Az új rokon 11. rész

Látogatók száma: 53

Sűrű pelyhekben hull a hó és Emőke gyapjú plédbe burkolózva sziesztázik.

A televízióban a híreket mondják, nem is figyel rá, csak azért nem kapcsolja ki a készüléket, mert a nagy csendben nem tud gondolkodni, mert azonnal elalszik.

Mozgalmasan telnek napjai, talán túlságosan is sok a tennivalója, pedig tudja, hogy vigyáznia kellene mindhármukra, hiszen az iker gyermekei igazán nem tehetnek arról, hogy a világ mit sem törődik velük, hangosan zajlik, és képtelen lépést tartani a körülötte torlódó feladatokkal.

Alig két hét múlva karácsony, s még egyetlen ajándékot sem vett, pedig ahogyan közeledik az ünnep, úgy egyre nagyobb a tömeg az üzletekben.

Itt a keze ügyében a jegyzetfüzet, meg a toll, csak az ihlet várat magára.

Érdekes, a munkahelyén megnövekedett az ázsiója, pedig M. Corbeau és M. Lacombe, mintha nem is ismernék Emőkét, kedvesen, ám távolságtartóan viselkedtek vele, és M. Corbeau úgy tett, mintha egyetlen szót sem tudna magyarul és rezzenéstelen arccal hallgatta főnöke halk, magyarul tett megjegyzéseit. Akkor sem mutatott nagy érdeklődést, amikor átadták nekik két példányban a bank tanulmányát, M. Lacombe legalább belelapozott. A bankigazgató összefoglalta tanulmányuk lényegét, s mialatt beszélt, M. Corbeau egy pillanatra sem vette le szemét a férfiről, s nem kerülte el figyelmét az öntelt fiatalember testbeszéde sem. Hagyta, hogy saját hangjától eltelve, tíz percig habosítsa a semmit. Angolul folyt a tárgyalás. Bevégezte az igazgató a sokáig próbált nagyáriáját, s akkor kért szót M. Corbeau:
- Bocsássanak meg, nem tudok olyan jól angolul beszélni, mint hallgatni, ezért kérem Madame Nagy segítségét, hogy franciáról fordítsa le önöknek magyarra a mondandómat.

Innentől kezdve kizárólag franciául folyt a társalgás, és M. Corbeau teleszórta az asztalt munkatársai által készített táblázatokkal és grafikonokkal, amelyeket a magyar gazdaság bemutatására készítettek, beágyazva és összehasonlítva az uniós és a környező országok adataiba, melyekkel való összevetés alapján nem tőkét kell befektetni Magyarországra, hanem a meglévőt is ki kell vonni.

- Cégünk terjeszkedni akar közép Európában, vállalva bizonyos mértékű kockázatot is, ezért munkatársaink Párizsban alig várják az önök anyagát, melyet összevetve a saját elemzéseinkkel, a jövő év elején döntünk a befektetésekről. Bízom benne, hogy a két elemzés, a kétféle megközelítés főbb metszéspontjai megegyeznek, melyek megalapozhatják jövőben szorosabb együttműködésünket.

M. Lacombe látva a magyarok lelombozódását, megpróbálta kissé tompítani a tárgyalás élét:
- Mint az önök is bizonyára tudják, cégünk részvényesi és a befektetőink magánszemélyek, akik saját megtakarításaikat bízzák ránk, ezért maximális felelőséggel tartozunk feléjük, a saját magánvagyonukkal is. Ahogyan elnök úr mondotta, döntéseinket minden esetben hosszas kockázatelemzést követően hozzuk meg, ezért nem jellemző ránk a spontaneitás. Örömmel vennénk, ha a következő tárgyalásunkra Párizsban kerülne sor, és személyesen is megismerhetnénk a bank vezérigazgatóját, M. Béla Vidát.

Emőke nem tudta elrejteni mosolyát.

Jut eszébe, a munkahelyén is lesz karácsonyi buli, kihúzzák egymás nevét, akinek majd ajándékot kell adni. Annak megvásárlását sem hagyhatja az utolsó pillanatra. Szóval, Norbi, Erzsike, Viktória, Róza néni, a kolléga, a szülei, a barátnője. Lehet költeni a pénzt.
A disznótorra két kocsival mentek, Emőke vitte a két franciát, és követte bátyja autóját. Amikor Holló Sándor és Peter Corbeau egymás mellett állt, akkor lehetett látni a hasonlatosságukat, ezért volt annak idején Emőkének ismerős M. Corbeau.

Norbiék és Emőke a sógornője bátyjánál kapott szállást, míg a két francia a Holló szülőknél laktak. M. Lacombe, a született párizsi, nem tudott betelni a gazdasággal, a magyar vendégszeretettel, és nem ismert határt az ételeket illetően, nem a mennyiséget, hanem a választékot illetően. Róza néni, akinek bár a hiúságát legyezgette a dolog, finoman megjegyezte M. Corbeaunak:
- Péter, mondja már meg a barátjának, hogy nem sajnálok tőle semmit, de ha ilyen tempóban kóstolgat, akkor hívhatom hozzá hamarosan az orvosi ügyeletet, márpedig nekem most erre nincs időm! Jöjjenek csak, igyanak egy kupica pálinkát, de az én Sanyim már eleget ivott a hentessel, a végén elsózzák a sok disznóságot és nézhetek, mint Julis a moziban!

Karikának nagyon tetszett a dolog, hogy M. Lacombe mindent megnéz, mindent megkóstol, és ami a lényeg, mindent megkérdez, csakhogy nincs, aki magyarázzon neki. No, ez neki való dolog, kézen fogja a nagyapja egyik tiszta munkásruhájába öltöztetett franciát és vezetgeti egyik munkafázistól a másikig, s közben be nem áll a szájuk.

Mire a vacsorára kerül sor, az ötéves és az ötvenéves kialakítja a közös nyelvet, magyar és francia szavak egyvelegéből, melyet csak ők ketten értenek, de ők aztán nagyon.

Másnap Norbi és Emőke visszajönnek Pestre a fiatalasszony kocsijával, a franciák maradnak Erzsikével és Viktóriával két napig, a Holló házaspár és Karika nagy örömére.
Édes gyerek a Karika, odaállt Emőke elé:
- Igaz, hogy kisbabákat vársz?
- Igaz, kicsim.
- Megsimogathatom a hasadat?
- Gyere, add ide a kezed, természetesen.
- Olyan kicsik lesznek, mint Viktória?
- Bizony, vagy még kisebbek.
- Akkor – mondta a gyerek némi csalódottsággal a hangjában - , velük is csak sokára játszhatok?

Tényleg, Karikának is vesz egy autót karácsonyra, a szüleinek úgysem nagyon telik drága játékokra. Olcsóra sem, most, hogy megszűnt az apja munkahelye, és közel-távolban nincs munkáltató, amely új alkalmazottat keresne.

Nézzük, csak, vizsgálgatja a listát, a bátyjának vesz egy üveg jó bort, Erzsikének egy nagyobb kuktát, Viktóriának kis cipőt, persze, amiben még nem lehet járni, csak hogy szokja a kis lába. Róza néninek egy jó meleg mellényt, mert mindig úgy rohangál az udvaron, kardigán nélkül, hogy szabad maradjon a karja, a kollégájának egy könyvet, az mindegy, hogy férfi vagy nő kapja. A szüleinek mit vegyen? Anyja nem tud betelni az új párjával, az apja meg bejelentette, hogy gyerekük lesz. Mindkettőnek színházjegyet vesz, az lesz a legjobb. Katinkának, a barátnőjének, egy jó kozmetikai cikket, majd ami megtetszik.

Hát, egy kisebb vagyon lesz, de nem érdekes.

Cseng a mobilja, muszáj felkelnie, mert kinn felejtette a konyhában.
- Kezit csókolom, Emőke! Peter Corbeau vagyok.
- Üdvözlöm, parancsoljon.
- Nem veszi szemtelenségnek, ha arra kérem, hogy fogadjon egy órára?
- Természetesen nem, szívesen látom.

Emőke gyorsan körülnéz, hogy a helyen kívül mivel is tudná megkínálni az öregurat. A mélyhűtőben még ott a disznótoros, hurka meg kolbász, azt megsüti, és kenyérrel meg savanyúsággal megeszik. Máris összeszalad szájában a nyál, annyira finom lesz.

Monsieur Corbeau úgy viselkedik, mintha a nagybátyja lenne. Kedves, közvetlen, magyarul beszél.
- Tudja, kedvesem, az én megtalált unokaöcsém, a Holló Sándor, nagy kópé! Kivitt bennünket másnap a szőlőskertjébe, ott van egy boros pincéje és végig kóstoltatta velünk a borait. Pierre barátom becsípett, és nekem is megártott kicsit a nedű.

Mindenről beszél, a feleségéről, Amelie-ről, aki mérges, hogy nem hozta magával, a legkisebb fiáról, Robinról, aki kiváló borász, Colmartról, ahol megkezdte a franciaországi életét, és ahol még a mai napig is megvan a nyaralójuk, és attól tíz kilométerre van az ötvenhektáros szőlőjük, meg a borgazdaságuk, amelyet Robin vezet. Január 1-től nála fog dolgozni a szőlészetben Holló Karcsi, akit családjával együtt ideiglenesen a colmarti nyaralójában helyez el.

