újabb események régebbi események további események
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:13
Ilona új cikket töltött fel
20:27
Black Ice módosította a cikkét
20:18
Black Ice új cikket töltött fel
00:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Ilona új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

Emanuelle, ez velem is megtörhénhet? 1. rész

2010. augusztus 25. - Látogatók száma: 305

Sosem voltam egy szexszimbólum, inkább hűvösen izgalmas, első ránézésre megközelíthetetlen, szunnyadó vulkánként éltem az egyedülálló fiatal anyukák, a karrierista szinglik életét.

Ha a filmbéli Emanuelle történetére visszagondolok, már ami kislánykoromból halványan megmaradt, az az, hogy egy fiatal nő a világot járva keresi a boldogságot, a szerelmet, és vágyainak semmi sem szab határt.

Megéli önmagát – ahogy mai eszemmel fogalmaznék. Nem mondja meg neki senki, és semmi, mi is a helyes, akár illendő. Megy a szíve után, az érzéki vágyak űzik. Hogy a végkifejlet, vagy az utolsó rész mivel is zárul a filmben, arra már nem emlékszem, de ez a mi szempontunkból mellékes.

Nőnek lenni és kiteljesedni, gátlások nélkül megfürödni a vágyak tengerében, buján átadni magam legmerészebb álmaim valóságának, nos, sohasem gondoltam, hogy mindez az életem egy olyan szakaszában történik, amikor a haláltól egy pillanat választ el.

Történetem egy része valós, megtörtént személyes élmény, néhány pillanata legkedvesebb barátném titka, a maradék harmad pedig a fantázia fűszere, keveréke.
Hogy melyik rész éppen hova rakható maradjon az én titkom, a végkifejlet tanulság, ha Kedves olvasó felfedezni vélsz bármi ilyesmit is, legyen javadra az életben.

Nos.
Munka és gyereknevelés.
E két, teljes embert kívánó elfoglaltság mellett maradt egy kis időm a sportra, nagy szerelmemre a futásra, és néha egy kis szaunázásra a kolleginákkal. Semmi szórakozás, mozi, tánc, vagy kirándulás.
Mindezek ellenére a teljesség érzete járt át, és az elégedettségé, mikor hó elején megnyugvással konstatáltam: igen, ebben a hónapban is jól dolgoztam, és megérdemlem azt a kellemes kis összeget, ami a bankszámlámra érkezett.
Ez kettőnk életszínvonalának (a csemetémmel) szinten tartására elegendő volt, és arra is, hogy 34 évesen egy 28 éves külsejével hasonuljak.

Egy kora nyári kocogásom alkalmával mellém szegődött kísérőnek egy rendkívül sportos, reprezentatív ifjú titán. Kitartóan rótta velem a köröket, majd a levezető séta közben visszautasítást nem tűrve, randira hívott. Ellenállhatatlan volt szemtelenül fiatal, sportos, feszes teste, vakító fehér fogsora, és mélykék szemei. És ami a gyengém, a formához illő magasság. Szeretem, ha egy férfira fel tudok nézni, és a hóna alá tudok bújni, mikor a dereka köré fonom karjaimat.

Az első randin feltűnt kissé szegényes öltözéke, és feszengése, mikor rendeltem egy kávét és egy üdítőt. Mint később kiderült, nem volt alaptalan a gyanúm: árva gyerekként és munkanélküliként (helyesebben munkakerülőként) az anyjával élt erősen szerény körülmények között.

Elhomályosított a belőle áradó tesztoszteron, felébredt bennem a nőstény, akkor már lassan egy éve nem volt senkim. Egy hét után hozzám költözött, mint később kiderült, még csak éppen a 20. életévét töltötte be azon a nyáron….Majd megállt bennem a levegő, én 25-26 évesnek néztem, ő engem kb. 28-nak, gondolta, az a pár év korkülönbség nem számít. "Kell nekem az a jó seggű nő"- minősített utólag, mikor megkérdeztem, miért figyelt fel rám?

Egy olyan másfél évet töltött ki az életemben, amire még öregasszony koromban is emlékezni fogok. Megéltem mellette a mennyországot, de a poklok poklát is.
34 évesen úgy gondoltam, már mindent tudok, amit egy nőnek érdemes, nos, azt kell mondanom, ő tanított meg igazán nőnek lenni.
(Többek között felvilágosított, hogy bizony a fazonigazítás már nem elegendő, egy kis gyufaszálnyi csík a szeméremdombon nagyon szexis tud kenni, gyorsan kerítsek egy borotvát, mert nem akar vakbelet műttetni. Mit volt mit tenni, nagyon meg akartam felelni, hajtott az ismeretlen izgalom és a tűz.)

Kell egy díszhím, ezek szerint, aki igazán kihozza a mocskos nőt az ember lányából, de úgy, hogy a füle is ketté álljon minden éjjel. Hosszútávon a jó szex ugyanolyan függőséget okoz, mint a kábítószer (gondolom), vagy a cigaretta, vagy akár a csokoládé. Nálam kiverte a biztosítékot, rabjává váltam. Nem vettem észre, pedig a környezetem többször is felhívta a figyelmem, vigyázzak, mert kihasznál.

Kellett, mint a drog. Kellett a közös pornófilm nézés közbeni vad szex, mindaz, amit addig nem próbáltam, az ő kedvéért belementem. Az autó motorháztetőjén, vagy éjszakai fürdőzés apropóján egy medencében.
Azért volt bennem egy kis szemérmesség, mert amikor a szerelmi együttlétünket kamerák elé szerette volna vinni, pénzszerzés céljából, határozottan nemet mondtam. Sajnos másra is nemet kellett volna mondanom.
Konkrétan arra, hogy nem főzök rá minden este, hogy nem tankolok az autójába, hogy nem adok neki zsebpénzt, nem fizetem ki a horribilis telefonszámláit….Biztonságosnak hitt kis életem, életünk, kezdett anyagilag labilissá válni. Sajnos későn jöttem rá, hogy miatta a gyermekemet is hanyagoltam, mert nem láttam mást, csak azt, hogy minden áron megadjam neki mindazt, ami mellettem tartja.

Hiába, semmi sem volt elég.
Sorra kaptam hazugságokon, gyanús sms-eken, lehalkított telefonbeszélgetéseken, és füleseken, hogy éppen más nővel látták. Mindannyiszor megbocsátottam, mert a félelem, hogy más ölelheti gyönyörű testét, nem hagyott élni.

Az utolsó kalandjából egy kisfiú született.
Addigra én már kétségbeesve és reményt vesztve kerestem a megoldást: ki tud segíteni, hogy elengedjem, ki tudja megmondani mi a helyes, és hogyan lehet ezt ép ésszel kibírni, túlélni: vége.
Nem az enyém többé.
Az első felocsúdott pillanatomban belém hasított a felismerés: mi lesz velem a megszokott és heves, minden napos szex csaták nélkül? Keserűen konstatáltam már előre az elvonási tüneteket, és vártam a kellő pillanatot, hogyan, és mikor tudok ebből a megalázó ördögi körből kiszállni? A megoldás nem sokat váratott magára.

Folyt. köv.

A cikket írta: Je t'aime

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd
2010. október 5. 20:27

megtekintés Válasz erre:   - 2010. augusztus 28. 11:34

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Szia!

Mégsem jött össze az első három helyezés valamelyike.
Nem Tom miért. :)
Pedig az olvasottság alapján elég jól elhúztam.
Üdv. Je t'aime
Anonymus
2010. augusztus 29. 22:56
Ajaj, nagyon ismerős a történet....kíváncsian várom a folytatást....
Cikkíró
párbeszéd
2010. augusztus 28. 22:13

megtekintés Válasz erre:   - 2010. augusztus 28. 11:34

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Szia Kedves Nem Tom!

Megtisztelő a véleményed, köszönöm, az 5 csillagot szintén. :)

Ha már kiírom magamból a múltam, felér nekem egy kezeléssel, a hallgatóságnak okulással, ha még elismerés is lesz benne, megköszönöm szépen.
Be kell vallanom, én még nem nagyon olvastam bele a többi pályaműbe, csupán 1-2-be, egyelőre a sajátomat szeretném kirakni magamból.

Igen, olyan témának feszegetem a határait, amelyet sokan magukban sem mernek megbeszélni, nemhogy négyszemközt.
Terapeutaként volt részen néhány négyszemközti beszélgetésben is, szóban sem ismerek tabu témát.

Szeretném megmutatni a nőtársaimnak, hogy nem csak nők vagyunk, hanem emberek is. Emberként ugyanolyanok, mint a férfiak. Ugyanazokkal a hibákkal és erényekkel.
Ha születik vagy meghal valaki, nem a nő vagy a férfi az, aki az eseményt átéli, hanem az ember. Mint az orvosnak, aki nem tesz különbséget, hogy épp fiú gyermeket segít-e a világra, vagy egy kislányt?
Új élet születik a kezei között, Ember lesz belőle.

Miért ne lehetnének ugyanolyan érzéseim emberként, mint egy másik embernek? Tök mindegy, hogy férfi testben írok most, vagy nőként.
Legyen bennem tisztelet a másik iránt, nem gyűlölhetek senkit, mert anno férfiként megbántott.
Így azért sem fogok megharagudni, ha valaki majd nőként rosszallóan minősíti az írásomat.
Egyébként ilyen meg sem fordult a fejemben. Ahogy a történet folytatódni fog, a bölcsebbe inkább hálát ad az égnek, hogy nem vele történt meg.

Hogy ebbe a kategóriába raktam, azért van, mert tényleg titkokat feszengetek, de elárulom, én sem látom ki ír véleményt, még a saját válaszomat is anonimként látom.

De nem is fontos a véleménynyilvánítás személyessége, talán még jobb is, mert így őszintébbek leszünk egymáshoz, az itt feltett kérdésekre is szívesen válaszolok (a privátban feltettekre is, természetesen, sejtésem szerint inkább itt bátrabb lehet a kérdező).

Különösebben nem fontos, pontosabban nem érint meg a minősítés, ha nem veszem át a postát, a küldemény visszamegy a feladónak, magát minősíti majd vele.

Általánosságban szólva, aki negatív kritikát gyakorol, és valami zavarót talál a másikban, akár erkölcsileg, akár mentálisan, bárhogy, az a gerenda benne megvan, mégis a másik szálkája szúrja a szemét, azt bezzeg észre veszi. :)

Sikeres cikkírást kívánok,
üdv. Je t'aime.
 
2010. augusztus 28. 11:34
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Anonymus
2010. augusztus 27. 21:54
Nem semmi!
Cikkíró
párbeszéd
2010. augusztus 26. 22:14

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. augusztus 26. 21:22

Hűha! Mi lesz ebből?

:) A java még ezután jön.
Anonymus
2010. augusztus 26. 21:22
Hűha! Mi lesz ebből?
Cikkíró
2010. augusztus 26. 07:31
Köszönöm, sajnos saját kárán tanul az ember.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: