A szépség völgye

2010. július 2. - Látogatók száma: 25

Távolban hófedte hegyormok, mint hamvas hajú aggastyánok

ülnek egymás mellett, közben füstölgő izzó lávafolyam,

hagyja el a feldúlt belsejüket.

A köztük lévő völgy párával telt,

évszázados köveken haragosan zúdul le a víz, terül el, mint menyasszony fátyla.

A zuhatag alján játszik két vadparipa, az egyik hófehér a másik pej kanca.

Halkan dúdol a szél még a lég is zenél.

A kocsányon lógó virágok élénk színekkel tarkítják a mohával zöldült

fák törzsét és az ágak között vidám madarak űzik el a völgy csendjét.

Békés minden ember nem járt még ezen a vidéken.

A természet alkotta gyönyörűség a maga valóságában, simul bele a tájba.

A Nap ráragyog a zuhatag vízfüggönyére, és mint apró csillogó gyöngyök, kápráztatják a szemet.

A benőtt bozótok előtt a színpompás avar és virág,

mint egy gyönyörű szőnyeg takarja a földet.

Körbeölelik a fák a zuhatagot, mint anya gyermekét.

Akár az éden az ember nincs is ébren, ez a valóság vagy csak álom?