- Hanem, a maga kollégái, ha jól láttam, főnökei, kinek a rokonai, hogy ott ülhetnek a vezető pozíciókban, ennyire csekély felkészültséggel? Nem feltételezem, hogy pályázattal kerültek oda.

Emőke zavarban van, erre mit tudna válaszolni?
- Bocsásson meg, M. Corbeau, erre a kérdésére nem tudom a választ!

Elneveti magát az öreg.
- Ha nem csal a szimatom, hurkát süt. Nem fog megégni?

Nem égett meg, de alaposan megsült, Emőke meg leégett a szakácstudományával.
- Nem lesz semmi gond, legalább nem maradt nyers.

Vacsora után M. Corbeau engedélyt kért a háziasszonytól, hogy kinn, az erkélyen, elszívhasson egy szál cigarettát.
- Jó okom van arra, hogy itt beszélgessek magával és nem egy kávézóban. Két dolgot kell tisztáznunk. Az egyik az, hogy átnéztem a banki tanulmányt, s nem meglepő módon, enyhén szólva is meg sem közelítik a mi számainkat. Ebből nem lesz üzlet. Ettől függetlenül, feltett szándékom, hogy hárommilliárd forint körüli összeget szülőföldemen befektessek. Ahhoz már öreg vagyok, hogy állandóan utazgassak Budapest és Párizs között, az pedig sokba kerül, ha ide helyezek egy francia kollégát, aki persze, nem ismeri az itthoni körülményeket. Nem kérdem, mennyi itt a jövedelme, kedves Emőke, mert ahhoz semmi közöm. Ajánlok Önnek egy állást, havi bruttó ötezer euróért, ötéves határozott időtartamra, s a feladata a cégünk képviselete lenne. A harmadik évtől kezdődően az itt elért nyereség arányában plusz prémiumot is fizetünk, melynek mértékét még nem tudom. Bérelünk önnek egy budai kisebb villát, amelyben lakhat és az iroda is ott lesz. Azt hiszem, ez a jövedelem elég lesz ahhoz, hogy a gyermekei mellé felügyeletet biztosítson. A szülés után három hónappal kellene beköltöznie. Január közepéig döntenie kell, mert február 1-től ki kell jönnie Párizsba, egy hónapra, hogy megismerje a céget. Természetesen fizetjük a költségeit és kapja a fizetését is. Kérem, ne szóljon most semmit, nyugodtan gondolja át. Ha nemet mond, sajnálattal, de elfogadom. Ám bízom benne, nem tesz ilyet.

Emőke úgy meglepődik, mintha nyakon öntötték volna egy pohár vízzel.
- De M. Corbeau, nem is ismer engem!
- Téved, asszonyom, nagyon jól ismerem magát. Lehet, hogy öreg vagyok, de jó a szemem és az elmém is. Hanem a másik dolog, az nem tartozik rám, ezért azt úgy mondom, mint a sógornője apjának az unokatestvére, a külhonba szakadt Holló Péter. Csak egyre kérem, ne kérdezze az információim forrását. Dr. Jules Laplace átejtette magát, részint tudatosan, részint véletlenül. Tudatosan azzal, hogy a saját spermáját akarta felhasználni a donoré helyett, és nem lepődnék meg azon sem, ha hamarosan házassági ajánlatot tesz magának, elismerve az apaságát. Számára egy távházasság ideális lenne, tudni illik homoszexuális a fiatalember. Sajnos, hajszál került a fogaskerekek közé, és a mesterséges megtermékenyítéshez használt sperma nem Jules-é, nem is a donoré, akit magának megnevezett, hanem egy harmadik személyé, akit nem tudott az informátorom beazonosítani. Két egészséges fiatalember adott le aznap spermát, egy svéd és egy egyiptomi egyetemista.

Fordul egyet Emőkével a világ, és ösztönösen a hasára teszi mindkét kezét.

Korát meghazudtoló gyorsasággal felpattan az öreg, tölt egy pohár kristályvizet a fiatalasszonynak:
- Jaj, kislányom, ne essen kétségbe! Örüljön az egészséges gyermekeinek!

Megitatja a fiatalasszonyt, majd kinyitja az erkélyajtót, ilyenkor jót tesz egy korty friss levegő.

Elállt a hóesés. Az égen szikráznak a csillagok.

Folyt.köv.