újabb események régebbi események további események
20:50
Pinokkió új cikket töltött fel
20:36
Pinokkió módosította a cikkét
20:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:39
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:56
Pinokkió módosította a cikkét
21:06
Pinokkió új cikket töltött fel
09:11
SExolagonna regisztrált a weboldalra
20:43
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:54
Simon módosította a cikkét
17:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:47
Pinokkió módosította a cikkét
11:39
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:39
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Egy meg nem született gyermek

2010. szeptember 20. - Látogatók száma: 65

Itt voltál. Egy villanásnyi időre, de az enyém voltál. Nem a miénk, csak az enyém.

Nem akartuk, véletlenül sikerült így. Nem maradhattál. El kellett engednünk. Soha nem tettem még ilyet, hogy elengedjem a kezét annak, akit nekem rendeltek.
A sors akarta így, próbatétel volt? Mindegy ma már.

Állok a kórházi szobában, próbálom minél távolabbról nézni magam- ez nem velem történik. Az eszem tudja, a lelkem, az már egy másik kérdés.
Sem egészségileg, sem anyagilag nem engedhettük meg magunknak, hogy élj.

Fájdalom nincs, a test nem érez. A műtő zöld színe beleolvad az infúzióból csöpögő altatóba. Öt perc az egész. Csak a lebegés van.

Senkinek nem mondtuk, még a család sem tudta. Magánügy. Volt. Már nem számít.
Azt hittem, ha nem akartalak, könnyebb lesz elengedni. Nem volt az.

Milyen lettél volna, ha megszületsz? Kék szemű, mint én, vagy tiszta apa, mint a másik testvéred?

Fizikailag minden rendben velem.
Egy hét múlva kiborultam. Csak egyetlen napra, csak akkor az egyszer. Sírtam, sirattam azt, aki még meg sem született.

Ne kérdezd, miért. Nem tudok rá válaszolni.
Nem lehetett? Nem. Egyelőre nincs jobb válaszom.

Majd egyszer megbocsájtasz nekem, nekünk...

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2010. október 19. 16:39
Erről eszembe jutott, mikor barátnőm volt hasonló szituációban. Senki sem tudott róla, csak én. Ott töltöttem vele azt a kórházi napot, és mindkettőnket nagyon megviselt.
Mindig van oka a döntéseinknek. Egyszer erre is megkapod a választ!
Anonymus
2010. szeptember 21. 22:24
Megbocsájt hidd el!!!!! Sírd ki a bánatod , az élet néha nagyon kegyetlen!!!!!! Sok erőt kívánok neked!!!!! Puszi: Monic
Anonymus
2010. szeptember 20. 22:46
Ne fojtsd vissza sírd ki magad, kicsit segít, de még sokszor fog fojtogatni, ne fojtsd vissza, főleg ha senki sem látja, én már csak tudom, kétszer kényszerűltem erre az útra. Az idő is segít kicsit, nagyon kicsit, évenként egy keveset, csak ne mond azt, hogy anyagiak,stb. ne indokold senkinek, magadnak sem ezt kellett tenned, mert az élet ezt hozta. Ő már megbocsájtott, mert tudja, hogy ezt kellett tenned.
Anonymus
2010. szeptember 20. 11:19
Biztos így lesz kedves cikkíró!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: