újabb események régebbi események további események
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:13
Ilona új cikket töltött fel
20:27
Black Ice módosította a cikkét
20:18
Black Ice új cikket töltött fel
00:08
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:52
Ilona új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését

Emanuelle, ez velem is megtörhénhet? 4. rész

2010. szeptember 10. - Látogatók száma: 301

Ébredezik bennem a nő.

Egy új, sikeres technikai megoldásnak köszönhetően, no és persze a szerencsének is, külsőleg a megtévesztésig hasonló emlő implantátumot kaptam.
A teljes mirigyállomány eltávolításával csupán a bőrt és a mellbimbót hagyták meg, és belül 1:1-ben szilikon cicim lett a bal oldalon.
A körülményekhez képest szebb volt, mint eredeti állapotában.

Csupán a lelkem tört szilánkosra és kiáltott segítségért, az életben maradásért.
A hónapokig tartó kezelések, a kemoterápia általánosságban a mélybe taszította kedélyállapotomat, amelyből a depresszió hullámvasútjaként száguldoztam hol még mélyebbre, hol egy kicsit feljebb, attól függően épp, hogy éreztem magam.
Napok teltek el teljesen bezárkózva a négy fal közé, és napok teltek el az ételt, vele együtt az életet is elutasítva.
Kikapcsolódást a gyermekemmel való törődés, és a számítógépes játékok jótékony butító mágiája jelentett.
A reggeli fésülködéskor marok számra engedtem hosszú selymes hajam maradékát a szélnek, szomorúan tudomásul véve, már semmi sem lesz olyan, mint ezen szörnyűség megtörténte előtt.
Fizikailag erősebb és optimistább napjaimon szomorkásan mosolyogva, csukott szemmel fürdettem az arcom az éltető napsugárban, magamba szíva a fényt, és a reményt.

Sóvárogva néztem gyógyulásom folyamán a koldust az utcán: Ő hogy csinálja?
Mitől boldog? Belegondoltam a nappalaiba, az éjszakáiba.
És jó értelemben véve irigyeltem gondtalanságáért. Megtanultam meglátni benne az embert, az értékeit.

Változékony étvágyam mannája a citromos fagyi, a pirítós és az őszibarack volt.
Ezek enyhítették a szinte állandó öklendezés érzését, és a stabil fémes ízt a számban.
Bár látszólag kívülről nő vagyok, belülről azért mart a kétely: mennyi esélyem van még az életre, mennyi időre, és hogyan?

Nem az bántott leginkább, persze az is, hogy csonkán, és csak látszólag teljes értékűen állhatok a tükör elé, hanem az, mit mondok egy férfinak, ha reményeim szerint egyszer megismerkedek valakivel.
Hogy ne tervezzen velem jövőt, mert nem tudom garantálni a hosszú együtt töltött éveket?
Hogy ne tervezzen nyugodt és gondtalan ünnepeket, mert lehet, ép egy karácsonyi vagy születésnapi alkalmat bármikor beárnyékolhatja a betegség kiújulása?
Hogy nem tudok önfeledten kacagni, és nem merek igazán szerelmes lenni, mert a pallos ott lebeg a fejem felett?
Egyáltalán, nem undorodik majd tőlem, ha megmondom, rákos voltam?
És hogy reagál, ha megtudja, egy műanyagot fogdos, aminek semmilyen érzékenysége, érzékisége nincs?

Mi fordul majd meg a fejében?
Előjönnek a családi (hisz lassan már nincs olyan család, amelyben ennek a betegségnek valamilyen formája ne lenne jelen) rossz emlékei szerettei szenvedéseiről?
Megannyi kérdés zakatolt bennem, merjek-e még boldog lenni, lehetek-e még egyáltalán az, ilyen le nem rakott árnyékkal a nyomomban?

Ahogy erősödtem, és fizikálisan, külsőleg is nőként kezdtem érezni, látni magam, a ciklusom is több hónap kimaradás után visszatért.
Lám, a bölcs természet még az utolsó csepp vér visszatartásával is a test életben maradására koncentrál, nem pazarol, hisz nem a szaporodás az elsődleges, hanem a túlélés.
Olyan gyenge voltam, hogy még magamat sem tudtam kielégíteni, pedig tapasztalatból tudtam, nekem a szex megnyugvás, mintegy altató.
Vigasz.
Pótcselekvés.
Visszaigazolás: igen, nő vagyok, működöm.

A testemnek volt szüksége a bizonyosságra, igen kellek, ezek után is.
De hogyan bizonyosodjam meg erről, hogy ne is adjam ki a titkaim, ne is legyek a szánalom vagy a sajnálat céltáblája.
Semmiképp sem akartam lelki kapcsolatba belemenni, sőt inkább messzire elszigetelten és védve kis törött lelkem elrejteni, ez volt a célom.
Csupán a testem adom, de amit adok, azt többszörösen kérem viszont.
Mert nekem bizonyosság kell.
Kezdtem magam megint "idevalósinak" érezni. Korábban hónapokig kitaszítottnak, külsősnek, körön kívülinek éreztem magam.
Olyan hulladéknak, aki kapaszkodik a sírgödör szélén.
A "többiek", az élők, az egészségesek, a körön belüliek látszólagosan gondtalan világába vágytam, ahol mindig is tündököltem.
Billegtem a két világ között. Kint és bent.
Belül van a helyem, ott van még dolgom, nem is kevés.

A társkereső oldalakat nézegetve, célirányosan csupán a testiség érdekelt.
Akkor már volt 1-2 fehérneműs, elfogadható szintű fotóm, amin magamat leamortizáltnak láttam. De legalább a felemás cicim szépen állt a fehérneműben.
Ez is valami.
Üsse kő, akinek így is tetszem, az megérdemli, hogy közel engedjem magamhoz.

Beugrott több hónapról, korábbról, a swingerekről hallott információ, nosza, megnéztem a kínálatot a neten.
Ill. Néztem volna. "Csak regisztrált felhasználóknak!"
Szólt az elutasítás.
Nincs veszteni valóm, beregisztráltam.

Micsoda világ!
Megrökönyödésemre, és ámulatomra férfiak, nők és párok szókimondóan kitöltött, fényképes adatlapokkal hirdették magukat, ill. keresték a párjukat.
Konkrétan leírva, ki milyen elfoglaltságot szeret az ágyban csinálni, milyen neművel, milyen pózban, testi mérettel, és még egyéb nyalánksággal kínálva magát.

Innen a védett képernyő mögül mindez biztonságosan hangzott, és meglepően szórakoztató is volt.
Friss hús létemre megrohantak az ajánlatok, a kérdések, és tömegével a levelek, mert a csenevész fotómat látva többen elolvadtak a gyönyörűségtől:
én kellek nekik, de azonnal.

Főként szóló férfiak ajánlkoztak, de jött lányoktól, és pároktól is megkeresés.
A párok 90%-ban +1 hölgyet kerestek, volt, aki a férjét akarta ily módon meglepni, de a jellemzőbb az volt, hogy a hölgytag próbálta volna ki a leszbikus harcúrt fiúja szeme láttára, vagy közreműködésével.

Csak kapkodtam a fejemet. Ilyen könnyű lenne?
Jó, de akkor még ezután jön a neheze, kit engedjek magamhoz közel, és hogyan?
Hízelgő volt a sok ajánlat és bók, végre valami jó is történt velem, még ha így virtuálisan is, de az első sikerélmények csodálatosan kenegették a női önbizalmam.
Erőt és sikert kezdtem újfent érezni, mintegy gyógyírt az addigi szenvedéseimre.
Egyre távolabbinak, de még azért remegősen félelmetesnek tűnt a nem is túl régmúlt, a biztató sorok, bókok, és randi ajánlatok napról napra hozták vissza igazi énemet:
igen, Nő vagyok.

folyt. köv.

A cikket írta: Je t'aime

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd
2010. szeptember 13. 17:36

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 12. 15:27

A szépség nem kívülről fakad, hanem belülről! ha valaki szeret így is szeretni fog hidd el!

Igen, így igaz.
Azóta szerencsére ezt is megtapasztaltam, ahogy a történet folytatásából is ki fog derülni. :)
Üdv. J.
Anonymus
2010. szeptember 12. 15:27
A szépség nem kívülről fakad, hanem belülről! ha valaki szeret így is szeretni fog hidd el!
Cikkíró
párbeszéd
2010. szeptember 12. 15:20

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. szeptember 11. 11:14

Az vagy, persze! NŐ! Nem a melledtől leszel azzá...belülről fakad. Ha visszatért a vágy, az már jó utat mutat. Nem hagyhatod el magad, a hülye gondolataidat hessegesd el, élsz és ÉLNI FOGSZ!!! Mert miért ne tennéd? És boldogok lesznek az ünnepek, mert miért ne lennének azok? EGÉSZSÉGES VAGYOK! Mondd ezt magadnak, csak ezt és semmi mást, hiszen EGÉSZSÉGES VAGY!!!!!

Köszönöm mindkettőtök biztatását. :)

Szerencsére azóta már tudom, nem (csak) külső okokat kell keresni, ha valami baj ér.
Amit meg tudtam teremteni, hogy bennem negatív elváltozást indítson be, azt a gondolataimmal, hozzáállásommal pozitív irányba is befolyásolni tudom.
Erről szól a Simonton tréning.
(O.Carl Simonton: A gyógyító képzelet)

De! Az orvosok áldozatos munkája nélkül nem lehetnék most itt.

Szeretettel: J.
Anonymus
2010. szeptember 11. 13:27
Az agyban dől el minden.....ha ott a negativ gondolatok férkőznek be akkor egy mókuskerékben találod magad!Egészséges vagy és élni fogsz!!!!Ird fel a tükörre, ird le mindehova, hogy minnél többször lásd !
Anonymus
2010. szeptember 11. 11:14
Az vagy, persze! NŐ! Nem a melledtől leszel azzá...belülről fakad. Ha visszatért a vágy, az már jó utat mutat. Nem hagyhatod el magad, a hülye gondolataidat hessegesd el, élsz és ÉLNI FOGSZ!!! Mert miért ne tennéd? És boldogok lesznek az ünnepek, mert miért ne lennének azok? EGÉSZSÉGES VAGYOK! Mondd ezt magadnak, csak ezt és semmi mást, hiszen EGÉSZSÉGES VAGY!!!!!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: