A GYÖNYÖR PILLANATA ... 2. RÉSZ

Látogatók száma: 66

Elképzelte milyen undorító lehet, Így felöltözve még elmegy, de ha arra gondol…..

Mindig ugyanaz. A távolság, a lakása és a munkahelye között. Az egyedüllét, a szinte állandó éhségérzet, az otthoni teendők, a munka, a gyerek, ami ráadásul a nyakába szakadt, egyedül csak rá hárult. Kitől is kaphatott volna segítséget. Régóta nélkülözte már a kedves szót, egy simogatást, egy ölelést, a szeretetet, és hogy tartozzon valakihez egyre jobban hiányzott az asszonynak. Az egyhangúság kezdte egyre közelebb és közelebb vinni gondolatban ahhoz az emberhez, aki már régóta nem hagyta őt békén az örökös udvarlásával, a kérdéseivel, ha kettesben maradtak, szinte már tudta mi fog következni. Nem tudott kitérni ezek elől, mert ez az ember a főnöke volt, ő pedig csak egyszerű beosztott, akinek nagyon nagy szüksége volt erre a munkára, ami a létét jelentette. Számára a munka volt az élete, az egyetlen lehetséges kiút abból a pokolból, amiben élt, a házassága rosszra fordult. A férjére nem számíthatott.
A férfi nagyon elszánt volt. Kitartása erősebb, mint a nő gyenge elutasításai. Nem tudta elképzelni, hogy az a férfi hozzá érjen, úgy lássa, ahogyan ő azt nem akarja. Meggyűlölné saját magát, a vele történteket még mindig nem tudta elfelejteni és, ha olyat tesz, meg fogja bánni, el fogja veszíteni maradék önbecsülését is. A férfi jóval tapasztaltabb, és idősebb volt nála. Tudta, érezte, nem fogja már bírni sokáig, az ellenállása lassan megtörik, ezt az erőszakos és kitartó tolakodást nem fogja tudni elhárítani. Ahhoz túl kevés volt, túl szegény, és borzasztóan éhes. Szinte mindig éhes. Kajára már alig-alig jutott abból a kevésből, amilyen maradt. Mit tegyen? Hogyan értesse meg ezzel az emberrel, hogy neki nem kell. Nincs rá szüksége. Neki van, volt egy férfi az életében, akit szeretett, aki néha még vele lehet, gyereke van és egy alig otthona. Pénze nem volt és a férfi tudta ezt, a megadás már közeledett. És ezt használta ki, nem hagyva számára egyetlen percet sem, hogy gondolkodni tudjon. A kitartása eredményre vezetett. A nő megtört, belenyugodva abba, hogy számára a sors ezt így rendelte. Nem akart már tovább gondolkodni, ellenállni. Tegye, ha annyira akarja. Elképzelte milyen undorító lehet. Így felöltözve még elmegy, de ha arra gondol…? Nem hadakozott tovább. A férfi terve egyszerű volt és kivitelezhetőnek látszott. Nem derülhet ki, biztonságos, nyugodt körülmények közé viszi, ott fent a „hegyen”, senki sem zavarhatja őket, a lebukás veszélye kizárt. Éhes volt és „rossz” nő lesz, csak így egyszerűen. Ettől a naptól kezdve tudta, ha egyszer elkezdi az ilyen életet, nem lesz megállás. Nem volt erre felkészülve, nem tudta mindez mivel jár, az elsőt követi a második és soha nem fog tudni szabadulni ettől az élettől. Elfáradt a hiábavaló küzdelembe, nem akart többé gondolkodni, csak élni, és enni.
Attól a perctől kezdve, hogy belement ebbe a kapcsolatba, tudatosan készült a találkákra. Félni valója egy volt csupán, nem a férfitől, de minden óvintézkedés is kevés arra, ha egyszer a férje erről tudomást szerez, megsejti, akkor mit fog tenni. Pillanatnyilag elhessegette ezeket a sötét gondolatokat és csak arra koncentrált, hogy a rövid együttlétek ne okozzanak gondot egyikük számára sem. Elégítse ki a férfit és lakjon jól végre. És ebbe nem is volt hiba. A találkozások mindig jól előkészítettek voltak. A férfi már alig várta, hogy igent mondjon és igyekezett a kedvében járni. A feszültség oldódni kezdett, egészen addig, amíg a konkrét aktusra sor nem került. Ettől félt. Mindig elképzelte, bírni fogja-e, amikor a férfi fölé hajol, kövér arcát a nyakába fúrja, hozzáér a bőréhez és befészkeli magát a lábai közé. Minden, amit a szexről eddig tudott elégnek bizonyult. Nem volt semmi szokatlan vagy durva benne, mégis az undor és annak a leplezése kerekedett felül, bármennyire is igyekezett, hogy legalább élvezze, ha már egyszer belement. A férfi tudta, hogy ő ezt az egészet nem akarja, de nem érdekelte. Igyekezett hangulatot teremteni, a kedvében járni, és a nő el tudta képzelni, hogy otthon nem kapja meg azt, amire szüksége van, ezért ez a nagy igyekezete. Végül meggyőzte magát arról, hogy egy cipőben járnak, mindketten ugyanazért vannak most itt és megpróbált valamivel kedvesebb lenni hozzá. Lassan kezdte érezni, hogy sokkal de sokkal szerencsétlenebb nálánál ez az ember. Mert hiába a sok pénz, a gazdagság, a jólét, ha nincs, akivel megossza, „valakinek” nincs rá szüksége. És az a valaki, a felesége volt. Gyerekei voltak, családja és ő megadott számukra mindent, de kevés volt. Szeretetet, ha nem is olyat, amilyet elképzelt ettől a nőtől kapta. Ezek alatt a rövid együttlétek alatt a férfi ki tudott kapcsolni, az asszony pedig igyekezett. A végén már megsajnálta. Nem volt rossz ember, csak férfi. Ő sem volt „rossz nő”, csak egy asszony. Mindketten a szeretetre vágytak, és ezt keresték egymásban. Az, hogy a nő mellette valami mást is, többet is akart, mondjuk kaját, hogy ne legyen soha többet éhes? Azon túl anyagilag is támogatta és már magának is meg tudta venni. Amikor ezekről az együttlétekről hazaért és belemerültem egy kád forró vízbe, segítve azon, amit nála nem talált meg, hiába volt a nagy igyekezete és befejezte, amit elkezdett. Ezek voltak „a gyönyör pillanatai.”

Folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

előző cikk következő cikk

3 szavazat