újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Adni jó!

2014. október 3. - Látogatók száma: 45

Az ember idősebb korában hajlamos arra gondolni, hogy nem tudom, mennyi út van még előttem, de azt egy rögökkel teli élet után szeretném békében, nyugalomban, minél kevesebb gond közepette megtenni...

Én már elég sokat nélkülöztem, voltam fenn és voltam az alagsorban, magam mögött tudok sok boldogságot és sok keserűséget. Ugyanúgy, mint korombéli sorstársaim,-nem vagyok kivétel.Gyakran mondogatom magamban az ismert bölcs tanácsot, hogy ebben a korban örülni kell az apró örömöknek, mindenben meg kell látni a szépet, ki kell használni a perceket. El is határoztam, hogy semmit nem tagadok meg magamtól..
Igen ám, csakhogy az ember nem egyedül él a nagyvilágban. Nem mehet el mások,-főleg szerettei nehézségei előtt és ha tud, segíteni kell. Pedig a kor előrehaladtával nem csak a bölcsességek halmozódnak, hanem a testi bajok is. De olyan jó adni!
Az unokaöcsém nagyon nehéz helyzetbe került, lakhatási problémákkal. Ezért felajánlottam neki, hogy a telkemet, rajta egy kis épülettel odaadom neki.Az én tündér-kertemet, a béke-szigetemet, amit mindennapi szorgos munkával hasznossá és szépségessé varázsoltam.
De be kellett látnom, már nem bírom talán csak egy-két évig még művelni és magammal sem vihetem. Viszont határtalan örömet szereztem vele és ez mindenért kárpótolt.
Ma az itthoni kis kertemben végeztem az őszi munkákat, hirtelen gondoltam egyet és felástam egy ágyásravalót.Elfér a kihasználatlan füves részen és lesz majd tavasszal kis friss zöldségem és zöldborsóm. Azt gondolom, mindent jól tettem..

A cikket írta: Ilona

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd
2014. október 5. 23:44

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2014. október 5. 20:01

Tisztelt Ilona!
Annyira megfogott... Lehet hasonló cipőben járunk, esetleg én pár lépéssel Ön előtt. Ha már így a sorunk vége felé kacsingatunk, és előttünk esnek ki fiatalabbak is, soha nem tudhatjuk, hol van igazán a vége. Nem mondom, hogy hasztalanul éltem, de igazsága vagyon, ami még Nékünk van rendelve, töltsük békében, boldogságban!
Bokor

Kedves Bokor úr!

Köszönöm, hogy elolvasta. " Soha nem tudhatjuk, hol van igazán vége". Csak egyet tudunk biztosan, hogy egyszer vége lesz..Ahogyan a sorsunk könyvében meg van írva.Igen, a "várakozást" úgy kell átélni, hogy tiszta lelkiismerettel, megbékélten távozzunk..

Üdv. Ilona
Cikkíró
párbeszéd
2014. október 5. 23:35

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2014. október 4. 15:38

Szia Ilona!

Jót cselekedtél, ezért minden tiszteletem a tiéd.
Lemondani valamiről, ami már csak gondot okoz, szerintem felemelő érzés.

Én még nem "értem" meg rá.

pusz:Klári

Kedves Klári!

Köszönöm a megértésed!

Puszi, Ilona
Cikkíró
párbeszéd
2014. október 5. 23:33

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2014. október 4. 11:51

Drága Ilona!

Bölcsen cselekedtél.Sok ember nem tud időben elengedni és szorongatja a markában a dolgokat,amikre pedig már nincs is szüksége.Időben meg kell látni a határainkat,felmérve az erőnket és amit kell elengedni.Néha ez nagyon nehéz,néha könnyebb.
Puszi,Anyu

Kedves Anyu!

Az ember egész élete tele van történésekkel. Jókkal, rosszakkal. Sajnos egy szomorú esemény hatására pontosan az történt, amiről írtál.El kellett gondolkodnom azon, hogy már több van a hátam mögött, mint előttem. Bár fizikailag még erős vagyok, nagyon jól tudom, ez az erő már növekedni nem fog, sőt...Ezért, ha módomban áll, akkor próbálok segíteni, mert ez viszont erőt ad, ha nem is fizikait..

Puszi, Ilona
Anonymus
2014. október 5. 20:01
Tisztelt Ilona!
Annyira megfogott... Lehet hasonló cipőben járunk, esetleg én pár lépéssel Ön előtt. Ha már így a sorunk vége felé kacsingatunk, és előttünk esnek ki fiatalabbak is, soha nem tudhatjuk, hol van igazán a vége. Nem mondom, hogy hasztalanul éltem, de igazsága vagyon, ami még Nékünk van rendelve, töltsük békében, boldogságban!
Bokor
Anonymus
2014. október 4. 15:38
Szia Ilona!

Jót cselekedtél, ezért minden tiszteletem a tiéd.
Lemondani valamiről, ami már csak gondot okoz, szerintem felemelő érzés.

Én még nem "értem" meg rá.

pusz:Klári
Anonymus
2014. október 4. 11:51
Drága Ilona!

Bölcsen cselekedtél.Sok ember nem tud időben elengedni és szorongatja a markában a dolgokat,amikre pedig már nincs is szüksége.Időben meg kell látni a határainkat,felmérve az erőnket és amit kell elengedni.Néha ez nagyon nehéz,néha könnyebb.
Puszi,Anyu
Cikkíró
2014. október 3. 20:43
Kedves Anonymus!
Nagyon köszönöm kedves hozzászólásod és azt, hogy megerősítettél! Tudod, én a semmiről indultam, sok oka volt ennek, amit nem részleteznék. De ennek is megvolt az előnye. Saját két kezemmel teremtettem mindent. ami nem egy egetrengető érték más szemében, de nekem az. Mindent megbecsülök.Azt hiszem, úgy van, ahogy írod, a "követőim" is érzik ezt...Mégegyszer köszönöm a kedvességed! :-)

Puszi, Ilona
Anonymus
2014. október 3. 19:37
Kedves Ilike!

Jót tettél és bölcsen, előrelátón gondolkodtál. Biztos vagyok benne, olyan valakire bíztad a kerted, aki ezt a nagylelkűségedet nem fogja elfelejteni és a te segítségeddel és útmutatásaiddal munkájával folytathatja azt, amit te oly nagy szeretettel ápoltál és gondoztál..
A föld, a munka szereteted minden egyes rögben rád emlékezteti, hogy vannak még jó emberek ebben a világban..

Az én szüleim is előrelátóak voltak és a haszonélvezetüket megtartva két fiú testvéremnek a nevére íratták egykor azt a nem kevés földet, amijük volt. Amikor anyukám egyedül maradt, természetes volt, hogy apu nyomdokába lépnek a bátyáim, akik a továbbiakban a megművelés terhét levették a válláról. Anyu bármikor kimehetett, amikor csak kedve tartotta, ereje, ideje engedte, szívesen elidőzött, hogy az egyik, hol a másik és persze az én kis birtokomon..

Ma már csak az egyik testvérem területe van, mert komoly gondot jelentett az itt maradottaknak a föld művelése, miután már mindkét bátyám és édesanyám sem élnek. A földet nem lehet magunkkal vinni, ez így igaz. Annak viszont gondozásra van szüksége.

Ne bánd,.. a legjobbat tetted és még időben.. te is majd kimész, amikor az időd és az erőd engedi megpihenni, és gyönyörködni és meggyőződni arról, hogyan boldogulnak a "fiatalok". :-)

Szinte kedvet kaptam a feltett képtől, olyan szép kis ágyást alakítottál ki..

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: