Alíz, a páratlan préda

Látogatók száma: 60

Sokáig úgy éltem a periférián, mint egy cápa. Vannak szüleim, van testvérem, mégis úgy gondolom, hogy a legnagyobb kötelék két ember közt a szerelem. Már mennék haza, mennék és világot látnék, kis útravalómmal a világba, de nem tehetem. Nem tehetem, mert

még annyi időm van, vagy annyi se hogy meghaljak. Pedig tanul a hibájából az ember. Alíz első szava a "Nem" volt. Most miért ne tudnék nemet mondani a drogokra? Mert eldöntöttem, többet nem leszek olyan állapotban, mint aki be van állva, csavarog, kéreget...esetleg ül a buszmegállóban és nem a buszt várja, hanem hogy valaki megszólítsa. Olyan körülmények közt nevelkedtem, hogy nem voltak filléres gondjaink. Nekem mégsem kell szeretet és nem kell pénz, mert ezidáig párhuzamot vontam a kettő között. Ki lehet fejezni természetesen avval az ajándékkal az érzéseidet, de a kábulatot nem adja vissza más, már csak a szabályok megszegése...az erkölcs feladása, és az előítéletektől mentes világ, pedig néhány országban már legalizálják. Legjobb, az intravéna. Az aktus, de már az sem olyan izgató, mint egy igazából elért másmilyen tudatállapot, amikor abban a tudatállapotban vagy, hogy dönthetsz szabadon. Ez a kulcs szó a "szabadon". De talán fontos lehet az is, hogy döntés...mit döntesz, határozott vagy, vagy nem? El tudod fogadtatni magadat, és tudod, hogy a függés kegyetlen, és betegséget takar, pedig aki nem függ semmitől, az meghal. Minden reggel felébredsz, és arra gondololsz, hogy drogoztam...Megbántam...bántottam vele embereket, megaláztam, megaláztak. Fájt nekik, hogy nem olyan lány lettem, aki tudatosan nemet mond. Mert amit tiltalnak mint az Édenkertben a gyümölcs, meg van átkoztva, mérgezett. A drogot lehet fejleszteni, csak egy igazi Trans van, amikor vársz valamire, vársz valakire, egyedül vagy és az tényleg az olyan véglet, amire azt mondják nagyszerű személyiség. Mert dolgom van! Mindenki látta az amerikai filmet, hogy a vonat elmegy és te leszállsz, továbbmész, vagy aláugrasz, mert már senki nem figyeli figyelem felkeltő cselekedetet, hogy szarul érzem magam, hiányzik az életemből a szükségesség érzése, hogy szükségem van "levegőre"! De milyen levegő az olyan, ahol terjed a kábítószerek változata, nem hozván rá példát. Mert változnak az idők, változnak a drogok is. Kell valami, ami valami új. Az életedben meg nem tapasztalt dolgok tesznek kíváncsivá, és ha a kívácsiságod elapadt, csak egyhelyben vagy. Mert újra eszedbe jut, hogy évek teltek el, és még mindig a rehabon vagy, nem csináltad "végig". Tapasztaltam fizikai elvonási tünetet, szenvedtem az addiktológián egy hetet, a kutya se nézett rám. Pszichésen tudom mire van szükségem, időre, levegőre, emberekre. A pénzt nem forgathatjuk ki más zsebéből...köztudott, hogy pénzből lehet pénzt csinálni. A belefektett energia is pénz. Mivel az anyag maga az érték. A pénz, a belefektett energia, az idő, amit elvesztegettél, pocsékoltad, és legkésőbb rájössz, hogy mindenek felett megmaradni tisztának, azaz egy nem életet élni, csak próbálkozni, de megunod és újra kell a drog. Ha a C-vitamin is illegális lenne, azt is magunkba injekcióznánk...viszont a vitaminok, a pihenés és a legális kábítószerek, mint a cigaretta, vagy az alkohol, ugyanolyan függőséget okoz...és még csak pénzt is hoz az egészségügynek. Szóval, ha a vitaminok lennének ártalmasak akkor a drog lenne a gyógyszer? Lelki szinten, a függőség olyan rossz, mint a betegség, ha lázas vagy...a használat igazi láz! A használat, igazi öröm, de az érzés, amit nyújtott és hiányzik az elvonási tünet, azt nem pótolhatja semmi. Nem akárki, senki! Az érzés nem érzelem, a kötődés nem függőség, a betegség pedig nem maga az ellenség, hanem az ember önmaga ellensége, amikor be van állva, mert a "világot" érzi sajátjának, pedig a fájdalom, hogy használtuk, olyan erős késztetés a lemondásra róla, mint ha a másvilágon lennél!

Üdv - Alíz -

támogatóink