak egy számon kérő, rideg fogadtatásban részesültek, amitől az asszony nagyon, de nagyon kellemetlenül érezte magát.
Megpróbálta ugyan a helyzetet kissé enyhíteni azzal, hogy a bemutatkozás, ha nem is sikerült fényesre, nincs semmi sem veszve. Egyszerűen helyre tette a nőt a maga módján. Az asszony tudta, ha most ezt nem teszi, akkor egyszer s mindenkorra a fejére fog nőni, és ezt nem engedhette meg.
- Hogy jössz te ahhoz, hogy felelősségre vonj, mert későn jövök haza? Mihez képest későn. – kérdezte az asszony és nem engedte, hogy azonnal megválaszolja.
- Nagyon jól tudtad, tudtátok hová megyek, kivel leszek, egyet nem tudtatok, hogy nem egyedül érkezem. Azt is tudtátok, ha mondtam is lehet az egy óra, de nem így alakult. Három lett belől. – közben a lányára néz -, aki az egésznek mintegy szemlélője csupán és ingatja a fejét, hogy nem érti Piroskának ezt a viselkedését. Az asszony tudta, nagyon is értette. Ismerte már annyira a lányát.
- Azt mondtad kb. egy óra és itthon leszel – felelte a nő.
- Micsoda? Te ezt komolyan gondoltad, hogy találkozom egy férfival, első randim és tartható egy ilyen odavetett ígéret? – És egyáltalán hogy veszed a bátorságot, hogy kérdőre vonj? - Milyen alapon teszed ezt? - Egyszerűen nem hiszek a fülemnek. – feleli az asszony és nagyon kellemetlenül érzi magát, hogy már nem lehet helyrehozni ezt a hibát, már nem tudja másként kezelni ezt a beszélgetést, csak határozott és nem éppen az alkalomhoz illő hangerővel adja a nő tudomására, hogy ilyen mélységig neki az égvilágon semmilyen beleszólása nem lehet az ő életébe. – Köze nincs hozzá….
- Egyszerűen aggódtunk. – feleli Piroska, de ez az asszonyt már nem érdekli. Elégszer élte már át az aggódásnak ezt a fajtáját, amikor a lánya nem átallott akár még célzásokat is tenni arra - hol lehet, mit csinál, miért nem jön, belelovalva magát az anya hiányába – akár rendőrt is hívni, hogy keressék meg.
- És akkor nem az lett volna a te dolgod, aki idősebb vagy és nagyjából már ismered Krisztinát, hogy megmagyarázd a helyzetet, ahelyett, hogy belemész egy olyan dologba, hogy késő este elindultok keresni, és mivel tudtátok hol vagyunk, még odáig is képesek voltatok eljönni? – Normális vagy te? – kérdezte az asszony és teljesen le volt döbbenve attól, amit ők ketten produkáltak.
*
Ez a közjáték mélyen nyomot hagyott az asszony lelkében, de a helyzet nem vette el a kedvét, főleg akkor, amikor a férfi az első meglepetésből felocsúdva már egészen mással volt elfoglalva az elkövetkezendő órákban.
*
Helyzet van, és most neki kell megmutatnia, hogyan kellett volna akkor viselkednie, mert ez a mostani nagyon is hasonló volt ahhoz, amikor az asszony állított be egy idegennel.
Udvariasan hellyel kínálta a férfit, aki az előzményeket nem ismerhette és természetesen elbeszélgetett vele, oldva a kezdeti pár perces feszültséget kettejük között, mert az azért jelen volt, de fokozatosan múlt el, mintha ez lenne a legtermészetesebb. A férfi, ahogy jött, úgy elment és az asszony megnyugodva vette tudomásul az új helyzetet. Piroskának most a Farkaskájával van dolga. Végre egyszer jó helyen tudhatta és átmenetileg megint béke szállt az otthonára. De vajon meddig? Észrevette ugyanis a beszélgetés közben, hogy ez a férfi nem mindenben osztozik Piroska viselkedésével, valami kettejük között nincs rendben…
Folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem értem a hozzászólók némelyikét. Én végig tudtam, egyértelmű, hogy kiről szól a történet. Nem mindennapi az egyszer biztos, amit olvasok. :-)
Üdv.
Józsi
Csak azt nem tudtam, hogy ennyire rólad szól.
Üdv, Pinokkió
Janó
De valamit nem tudtam kellőképpen kifejezni. Azt hiszem félreértetted azt a részt, amikor a számonkérés zajlik. Ő kért engem számon, amikor a randiról hazaérkeztem. Emlékszel a gyertyafényesre? Nekem is volt egy barátom.
Janó