Depresszió
Látogatók száma: 90
Nincs magyarázat, nincs körülírás, a léleknek a nehézsége, amikor az elme, nem látja, érzékeli, és értékeli a külvilágot, a valóságot.
Nehéz téma, szokták mondani, pedig a 21.század igen is élő, és nagyon is sokakat érintő "betegsége".
Depresszió. A gazdasági helyzet, a családi kapcsolatok, vagy az élet hatásai, például gyász következményeként kialakult lelki állapot.
Nincs magyarázat, nincs körülírás, a léleknek a nehézsége, amikor az elme, nem látja, érzékeli, és értékeli a külvilágot, a valóságot.
De menjünk bele más oldalról is.
Nem sokan tudják, hogy a gyógyszeripar, anyagilag legnagyobb bevételét hozó iparága. Az antidepresszánsok, és a nyugtatók, szinte minden ember otthonában fellelhetők. Az orvostan előszeretettel alkalmazza "próbákra" is, és elég szép kapcsolat van a neurológia, és a pszichiátria között is.
De vajon miért? A válasz, sajnos egyszerű. Mert:
Ki nem találkozott már szenvedélybeteggel?
Ki nem találkozott már nehéz anyagi körülmények között élőkkel?
Ki nem találkozott már szerettét gyászolóval?
Ki nem találkozott már szerelmében csalódottal.
Válás, munkanélküliség, hitelek, ne adj Isten családon belüli erőszak, vagy "szimplán" erőszak. Játékszenvedély, alkoholfüggőség, rendszeres droghasználat...
Okok, és okozatok.
De térjünk vissza egy picit, magához a tényhez, a depresszióhoz.
Tényleg ennyire gyakori? Tényleg ilyen sokakat érint?
Bizony, de előszeretettel nem beszélnek róla sehol, és nem mutatják be a példákat, hiszen az emberi elme hajlamos a dolgokat utánozni akarni.
Személy szerint úgy érzem, sokkal többet kellene, és lehetne kimondani...
Sokkal többet.
És a kezelésről.
A gyógyszeres kezelést, már említettem, de a kezelés első, és legfontosabb állomása a felismerés, beismerés.
Mire gondolok?
Ha látunk egy bajban levőt, ne nézzünk át rajta. Próbáljunk finoman a bizalmába férkőzni, beszéltetni.
Ne legyünk erőszakosak, ne akarjuk megváltoztatni, csak legyünk mellette, ne hagyjuk egyedül a gondolataiba süllyedni. Hiszen az irány, az nem felfele, lefele vezethet.
Számtalanszor van az, hogy valaki annyira segíteni akar, hogy maga is elkeseredik.
Soha ne essünk letargiába amiatt, ha nem tudunk a problémás emberre hatni.
Hiszen minden két emberen múlik.
Ha pedig magunk vagyunk álmatlanok? Gondolatokkal küzdünk? Nem látjuk a célokat. Szenvedélyt okozó szerek, dolgok rabjává váltunk? Sokak, és folyton arról beszélnek, hogy szomorúak vagyunk, és ne adj Isten, arról faggatnak minket mi bajunk? Öngyilkossági gondolatokkal küzdünk?
Gondolkozzunk. Szedjük össze maradék erőnk, és mondjuk el, nem vagyunk jól, valami nincsen jól...
Ne habozzunk. Legyünk bátrak. Akarjuk.
A pszichológia, és a pszichiátria is egy gyógymód, ami vagy akkor megy, ha a "beteg" önként kéri, vagy akkor, amikor sajnos már nem képes tetteiért felelősséget vállalni, és annyira elhatalmasodik benne az elkeseredés, hogy önmaga ellen fordul.
Van, aki önként érzi azt, hogy nem tartható, és viselhető az élete, a mélységben, és ez a könnyebb gyógyítási folyamat indító, mert családja, barátai, vagy akár önszántából felkeresi háziorvosát, vagy egy pszichológust, aki aztán majd segíthet neki nehézségeit feldolgozni - beszélgetéssel, és főleg úgy, hogy segíti kimondani azt, ami számára elviselhetetlen -.
A nehezebb gyógymód, ami szintén elkezdhető önként, de nem az a jellemző, a
pszichiátria osztályon való elhelyezés. Fő ismertetője, a gyógyszeres kezelés, antidepresszánsok, nyugtatók, és altatók rendszeres adásával, és persze a pszichológus bevonásával, aki javarészt a fentebb olvasható lehetőségeivel segít.
Lényegébe véve, azt gondolom, egy a lényeg:
Probléma van?
Lássuk meg, és ha kapunk lehetőséget, ne rugdossuk azt, aki már a földön fekszik, hanem nyújtsunk neki kezet, húzzuk onnan fel, és legyünk támaszuk, jobbjuk. Vegyük le terhüket.
Ha nem engedi, vagy ellök minket, akkor sem kell romokban hagynunk. Óvatosan jelezzük, nálunk jó helyen van gondja, ha kiadja...
És ha mindezek ellenére mégis bekövetkezik, amit talán kimondani sem merünk, amikor tesszük a dolgunk?
Akkor mi is a földre eshetünk, mert akkor érezzük át igazán, mi is ez a probléma.
Sok vonalat lehetne még elemezni, de sok helyen tájékozódhatunk is segítségről, problémákról, segítő helyekről, klinikai, és magán szak-pszichológusról, és a lelkisegély szolgálatokat sem felejtsük el. Ha nem tudunk segíteni, akár az is megoldás, hogy egy jól látható lapot hagyunk szerettünk asztalán, amikor távozunk, amin ez olvasható:
"116-123 telefonos lelkisegély szolgálat. Ingyenesen hívható. Éjjel-nappal. Beszélj velük, ha akarod.
Végül, hogy is kezdtem?
Emlékszik valaki?
Nehéz téma, szokták mondani, pedig a 21.század igen is élő, és nagyon is sokakat érintő "betegsége".
Depresszió....
A cikket írta: Madam
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon nehéz szöveg,ezért csak lassan haladok vele,de számomra ez a könyv valóságos revelációval ér fel.
1, Agykontrollozom kb. 20. éve.
2, Nem szabad hagyni, hogy a kezdeti rossz kedv örvényébe kerüljünk! Mélyről nehezebb kimászni.
3, Fontos a rendszer az életünkben. Nem köröm szakadtáig kell, percre pontosan ragaszkodni a megszokásainkhoz, lehetnek időnként komolyabb kihágások is, de legyen egy általános, alapvető időbeosztásunk!
4, Semmiben ne essünk túlzásokba! Az élet habzsolása, vagy a teljes önmegtartóztatás ugyanolyan káros lehet.
Végezetül azt is elárulom, hogy nem kell keresnem a segítségre szoruló depressziósok társaságát - megtalálnak maguktól, és kitárulkoznak.
A TV vibráló képe nem zavar?
Jó éjszakát, szép álmokat!:)
Zs.
joboszi
Minden eszemben volt, de mire beléptem elfelejtettem ezt megkérdezni. most olyat csinálok, be veszem a gyógyszereimet, és nézem a tv , teljesen lehalkítom , és a szemüvegem le veszem.Egy idő után elalszom.
joboszi
Jó éjszakát, szép álmokat!:)
Zs.
Szia Jóboszi!
Orvosodtól rákérdeztél, hogy az álmatlanságodnak lehet-e köze a műtéti altatáshoz?
Üdv!
Zs.
joboszi
Szia!
Elkeserít, amit írsz...
A pszichológusod nem lehetett helyzete magaslatán..
Tanácsot adott? Hm...ez a legroszabb, amit szerintem egy jó pszichológus sosem tesz...Sajnálom, h ilyen kezekbe kerültél...
Tudd, hogy nem vagyok pszichológus, de nyugodtan beszélj a helyzetedről, a tapasztalataidról, természetesen, ha időd engedi...
Szeretettel várlak vissza...
Kellemes éjt...
M.
Szerinted mi a pszich. dolga, hogyan tud segíteni? Amúgy pedig a Segélyvonalat is hívtam pár éve, de ott a férfi is azt mondta, hogy sajnálja, de nem tud mit mondani, csak azt, hogy KITARTÁS!
Ma már fizikai fájdalmat okozott a depi, kegyetlen nagy belső ürességet éreztem meg mintha kicsavarták volna a lelkem, mint a mosogatórongyot. Aztán este felé kicsit sírtam, az enyhített.
Te leszel a pszichológusom online, jó?:D
Üdv!
Zs.
Igen, egy hónapja.De már sokkal jobban vagyok.
Csak nem tudok aludni
joboszi
Orvosodtól rákérdeztél, hogy az álmatlanságodnak lehet-e köze a műtéti altatáshoz?
Üdv!
Zs.
Szia joboszi.
Az nem jó:((
Altattak? Talán műtéted volt? :(
Üdv..
M.
Csak nem tudok aludni
joboszi
Érdekes a cikked. jár a pont.Épp most vagyok az álmatlansági részembe,mióta elaltattak, nem tudok, vagy nehezen alszom el, vagy éjjel felébredek, és nem alszom tovább.
joboszi
Az nem jó:((
Altattak? Talán műtéted volt? :(
Üdv..
M.
joboszi
Szia kedves Madam!
Lehet, hogy csak kis lépésekben tudok megnyílni és nem lesz hozzá türelmed, de ez az egyetlen eset a pszcihológus után éve óta, hogy rákérdeznek a hogylétemre és segítő lehetőséget szeretnének ajánlani nekem.
A pszichológushoz saját elhatározásomból, utolsó kapaszkodóért mentem. Ott problémáim felvázolása után /pedig féltem, hogy lepitizi a problémám/ azt válaszolta, hogy ezek a dolgok minden családban megtalálhatóak, de ilyen töményen (6 db) már SOK! Pár hónapig hetente mentem hozzá, néha közeli családtagjaim is eljöttek, de semmi változás. Ekkor rákérdeztem, hogy tulképp miért is járnak az emberek pszihez és mi jó származik nekem abból, hogy megyek hozzá? Elmondta, hogy ő mit tenne a helyemben. Gondoltam, hogy nem vesz az ölébe és nem dajkál meg és nem oldja a problémáim, mert elvben nekem is mennek a dolgok, de van anyai szívem és fizikai másra szorultságom is, amit nem a gyermekeimtől várok el, tehát mozgi vagyok.
Most több írásra nincs lehetőségem, de még jövök!
Üdv!:-)
Elkeserít, amit írsz...
A pszichológusod nem lehetett helyzete magaslatán..
Tanácsot adott? Hm...ez a legroszabb, amit szerintem egy jó pszichológus sosem tesz...Sajnálom, h ilyen kezekbe kerültél...
Tudd, hogy nem vagyok pszichológus, de nyugodtan beszélj a helyzetedről, a tapasztalataidról, természetesen, ha időd engedi...
Szeretettel várlak vissza...
Kellemes éjt...
M.
Szia...igen...
De?
Fejtsd ki nyugodtan...
De....hm?
Bátran...
Most alszom...de reggel benézek...
Jó éjt...
M.
Lehet, hogy csak kis lépésekben tudok megnyílni és nem lesz hozzá türelmed, de ez az egyetlen eset a pszcihológus után éve óta, hogy rákérdeznek a hogylétemre és segítő lehetőséget szeretnének ajánlani nekem.
A pszichológushoz saját elhatározásomból, utolsó kapaszkodóért mentem. Ott problémáim felvázolása után /pedig féltem, hogy lepitizi a problémám/ azt válaszolta, hogy ezek a dolgok minden családban megtalálhatóak, de ilyen töményen (6 db) már SOK! Pár hónapig hetente mentem hozzá, néha közeli családtagjaim is eljöttek, de semmi változás. Ekkor rákérdeztem, hogy tulképp miért is járnak az emberek pszihez és mi jó származik nekem abból, hogy megyek hozzá? Elmondta, hogy ő mit tenne a helyemben. Gondoltam, hogy nem vesz az ölébe és nem dajkál meg és nem oldja a problémáim, mert elvben nekem is mennek a dolgok, de van anyai szívem és fizikai másra szorultságom is, amit nem a gyermekeimtől várok el, tehát mozgi vagyok.
Most több írásra nincs lehetőségem, de még jövök!
Üdv!:-)
Mindenki csak azt érti meg igazán, amit már át is élt. Van aki már üvölt a segítségért, de .............!
De?
Fejtsd ki nyugodtan...
De....hm?
Bátran...
Most alszom...de reggel benézek...
Jó éjt...
M.
Ha akarjátok anonim, de monogrammal, ha akarjátok anonim, aláírás nk.
Sziasztok!:)
Lehet titkosba kellett volna tennem, hogy valaki meg merjen szólalni...
A téma komoly, de nálam.nyílt a lehetőség egy beszélgetésre, vagy közös elmélkedésre, tabuk nélkül...
Kellemes maradék keddet nekünk.
Sziasztok!
:))))